Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-335

CCCXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 6. 1868.) 387 mány és mindenki; ki hatalmat kezel, hajlandó azzal visszaélni. Meglehet ugyan, hogy a mi minisztereink épen kivételt fognak képezni ezen szabály alól, de ezt a törvényhozásnak előre tudnia nem lehet. Ne méltóztassék ezeket személyes megtámadásoknak venni, én megtámadom, ha szükségesnek látom, az egyes minisztert is, vagy az egyes miniszternek eljárását, hanem itt nem személyekről, itt elvekről van szó, s ezek megczáfolására, a saját hazafiságára, a saját érzelmeire való hivatkozás nem argamentum. Azt mondja a t. miniszter űr, hogy én calamitásnak neveztem azt, hogy az osztrák dynastia Olaszországot elvesztette, és Németországból kirekesztetett. (Halljuk! Nagy zaj.) Nem tudok hangosaidban beszélni, bocsánatot kérek,mert elvagyok rekedve. {Elég!) Tudom, hogy önöknek elegebből ennyi; hanem azért még is csak folytatom. Csanády Sándor: Kérem az elnök urat, méltóztassék helyre utasitani a kün állókat. Simonyi Ernő : T. ház! Az igazságügyminiszter félreértett engem, midőn azt hiszi, hogy én azt mondtam volna, hogy calamitásnak tartom azt, hogy a dynastia ki ment Olaszországból. Ezt én nem mondottam, hanem mondottam azt; „hanem igy még legnagyobb calamitásnak tartom azt, hogy oly módon ment ki, mint a hogy kiment," Aztnem tartom calamitásnak, hogy Németországból kiment, de hogy Szadova után, és nem egyezkedés utján ment ki, azt már calamitásnak tartom, mert ő vele együtt mi is szenvedtünk, és szenvedni fogunk sokáig. Nem akarom már most a házat sokáig fárasztani, (Helyeslés) s ha félbeszakításokkal nem akadályoznának, még sokkal hamarább elvégezném. Azt mondotta a miniszter úr, hogy a kor-. Hiánynak nem áll érdekében e törvényjavaslatot előterjeszteni. Remélem, ezzel nem azt akarta mondani, hogy én és elvtársaim a magunk érdekében terjesztjük elő javaslatun kat. Legalább nem tudom, ki magyarázna ki működésünkből más érdeket, mint azon óhajtást, hogy a haza oly törvények által kormányoztassák, melyek a korkivánalmainak és szellemének minden tekintetben megfeleljenek. Mert, a mi engem illet, t. ház, én semmi nemű törvényektől nem félek. Vagy olyanok azon törvények, melyek mellett én megélek egy országban, és a mig azon országban élek, azon törvények rendeleteinek alá vetem magamat; vagy pedig ha olyanok, hogy alattok meg^ nem élhetek, kivándorlók, elmegyek másfelé. Én tehát részemről nem látom, hogy mi módon érdekeltetném személyesen ezen törvény elfogadásában vagy el nem fogadásában. A Pest belvárosának t. képviselője által benyújtott módositvány csak bizonyos mértékben orvosolja a bajt, melytől én félek, hogy a törvénybe beigtattassék. O ugyanis egyes^ kifejezéseket változtat, de az elvet megtartja. 0 határozottabban kívánja kijelölni azt: mi az a belzavar, és mily természetűek ezen belzavarok ? hanem sajnos , hogy az ostromállapotra nézve mégis az esetek megítélését, a terület meghatározását, és az idő megszabását a minisztérium önkényére bizza mindenkor és mindaddig, mig az országgyűlés ebben nem határoz. Ez az,a mit én nemcsak a jelen minisztériumra nézve, hanem egyátalában elvben ellenzék, hogy akárminemü kormányra kiterjesztessék. Ugyan kérem, oly közel áll-e tehát a veszély,hogy még a fenyegető háborúra is ki akarják terjeszteni az ostromállapotot? mert azon kettő között, a midőn a háború fenyeget, vagy a mikor a háború kiütése bizonyos, de ínég meg nem történt, én e kettő közt semmi különbséget nem látok. Hiszen, ha szükséges volna is valami kivételes törvényeket alkotni háború esetében, azt csak a már kiütött háború esetében, és csak azon földre, mely az ellenséges seregek által tettleg el van foglalva, lehetne kiterjeszteni. Itt pedig arról van szó. hogy, ha a külfölddeli háború már bizonyos, akkora koimány jelölje ki azon területeket, melyeken az ostromállapotot behozni akarja. A belzavaroknak meghatározása, természete szintén egyenesen a minisztérium belátására levén bízva, én azon módosítással sem elégedhetem meg, melyet Deák Ferencz képviselő úr előterjesztett; hanem újra felkérem a házat, hogy méltóztassék ezen nagy fontosságú tárgyat jól meggondolni, mielőtt szavazatával ahoz járulna, mielőtt törvénykönyveinkbe nem ismert, minden eddigi törvényhozásunk által legnagyobb erélylyel ellenzett hadbiróságoknak a polgárokra való kiterjesztését most beigtassa. Ennélfogva ismételve kérem a t. házat, hogy mellőzvén a miniszter űr által beadott törvényjavaslatot, fogadja el azon törvényjavaslatot, melyet én magam és elvbarátaim nevében voltam bátor beadni. (Helyeslés a bal oldalon. A kérdést!) Elnök: Miután többé Benki szólásra felírva nincs, következik a szavazás. A t. ház előtt a szavazásra le van téve : először a törvényjavaslat a katonai bíróságok hatásköréről a központi bizottság szövegezése szerint, továbbá a katonai bíróság hatásköréről szóló törvényjavaslathoz Ivánka Imre képviselő úr indítványa, és végre a törvényjavaslat a katonai bíróságok hatásköréről, beadva Simonyi Ernő és több képviselő által. Nézetem szerint legelőször a központi bizottság állal beadott törvényjavaslatra nézve teendő fel a kérdés. (Helyeslés.) Elfogadja a t. ház átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául a központi bizottság javaslatát? Azok, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. 'X J