Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-335

CCCXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 6. 1868.) 379 dalom, t. ház, hogy midőn háború közelgett, vagy belháború űzte pusztításait e hazában, fájdalom, hogy nem volt törvény, mely a katonai bíróságok hatáskörét szabályozta, és kellő korlátok közé szorította volna; hanem önkény ütötte fel ily ese­tekben hazánkban táborát, és ezen önkénynek jö­vőre korlátokat szabni, a mi feladatunk. {Helyeslés jobbjelöl.) Hivatkozott a t. képviselő úr egy nagy állam­férfiura, a ki azt mondotta, hogy ostromállapottal könnyű kormányozni, de hogy ő ezen eszközt magától ellöki. Hát, t. képviselő úr, vajon ön azt hiszi, hogy az ostromállapotot a haza polgárai el­len tartjuk szükségesnek? En sokkal inkább hi­szek ezen nép hazaszeretetében, mintsem hogy lehetőnek tartsam azon esetet, hogy az ostromál­lapotot a haza polgárai ellen kellene életbeléptetni. (flelyeslés jobb felöl. Nagy mozgás a szélső bal olda­lon.) Hanem mondja meg a t. képviselő úr: nem lehető-e azon eset, hogy mozgalmas időkben a haza ellensége küldi ide kémjeit? Ugyan kérdem : visz­sza íogja ezeket küldeni az ellenséghez azon kére­lemmel, hogy otthon polgári biróságok elé állíttas­sanak ? Mindaddig, mig ily eshetőségek lehetősége í'enforog, fájdalom, az ostromállapotról elvben lemondanunk nem lehet. Nem akarom a t. képviselő urat a magas po­litika terére követni, a melylyel a fenforgó tárgy semmi rokonságban nem áll. Csak azt csodálom, hogy calamitásnak tartja, s mintegy vádul emiitette fel azon kapocs szétrombolását, a mely a birodal­mat Németországhoz fűzé, s ez által azon gyanú­nak nyitott tért, mintha a prágai békekötés előtti helyzet visszafoglalása Magyarország aspiratiói közé tartoznék, holott a mi politikánk a béke, s holott a magyar érdekeknek abban, hogy a biro­dalom a maga súlypontját saját kebelébe helyezte át, semmi sérelmünk sincs. (Helyeslés johbfelöl.) Azt állítja a t. képviselő úr, hogy a kormány javaslata az 1867. XII. törvényczikkel is ellentétben áll. Miután azonban az 1867. XII. törvényczikk csak polgári viszonyokról szól, a fenforgó törvény­javaslat szerint pedig polgári viszonyaikra nézve a tényleges szolgálatban álló katonák sem fognának a katonai biróságok alatt állani: tehát az emiitett törvényből vont érvelés tévedésen alapszik. Hivatkozott továbbá a védtörvény 54. szaka­szára. A védtörvény 54. szakasza azt mondja, hogy : „a szabadságon levő katonák, a tettleg szolgálatban nem álló tartalékosak és honvédek polgári, bűnvádi és rendőri ügyekben a polgári törvények és hatóságok alatt állanak, és csak azon megszorításoknak vannak átvetve, melyek a nyil­vántartás czéljából szükségesek." Ugyanaztmondja, a mit ezen törvényjavaslat is ismétel; tehát a véd­törvény 54. szakasza és az uj kormányjavaslat közt semmi eltérés nincs. T. ház! Ha e javaslat, melyet a kormány elő­terjesztett, megtámadná a polgári szabadságot, sőt ha nem nyújtana az alkotmányos életnek ujabb garantiákat, hanem képezne ujabb térfoglalást, az alkotmányos és parlamenti működés terén: soha sem terjesztettem volna azt a t. ház elé, és bárki terjesztene oly valamit elő a mi koczkáztatná az alkotmányos szabadság érdekeit, azt szavazatom­mal soha sem támogatnám ; de itt, t. ház, ennek épen ellenkezője történik. A parlamenti és alkot­mányos működés hatáskörét kiterjesztjük oly tárgyra, mely eddig intézkedéseink határvonalán kivül állott. Megszüntetjük a hadbiróságok hatás­körét a katonákra nézve, a polgári kéréseteket illetőleg, teljesen és végkép, tehát tovább megyünk, mint az 1848-ki törvényhozásnak intézkedése, és ez kétségtelenül nagy politikai és lényeges alko ­mányos vívmány. Szükségessé teszi egyébiránt, t. ház, e t.javaslat elfogadását még azon körülmény is, hogy a tör­vénykezés terén az 1848-ki törvények alapján eddig fenállott állapot, tömérdek súrlódásra ve­zetett, polgári és katonai biróságok között, épen a polgári kereseteket illetőleg. E súrlódásoknak vége lesz vetve az által, ha kimondatik, miszerint a hadbiróságok hatásköre polgári keresetekre egyá­talában ki nem terjed. Figyelmeztetem a t. házat, még azon körül­ményre is, hogy kincstári érdekben a hadbh'ósá­gok legnagyobb részének felosztása el van ren­delve ; de e feloszlatás csak akkor lesz eszközöl­hető, ha a katonai biróságok hatáskörének egy ré­sze, t. i. a polgári perekre vonatkozó, elesik; különben kénytelenek volnánk a költségvetésnek erre vonatkozó tételét, az államháztartásnak roppant terheltetésére, továbbra is fentartani. Kérem tehát a törvényjavaslat elfogadását: a rendezett törvénykezés, az államháztartás és az alkotmányosság egyesült érdekében. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Igen, hangsúlyozva ismétlem : az alkotmányosság érde­kében kérem a t. házat, hogy a kormány javasla­tát a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóz­tassék. Ha a részletes tárgyalás alkalmával az alkot­mányos garantiákra nézve kedvezőbb módosítások fognak javaslatba hozatni, állásom és hazaliuságom kötelességénél fogva azon módositványokat, a mennyiben a gyakorlati lehetőség határait nem fogják tullépn , elfogadom és magamévá teszem. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Deák FerenCZ: T. ház! A minisztérium ál­tal beadott törvényjavaslatot a hadbiróságokra nézve átalánosságban a részletes tárg} T a3ás alapjául elfo­48*

Next

/
Thumbnails
Contents