Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-334

368 CCCXXX1V. OESZÁGOS ÜLÉS. (December 5. 1868.) Méltóztatnak tudni, hogy erre nézve ugy a hivatalnokok létszáma, mint a fizetések, meg vannak állapítva, s mindamellett a pénzügyi bizottság e czim alatt 70 ezer forintot vont le. Ez összeget nem vagyok képes máskép megtakarítani, mint vagy a létszám leszállitása, vagy az ugy is a minimumra szállított fizetéseknek csökkentése által. A létszám leszállításáról szó sem lehet. Méltassanak fölvenni , hogy a váltó-törvényszékre megállapított összegből 3257 forint vonatott le. A váltó-törvényszék tagjai évenkinti fizetése 1200 forint és igy 300 forinttal kevesebb, mint a megyei törvényszékek tagjaié. A fizetések leszállításáról tehát szó sem lehet. Ha oedig a létszámot veszszük tekintetbe, a vidéki váltó-törvényszékek egy elnök és két közbiróból állanak; tehát azonrQÍnimumból,a mennyi jogérvényes itélet hozatalára szükséges, ngy, hogy azon esetben, ha a törvényszék egyik vagy másik tagja megbetegszik, zavarba jő a bíróság és nem képes jogérvényes ítéletet hozni. A t. ház ezekből meggyőződheti'k, hogy a pénzügyi bizottság által levont 3257 forintot ki kell fizetnem, hogy abból egy garast sem vagyok képes meggazdálkodni. • Es igy van ez a többi tételeknél ?s, mert azok is mind bíróságokról szólanak. A telekkönyvezés költségeiből ^a pénzügyi bizottság 30 ezer forintot vont le. Erre nézve magam on ngy segíthetek, hogy azon telekkönyvezési teendőket, melyek Erdélyben megindittattak és melyekre nézve reményünk volt, hogy 4—5 év alatt be fognak fejeztetni, 7—8 év alatt fogjuk jbefejezni. Ez legfölebb egy reform elhalasztása. A 3-dik czim, mely a fegyintézetekről szól, az egyetlen pont, melynél meggazdálkodásra kilátás van. Mig ugyanis a bíróságoknál meghatározott fizetések vannak, ugy, hogy az interealaris jövedelmeken kivül semmit megtakarítani nem lehet, a fegyintézeteknél kénytelen a miniszter bizonyos latitade-öt föntartani, azért, hogy a rendkívüli esetekre készen legyen. Például, hogy azon esetben, ha a fegyenczek szaporodnak, azokat ne legyen kénytelen a törvényhatóságokhoz visszautasítani. Itt már ez okból is van kilátás arra, hogy e czim alatt valamit megtakaríthatok. De azért is, mert a börtönügy reformja tekintetéből a házi kezelés behozatalára az előirányzatban 40 ezer forint vétetett fel, melyet azon esetre megtakaríthatok, ha a házi kezelést 1869-ben még nem hozom be, hanem ezen valósággal szükséges reformot 1870-re halasztóm. Csakis azon reményben, hogy e czim alatt eszközölhetek megtakarítást, fogadhatom el a pénzügyi bizottság javaslatát, mely szerint az országos törvénykezés költségeiből 70 ezer forint vonassák le. Azon kéréssel fordulok tehát a t. házhoz r méltóztassék e négy czim helyett kettőt megállapítani, még pedig ugy, hogy az első czim alatt a központi igazgatás költségei foglaltatnának ; a második czim alá pedig tartoznának az országos törvénykezés, az országos fegyintézetek és a telekkönyvezés költségei. (Fekiáltások : Kérjen a miniszter póthitelt!) Ne méltóztassék azt mondani, hogy az esetre, ha nem érem be a megszavazott költségekkel, póthitelt fognak nyújtani. Ezt, t. ház, részemről nem tartom alkotmányos és szabatos eljárásnak. Ne méltóztassék a minisztert póthitelre szoktatni. A póthitelnek akkor van helye, ha rendkívüli esetek jönnek közbe, oly esetek, melyeket a miniszter előre nem láthat, s melyekre az előirányzatban költségeket fel nem vehet. De ha oly esetekben, mint az, minő jelenben fönforog, midőn a hivatalnokok létszáma, fizetése meg van határozva, póthitelre utaljuk a minisztert, ha éhez szoktatjuk, a miniszter könnyen könnyelművé válhatik. Ez eljárást én, t. ház, nem szeretem. Ha volna kilátásom arra, hogy az igazságkiszolgáltatás fönakadása nélkül képes leszek 40 ezer forintot megtakarítani, szót sem szólanék; de miután vannak oly tételek, melyeknél, mint előadtam, egy garast sem vagyok képes megtakarítani : kérem a t. házat, méltóztassék a kért átruházást megadni. Tisza Kámán ; A póthitelnek sem én nem vagyok valami túlságos barátja, sem más, mert az mindenesetre oly eszköz, melylyel néha élni kell, de gyakran élni nem szabad. Ezt megemlítve, bátor vagyok megjegyezni, hogy, ha jól foghattam fel az igazságügyminiszter úr beszédét, azt monda, hogy ő nem jöhet ki a levonások után a hazai törvénykezésre szánt költségekkel, s hogy az egyedüli, a miből e költségeket fedezhetné, a miből e költségek fedezésére valamit meggazdálkodhatnék, a börtönügyre, a fegyintézetekre adott költségek. Ha ez, t. ház, igy van — miben sem okom, sem jogom kételkedni—én ugyan, megvallom, nagyon fogom sajnálni, ha azon összegből, mely a fegyintézetekre adatott, még valamit le kell vonni, de ha nincs más választás, mint hogy az ezekre megszavazott költségekből kell a másikra szükségelt összegnek meggazdálkodtatni, részemről sokkal inkább óhajtom, sokkal helyesebbnek és sokkal szabatosabbnak tartom, hogy mondjuk ki egyszerűen, hogy ezekre kevesebb és a másik czélra több fordittassék azon összegből, mintsem hogy ezen igen helyes, szép és alkotmányos törvényt egy kivételes virement beszövésével megzavarjuk. Ha tehát a t. igazságügy miniszter úr, a mint előadta, azon meggyőződésben van, hogy a törvénykezési költségekre megszavazott összeggel nem bir ki-