Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-334

342 CCCXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 5. 1868.) •enni, akkor nincs más mód, mint meghagyni a régi szabályt: verificáljon a ház maga ; de ha ugy tartjuk, hogy épen a lehető részrehajlások elkerülése és időnyerés végett máskép kell intézkednünk, akkor én azt. hogy azon biróságokat, melyek verificálni fognak, a ház válaszsza szavazás utján, részemről el nem fogadhatom: mert ez nem egyéb. mint tért nyitni a pártoskodásoknak, a nyilvánosság kizárásával. [Helyeslés.) Én a szerkezetet pártolom. (Helyeslés.) VukovicS Sebő: T. ház! Én szintén a suverainitásra nézve bátorkodom egy rövid észrevételt tenni. (Halljuk!) Ezen ház vagy tulajdonképen az országgyűlés minden esetre részese a souverainitásnak, melyet a fejedelemmel együtt gyakorol; de vannak tárgyak, melyekben a ház is gyakorolja, és majdnem kérelesztőleg, ejogot. Ilyen pl. az adó megszavazása. A souverainitás azonban mindig az akaratnak szabad működését teszi fel: mert a kinek souverain joga van, az azt, a mi tőle kívántatik, vagy megadja vagy megtagadhatja. De itt, hol az igazságkiszolgáltatásról van szó, itt a souverainitás szóba nem jöhet. A ház nem gyakorolhatja souverainitását egyik tagja irányában sem. A kérdés az, jobb-e a központi bizottság javaslata, mely szerint egy 9 tagból álló bizottság neveztetnék ki az egész ház által azon czélra, hogy azon 9 tagból álló választmány későbben az egyes esetekben nevezze ki a biróságot? vagy pedig félre vetvén azon jogot, magára a házra bizassék-e az illető biróság kinevezést ? Már, t. ház, én azt gondolom, két szempontból kell ezen kérdést illetőleg, a két javaslat közti különbséget megítélni: az első a pártatlanság; a másik pedig azon jogos követelése az illető képviselőnek, kinek választása kérdés alá vétetett, hogy a lehető legrészrehajlatlanabb ítélőszék elé kerüljön ügye. A mi az elsőt illeti: bocsánatot kérek a t. háztól, de vannak igazságok, melyek alkalmatlanok ugyan, de melyeket mégis ki lehet mondani, sőt előforduló alkalommal a követnek kötelessége is kimondani. Én jelenben nem csak a fenlevő töbségről szólok, hanem átalában minden parlamentről és azt jelentem ki. hogy semmiféle parlamentnek összességére vagy többségére részrehaj latlanság szempontjából az ily bíráskodást rábízni nem lehet, mert valahányszor bármilyen ház ily kérdéseket bírálás alá vett, mindjárt pártoskodással járt el benne. (Úgy vanl balról.) Azért,kérem alázatosan, azon ^országokban, hol már a parlamentáris élet teljesen kifejlődött minden ágazatában, mindig arra volt intézve a törekvés, hogy minél elébb vétessék el a háztól a kétség alá vett képviselő-választásoknak megbirálása; és én azt gondolom, hogy midőn a mi központi bizottságunk ezen kötelességében eljárván, javaslatába még ezen előterjesztést is bevette, azáltal azon utón indult, a mely kétségkívül czélra fog vezetni: mert én megvallom, még ezt sem tartom teljesen kielégítőnek, és azt hiszem, hogy a jövő országgyűlés ezen téren még bizonyosan tovább fog menni, azon országnak példájára, melyre t. barátom Zichy Antal hivatkozott, hogy t. i. ott egész tavalyig, a reformbill tárgyalásáig, némi módosítással épen azon rendszer mellett harczoltak, melyet most a mi központi bizottságunk előterjesztett, sőt ez még azon is tul ment, követvén azon czélt, hogy a lehetőségig- részrehajlatlanul ítéltessenek meg a kétség alá vett követek választásai, és e tekintetben azt határozták, hogy ezen kérdés egyenesen a rendes bíróságok elé utasíttassák. Mi jelen körülményeink közt természetesen ezt nem vihetjük ki, miután nálunk kétség kívül sokkal kevésbé nyílik tér a pártoskodási szellemnek, és legkivánatossabban járunk el akkor, hogyha mi a magunk kebléből 9 tagot választunk, és megvallom, akkor még az által is moraliter kényszerítve van a biró,*hogy esküt tesz le: mert, kérem, az eskü nem olyan tény, a mit szégyenleni kellene, mert az eskü oly hatással van az emberi életre, hogy midőn oly dolgot kell tennie, melyre esküt tett, sokkal jobban meggondolja mint rendesen, midőn valakinek saját tetszésére vagy jóakaratára van bizva valamit tenni. Annál fogva azt hiszem, a pártoskodásnak sokkal inkább eleje lesz véve, hogy ha a 9 tag így választatik, és az minden egyes esetre alkalmazza a biróságokat. Már kérem alássan némelyek azt tanácsolták, hogy az elnök vegye ki az illetők nevét az urnából .Vegyük practice a dolgot: sok oly választás ellen lehet kifogás, melyre nézve magában a házban oly követek, kik nem valami megvesztegetésből, de saját hasonló körülményeiknél fogva lehetnek érdekelve; már pedig kétségtelenül épen arra lesz intézve ezen 9 tagú bizottságnak figyelme, mikor az illető biróságokat szemeli ki, hogy leginkább távol tartassanak azok, kiknek vagy sympathia, vagy barátság, vagy bármi más viszonynál fogva legkevésbé is érdekökben áll a megválasztás ellen kérvényt adni be, vagy legalább kérvényt beadatni. A másik szempont, a melyből pártolom a bizottság előterjesztését az, hogy én azt gondolom, miszerint kívánatos, hogy a legkisebb tárgyban is követelhessék a honpolgárok azt, hogy a lehetőségig pártatlan bírósággal láttassák el a törvényhozás, és hogy biztos kezekben legyen ügyök letéve, és annálfogva minden honpolgárnak, ki arra tehetségekkel bír, joga van ambitiálni, törekedni, hogy az országgyűlésnek tagjává választassák, és