Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-334

336 CCCXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 5. 1868.) PaíSS Andor jegyző (olvassa a 23 és 24. szakaszokat, melyek szó nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 26. szakaszt.) Csengery Imre: Az imént hozott határozatnál fogva, mely szerint a háznagy a képviselők közöl fog választatni, okvetlenül szükséges, hogy ezen szakasz 4-dik sorába, a hol az alelnök és a jegyzőkről van szó, és a hol elerndeltetik, hogy ezek minden ülésszak elején választassanak, már most a háznagy is befoglaltassák, vagyis a 4-dik sor igy lenne szerkesztendő: „az alelnök, jegyzők, és a háznagy" ; a többi aztán megmaradna. (Helyeslés.) Elnök: Annálfogva a 4-dik sorba beleteendő : „és a háznagy". PaiSS Andor jegyző (olvassa a II. fejezet bevezetését s a 26-dik szakaszt.) Édes Albert: T. ház! Én azt hiszem, az eskü az erkölcsi hiánynak pótléka, legalább keresztyéni fogalom szerint az eskü nem is egyéb mint erkölcsi hiány pótléka. A keresztyén vallás nagymestere azt mondta, „a ti szavatok legyen: ugy és nem ugy" , azaz minden eskü nélküli egyszerű állítás vagy tagadás. Ezen fogalom szerint az eskü ezen ház méltóságának nem felel meg, és ezen ház tagjait lealacsonyítja: mert ezen fogalom szerint mit gondolnának otthon a mi választóink? Azt mondanák: „Mi megbíztuk képviselőinket, rajok biztuk a pénzünk, vagyonunk, országos ügyeink feletti intézkedést: mi hiszünk, hittünk bennök; és Ők nem hisznek egymásnak. Bizony csak hamis emberek azok a nadrágos urak, mert egymásnak sem hisznek." (Derültség.) Én tehát ezen keresztyéni fogalom szerint az esküt a 26 és 31. szakaszból kihagyatni kívánom. Besze János : Én sem tartom rendin levőnek, hogy az illetők megeskessenek, mert hogy ha mi a néptől átvett mandatariusi hatalmunknál fogva a haza ügyeit és sorsát rendezzük a nélkül, hogy a nép tőlünk hitet követelne, nem látom helyén levőnek, hogy akkor, midőn ezt vagy azt igazoljuk, midőn kimondjuk, hogy igaz volt-e választása vagy nem? hitet követeljenek tőlünk. Ezen indokbői ezen szakasz rendelkezését, melyet sem 1848ban. sem 1861-ben sem a mai napig senki törvénybe iktattatni nem kivánt, a házszabájokból kihagyatni kívánom. BÓniS Sámuel: Én azt hiszem, ha majdan a törvényhozás ugy fog intézkedni, hogy az eskü mindenünnen maradjon el, és a helyett a fogadástétel a becsületszó hozassék be, én akkor igenis azokkal fogok szavazni, kik az esküt ki akarják hagyni; de most itt, hol bíráskodásról van szó, a hol azok a választottak nem tekintethetnek ugy mint törvényhozók, hanem mint birák, ezektől pedig a törvény mindenütt megkívánja az esküt, én azt megtartatni kivánom. | Deák FerenCZ: T. ház! Az igazolási eljá| rásra nézve az én nézetem első kiindulási pontja | egészen más, mint a mely itt követtetik. Csak j röviden említem meg, mert hiszen ugy is késő és I sikertelen volna afelett hosszasan vitatkozni. Azt I hiszem, a ház azon sonverainitási hatalommal, melyet a maga körében gyakorol, igazolja a maga képviselőit; azt a souverain hatalmat átruházhatja másra is ; hanem én az átruházásnak azon cseppenkinti módját, mely itt javasoltatik, nem szeretem : mert íme itt a ház legelsőben az osztályokat bízza meg, hogy egy-egy embert válasszanak meg, az tesz 9-et, és ezen kilenczre ruháztatik a hatalom, hogy bíróságokat válaszszon, arra a bíróságra ruháztatik azon hatalom, hogy Ítéljen. Sokkal egyszerübnek és a jog gyakorlatával — értem ezen jog használatával — megférőbbnek tartottam volna azt, hogy ne járjunk ily tekervényes utón. (Helyeslés), e kitételt „tekervényes út" becsületes értelemben véve : Jazaz ne járnánk ily fokozatos választások utján, hanem választaná meg a ház az illetőket. Ha ez még nem késő, mert valamely előbbi szakaszban volt már erről szó, akkor óhajtanám ennek elfogadását. A mi az esküt illeti: én azt a ház méltóságával ellentétben levőnek nem tartom, mert hiszen vannak olyan államok, hol a képviselők magok is esküt vagy becsületszó melletti fogadást tesznek. Tehát a ház méltósága itt talán nem jöhetne tekintetbe; hanem épen azt nem tartom, mit Bónis mondott: hogy ezek birák : mert hiszen ezen javaslat szerint ama 9 épen nem bíráskodik, hanem választja a bírákat, és igy ezek csak bizottságot képeznek. Epén a magyar törvény szerint a birák, a rendes tisztviselők leteszik az esküt, de átalában a bizottságok, melyek valamivel meg vannak bízva, nem szoktak esküt tenni, és igy ezen esküforma legalább is fölösleges. Ha a ház biróságokra bízza az igazolást, azok letehetik az esküt, mert Magyarországban minden biró leteszi azt; de ha a t. ház megmarad a mellett, hogy ama kilencz bizottsági tag az osztályok választottja legyen, nem látom át, miért tegyék le ezek, kik ném bíráskodnak, az esküt. Ha még lehetséges, hagyjuk el azon rendelkezést, mely szerint az osztályok választanak kilencz egyént, kik a bíróságokat alakítják, és mondjuk ki, hogy egyenesen a ház választja meg a bíróságokat; ha pedig ez már nem volna lehetséges, legalább az esküt kívánnám kihagyatni. Ghyczy Kálmán: Azon elv, melyet Pest belváros igen t. képviselője most felemlített, illetőleg megtámodott, már a t. ház által el van ins tézve s elfogadva: mert egy előző szakaszban, a | mely a t. háznak jóváhagyását már megnyerte, ' jelesül a 45. szakaszban kimondatott és elfogad-