Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-333

320 CCCXXXII1. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 4. 1868.) Meglehet, hogy az országgyűlés, a mint mondám, már 4 hónap múlva ismét össze fog ülni. Arról azonban nem kezeskedhetik senki. vajon működésének megkezdése után, lesz-e mindjárt ideje ily természetű kérdésekkel foglalkozni, a mely esetben e vonal építésének megkezdése nem csak a következő nyári évszaktól fogna elmaradni, de valószintileg egy egész évvel fog ismét elhalasztatni. Mindezek után a kormány eljárását e kérdésben átalában indokolván, az ügy sürgőssége tekin tétéből, kötelességemnek tartom arra kérni a t. házat, hogy a gallicziai kapcsoló vasútra vonatkozó előterjesztést hasonlag mint a Székes-fehérvár-gráczit méltóztassék elintézni. Várady Gábor: T. ház! Nem szólaltam volna fel e tárgyban, ha az igen t. államtitkár úr egy körülményt fel nem említ, melyet hallgatással nem mellőzhetek. Azt mondotta ugyanis, hajói fogtam föl, hogy ezen s.-a.-ujhely-prsemysli vonalra vonatkozó törvényjavaslatot azért terjesztette ily későn, mondhatni kapuzárás előtt, a t. ház elé, mert az országgyűlés eddig más nagyobb fontosságú tárgyakkal volt alkalmazva. Elismerem én azt, hogy a t. ház gátolva volt, vagy gátolva lehetett volna, az előterjesztett törvényjavaslatok egyikének vagy másikának korábbi tárgyalásában; de el nem ismerhetem azt, hogy a t. közlekedési minisztérium, ha ugyan ezen munkálattal készen volt, gátolva lett volna abban, hogy e munkálatát korábban előtérjeszsze. Ha a t. közlekedési minisztérium ezt annak idején előterjeszti vala, ugy az eszmék megérlelődhettek volna, és nem lett volna a ház egy ily nagy fontosságú törvényjavaslat által úgyszólván meglepve. Felemiitette a t. államtitkár úr ezen vasútvonalnak oly szerfölött sürgős voltát. Az államtitkár úr bizonyára tudni fogja, ugy mint én tudom, hogy azon alapvonal, a melyre ezen prsemisli sátor-aljaujhelyi vonal fektetve leend,az országgyűlés által hozott, törvény következtében csak néhány év múlva lesz készen. Ezen alap, különösen pedig ennek legfőbb vonala, a mely Zombortól vagy Sátor-Alja-Ujhelytől Csapon át Tekeházának s részben Munkácsnak nyúlik, 3 esztendő múlva lesz készen. Ezen alapvonal sokkal hosszabb, mint azon 15 mértföldnyi vonal, melyet az államtitkár úr oly szerfölött sürgősnek jelzett, és hogy ezen 15 mértföldnyi vonal kiépítésére az előttünk levő 2—3 esztendő alatt nem volna idő, bármikor fogna is a jövő országgyűlés összehivatni, ezt belátni nem tudom, és pedig annyival kevésbbé, mert a zombor-csap-tekeházi vonal is csak két év után fog elkészülni. Ez érvet tehát nem fogadhatjuk el, főleg ha tudjuk, hogy a túlsó oldalon, t. í. Ma| gyarország határszélén túl, ezen vonal még nincs I engedélyezve. Továbbá azt monda az igen t. államtitkár úr, hogy ezen vonal gondosan tanulmányoztatok. Erre csak azt jegyzem meg, hogy [ tanulmányoztatott a másik vonal is. Nem feladatom, t. ház, hogy a t. államtitkár úr által előadattak ellenében ezen két vonal közt párhuzamot vonjak: mert, ha jól fogom fel, nem is az képezi a tanácskozás tárgyát, hogy ítéletet mondjunk a felett, hogy a két vonal közöl melyik bir a másik fölött előnynyel ; hanem az, a mit a va suti és pénzügyi bizottságok javaslatba hoztak, hogy t. i. e két vonal egyike sem lévén még kellőleg tanulmányozva, a kormány utasittassék oda, hogy, ez iránti javaslatát a jövő országgyűlés elé terjeszsze. (Helyeslés.) Es ha oly gondosan tanulmányoztatott e két vonal, kérdem én az igen t. államtitkár úrtól, miért nem terjesztett a bizottság elé minden ezen két vonalra vonatkozó adatot ? (Helyeslés.) Megengedem, hogy a przsmysli vonal stratégiai tekintetben fontos, de közölünk senki sincs jogosítva ezen kérdés alapos tanulmányozása előtt kimondani azt, hogy az eperjes-tarnovi vagy munkács-stryi vonalak nem épen oly fontosak. En tehát azon tekintetből, hogy megszerezzük magunknak azon meggyőződést, mely szerint az ország érdekében, különösen hadászati szempontból azt határozhassunk, a mi teljes meggyőződésünk szerint a lehetőleg legjobb : pártolom a vasúti és pénzügyi bizottságok véleményét. (Élénk helyezlés.) Lónyay Gábor: Az előzmények után érzem, hogy valóban nem kis feladat fölszólalni; de miután én eddig is ugy tapasztaltam, és most is azt tapasztalom, hogy mint a vitatkozás is mutatja, minden vasút — legyen az bár a legfontosabb országos érdekű is — bizonyos particularis érdekből biráltatik meg. Ha szabad particularis érdekből valamely vasút ellen, és igy a szóban levő ellen is fölszólalni, másrészről bizonyára szabad, sőt kötelesség mellette is fölszólalni : nem tagadom, bizonyos particularis érdekek kötnek engem ezen vonalhoz, mert én a Laborcz partján születtem, holott más valaki, ki a Tarcza vagy Poprád partján született, ismét indíttatva fogja magát érezni arra, hogy ellene szóljon. Ezeket előreboesátva, én azt hiszem, hogy az előterjesztett vasúti vonalnak országos fontossága van, s hogy annak kiépítése országos érdekből kivánatos, a mint a már előttem szólott által is ez ki volt emelve. Csak ismétlem tehát, ha azt mondom, hogy oly vasútról, mely két országot köt össze, melyek közt eddig vasúti összeköttetés nem létej zett, oly vasútról bizonyára nem lehet mondani,