Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-333

CCCXXXIII. OKSZÁaOS ÜLÉS. (December 4. 1868.) 319 nos felmérések megtéttettek, mind a két szakbizottság részéről, előmunkálataikban csak barometricus észleletekre szorítkoztak, s a befejezett vizsgálat eredményeként azt jelentették, hogy az Eperjesről kiinduló Przemyslbe vezető vonal elsőbbséget érdemel a Laborcz völgyön átvezető felett, mert az előbbi hosszas kiterjedésénél fogva rövidebb, sőt emelkedési viszonyai is tán kedvezőbbek lehetnének. Később & megalakult vállalkozó társulatok hozzájárulásával, részletes fölmérések tétettek s az ilykép elkészített összes tervezetek, a közmunka miniszter urnák hivatalos használat végett lettek bemutatva, mikből a korábbi észlelésekkel ellenkezőleg az derült ki, hogy nevezetesen a közforgalom tekinteteiéből, a Laborcz völgyén átvezetendő vonal, előnyösebb az Eperjes-duklainál, még pedig azéi*t, mert e vonalon. Sátoraljaújhelyből kiindulva, a Laborcz völgyön és utóbb a Tárcza völgyön át haladva, egész az ország határáig, mindenütt oly kedvezők és mondhatni szelídek az emelkedési viszonyok, miszerint a legnagyobb terhekkel megrakott vasúti vonat, Pestről egész a határio- minden fenakadás nélkül haladhat. MezőLaborczon tul, attól tán 2 mértföldnyire, hol a pálya Gralicziába szakad, fokoztatott vontató erőre és segély-gépekre lesz szükség. Ha ellenben Eperjesről vezettetik a vonal, az ország határáig 4 vizválasztót kell meghaladni, minek az a következés, hogy a scgitő-gépeket az egész vonal hosszában, már Eperjestől megkezdve egész Dukláig kell igénybe venni. Hogy állott már most ezek szerint a kérdés ? Egy galicziai vasúti kapcsolat előállításánál, a védelmi és hadászati szempont főfigyelmet érdemel. Erre nézve a szakközegek ugy nyilatkoztak, hogy Pzemysl volna a legalkalmasabb és legkívánatosabb csatlakozási pont. Választani kellett tehát azon irányok közöl, melyek a kijelölt végpont felé legkedvezőbb csatlakozást engednek, mire nézve alig merülhetett föl további kétség, miután részletes fölmérések alapján, a befejezett munkálatok azt mutatták, hogy a bár hosszabb, de szelídebb emelkedésű völgyirány, nemcsak hadászati, de átalában közforgalmi s kereskedelmi tekintetben is elsőbbséget érdemel, még azon esetben is, ha e vonalon az első befektetési, illetőleg kiállítási költség, magasabb mint az eperjesi vonalon, mennyiben az előbbi vonalon a befektetési tőkének magassága mint kamat szerepel, ellenben az eperjesi vonalon a vontatási és föntartási költségek állandó többlete, a forgalmi kiadások terhére esik. Mindezeket fontolóra véve, és tekintve azt, hogy a közös hadügyminiszter, nemcsak igen nagy súlyt fektetett arra, de ismételve sürgette is, hogy a gallicziai kapcsoló vasút létesítésére czélzó tárgyalások mielőbb befejeztessenek • a közmunka miniszter úr nem habozott a közös hadügyminiszternek, s az egész lajtántuli kormánynak kijelentett óhajtása folytán, a most tanácskozás alatt levő törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni. Tehette ezt aunálinkább, mert a tervek teljesen ki voltak dolgozva, a költségek rendesen ki voltak számítva. Midőn az ügy a bizottságok elé került, csak az ott történt felszólalások folytán merült föl a kétely : ha vajon a hadügyminiszter urnák további és ujabb nyilatkozata közt van-e teljes öszhangzás ? Ezen kétely kiderítésére szolgált azon irat, mely a tegnapi napon tétetett át hivatalosan a közmunka miniszterhez. Magam is személyesen intéztem a hadügyminiszter úrhoz eziránt kérdést, a mire azt válaszolta nekem, hogy a mint kezdettől fogva mindig, ugy a mai napon is határozottan ragaszkodik azon nézethez, hogy védelmi szempontból leginkább megfelel a przemysli vonal, és mivel ama két irány közöl, melyek oda vezetnek,a laborczvölgyi kedvezőbb emelkedési viszonyokkal bir, a maga részéről más irányt nem pártolhat. (Helyeslés jobb felöl.) Egyébiránt csak arról volt még szó, hogy mivel a lajtántuli kormány, a laborczvölgyi-przemysli vonal mellett, annak egy kiágázását MezőLaborczról Duklán át Tarnovba is tervezte; a magyar kormány ezt czélszerünek nem tartván, helyette egy másikat kivánt fölvétetni a tervezetbe, nevezetesen azt, mely Eperjesről a Poprád és Dur.ajecz völgyön át Tarnovba vezetne, a mi el is fogadtatván, a közmunka-miniszternek előterjesztése ily értelemben történt. A mi végre e vonal kiépítésének sürgősségét illeti, kötelességemnek ismerem, még egy körülményt a t. ház méltatásába ajánlani. Senki e házban, maga a két bizottság sem vonta kétségbe, a szóban álló ügynek nagy sürgősségét. S ha csak arról volna a szó, hogy 3—4 hónappal halasztassék el oly vonal építésének meghezdése, melynek befejezése egészben 2 vagy 3 évet fog" igénybe venni, akkor tán közönyös volna a dolog, s nekem ezen elhalasztás ellen észrevételem nem lehetne. De azon felelősségnél fogva, mely, e kérdéssel szemben, terheli az egész kormányre, kénytelen vagyokfigyelmeztetni azon körülményre, hogy nem tudom ugyan, mikor fog a jövő országgyűlés összeülni, meglehet pár hó múlva, de az világos előttem, hogy mindjárt kezdetben más tárgyakkal lesz elfoglalva, miszerint a vasúti kérdések ismét más fontos kérdések által fognak háttérbe szoríttatni, a mi a közmunkaminiszter urat ezúttal is azon kellemetlen helyzetbe hozta, hogy az országgyűlés vég perczeiben tömeges előterjesztésekkel volt kénytelen a t. házat fárasztani.