Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-333

CCCXXXIII. ORZSÁGOS ÜLÉS. (December 4. 1868.) 309 tatni fog. Kivánja-e a ház, hogy ezen indítványra tárgyalási határidő tűzessék ki ? (Helyeslés.) Az indítvány tehát annak idejében tárgyaltatni fog. Tisza Kálmán: T. ház! Egy igen rövid jnterpellátiót kívánok az igen tisztelt eultusminiszter úrhoz intézni. Tudva lesz a t. ház előtt is, hogy az 1848. után következett időkben a jogakademiáknál az államvizsgák hozattak be , ezek azelőtt nem voltak ismeretesek a Magyarországban divő tanrendszerben, mert azon felsőbb tanintézetekből kikerült ifjak, kik a jogi tanfolyamot végezték, egyszerűen a királyi táblához írathatták be magukat mint juratusok. Helyes-e vagy nem ezen vizsgák fentartása, azt most vitatni nem szándékozom; csak azon kérdést szándékozom a t. eultusminiszter úrhoz intézni, hogy: fön szándékozik-e tartani a t. miniszter úr továbbra is ezen államvizsgákat, és ha igen, szándékozik-e ugy intézkedni, hogy ezentúl minden jogakademiának tanulói ott, hol a jogakadémiát végezték, tehessék le az államvizsgát, és ne legyenek kénytelenek, mi kivált a szegényebb sorsuakra nézve igen terhes, más városba utazni, hogy e vizsgát letehessék ? Eötvös József b. vallási- s közoktatásiminiszter : A mi az államvizsga kérdését illeti, én előbbi, a régi időben létezett azon rendszert, mely szeriut semmi államvizsga nem volt, nem tartom czélszerünek, de részemről nem tartom szükségesnek azon módozatot sem, mely szerint az államvizsgák most rendszeresittettek. Azt hiszem, arra nézve változások fognak szükségesek lenni; addig azonban, mig az államvizsgák a mostani formában fenmaradtak, gondoskodni fogok arról, hogy a protestáns fensőbb tanintézetekben és jogakademiákban végzett fiatalok szinte ottan végezhessék az államvizsgát, és ne legyenek kénytelenek más városba utazni az államvizsga letétele végett. (Helyeslés.) TiSZa Kálmán: Örömmel jelentem ki, hogy fentartva természetesen az államvizsgák iránt akkor nyilatkozni, midőn az igen tisztelt miniszter úr törvényjavaslatot terjesztend a ház elé, most teljesen megnyugtatva érzem magamat. Mihályi Péter jegyző (olvassa Radich Ákos interpellatió ját); „Az országgyűlés folyó évi május 3-án a nagy-várad-eszéki pályának további iránya és építésére nézve hozott egyhangú határozatában ezeket mondja : „Gondoskodjék a kormány, hogy ezen vaspálya Eszékről Sziszeken, Károlyvároson át Fiúméig a legrövidebb vonalon, függetlenül minden más társaságtól és minél előbb építtessék ki." Azóta a t. közmunka- és közlekedésügyi minisztérium az eszék-fiumei vasútnak károlyváros-fiumei vonala részére nézve az előmunkálatokat saját közegei által teljesen végrehajtotta, sőt ezen, hónapok óta kész előmunkálatok alapján | az illető vállalkozó társaságok múlt hó november 10-én már az épités iránti ajánlataikat is benyújtották. Mi az oka tehát annak, hogy a t. közmunka-és közlekedésügyi miniszterium,ezen legnagyobb fontosságú országos vasút kiépítésére nézve mind e mai napig sem juthatott végleges megállapodásra. S vajon szándékozik-e a t. kormány addig is, mig e vasút kiépítése iránt az illető törvényjavaslat s az engedélyokmány tervezetét a jövő országgyűlésnek alkotmányos tárgyalás és jóváhagyás végett előterjeszthetné, az épitkezést a vasúti kölcsönből adandó államelőleg segélyével tényleg megkezdeni?" Hollán Ernő államtitkár: Méltóztassék írásban kiadatni a közmunkaminiszterium részére: lesz szerencsém rá válaszolni. VukOviCS Sebő: Megvallom, ily fontos tárgyhoz, minő az, melyre nézve a felolvasott interpellatió tétetett, és a mely nem uj tárgy, hanem egyrészt az ország egyik régi kivánsága, másrészt pedig már ezen országgyűlésnek azon határozatára utal, mikor a vasúti kölcsön felvételére a kormánynak engedély adatott, mondom, ezen tárgyban igen sajnálom, hogy kénytelen a t. ház nélkülözni jelenlétét a közmunka miniszter urnák. (Felkiáltás: Beteg

V) Igen sajnálom, hogy beteg, s ily fontos tárgyban — tekintve más alkotmáyos országok példáját is — én, a ki szívesen elismerem, a t. államtitkár úr tehetségét és képességét, de mégis óhajtanám, hogy ily hosszú távollét idejére, mely alatt a nemes grófot sajnálattal vagyunk kénytelenek nélkülözni, egy másik miniszter úr vállalhatta volna magára ezen tárgyban az interpellátióra válaszolást. Én azt hiszem , hogy a mit az államtitkár úr mondott, az egyáltalában nem elégíthet ki senkit, és épen annyit tesz, mintha mondotta volna, hogy felelek egy hónap múlva, akkor t. i. mikor a t. ház már nem fog együtt ülni. Én tehát azt hiszem, hogy az államtitkár úr azon jeles tehetségénél fogva, melyet teljes készséggel elismerek, képes lesz e tárgyban talán még ma estve kimerítő és kielégitő választ adni. Ezt, ugy hiszem, a ház megkövetelheti. (Helyeslés a bal oldalon.) Hollán Ernő államtitkár: Én részemről teljesen méltánylotn azon okot, melyre nézve felszólalt az előttem szólott t. képviselő úr. Igen fontosnak s minden oldalról megvitatandónak tartja ezen tárgyat, s annál fogva talán elismeri és meg fogja engedni, hogy épen e tárgy fontosságánál fogva szükséges, hogy erről a távol levő miniszter urnák jelentést tegyek, és az ő meghagyásából a közelebbi alkalommal teljesen megnyugtató választ adhassak, mely az interpelláló urat talán kielégiti. (Helyeslés.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : T. ház! Az interpellatió egyenesen a közmunka