Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-323
24 CCCXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 24. 1868.) előmozdítja és érvényre juttatja azokat, mert ezek teljesítése által biztosítjuk amazt. De melyek azon jogos és méltányos igények ? fogják méltán kérdeni sokan : mert ez így kimondva tág értelmű kifejezés, és ma már frázissal nem lehet kielégíteni senkit. Ennek helyességét én elismerem, és a legnagyobb készséggel és határozotsággal válaszolok rá: a magyar állam külön nemzetiségű honpolgárainak jogos és méltányos követelése a nemzetiségi egyenjogúság. Sokkal érettebbnek tartom már e kérdést, mint sem azon ellenvetéseket várnám, melyeket e kérdés keletkezésekor hallottunk. Sokan még ezen időben, még azon esetben is, ha a magyar állam egysége és a diplomatikai magyar nyelv léte kimondatnék is, ha e mellett azonban a nemzetiségek egyenjogúsága batároztatnék el, ebben finis Hungariae-t látták. Ezek szerint, ha a magyar elem felsőbbsége törvény által nem biztosíttatik, ez elveszett. Én soha sem osztoztam e nézetben, mert nekem a magyar faj életképességében határtalan bizalmam van. Bizonyítja ezt régibb történelmünk, bizonyítja ezt 48 — 49, bizonyltja ezt az utóbbi 18 év. Nem gyenge üvegházi növény ez ; erős gyökeret vert az e földben, és még eddig mindenkinek belé szakadt a keze, ki ezt innen ki akará tépni. (Helyeslés.) Az egyenjogúságszabad levegője kell ennek és daczolni fog, mint eddig, ugy ezután is, minden viszontagsággal. A feudális korszak utolsó maradványai is tünedezőben vannak, melyben kastok és kiváltságok képezek az állam ingatag talapzatát; most az állam alapja sokkal, és mondhatnám az egyetlen biztos alapra van fektetve : a jogegyenlőségre. Ezen irányt követte a vallási egyenjogúság kérdésében , de ily értelemben nyilatkozott az 1861-iki országgyűlés július 6-dikai feliratában. Ez egy ünnepélyesen tett ígéret, melyet most, midőn sorsunk kezünkben van, beváltani kötelességünk. De leginkább biztosítják külön nemzetiségű honpolgáraink jogos és méltányos igényeinek teljesültét az 1848dik törvények, melyek a jogegyenlőség elvére vannak alapitva. Kimondotta azon törvény 5-dik czikke, hogy nemzetiségi különbség nélkül e hazának minden polgára választó és választható, és ennek következtében biztosította mindenkinek e haza sorsára azon befolyást, mely őt megilleti. Ezen törvényeket kellene megsérteni azoknak, kik a nemzetiségi egyenjogúságot elismerni nem akarják. De nézzük kissé végig azon ellenvetéseket, melyeket az általam mondottak ellenében fel szoktak hozni. Mindenek előtt azt állítják, hogy híjába adunk a külön nemzetiségűeknek bár mit, ezek kielégítve nem lesznek. Erre először megjegyzem, hogy addig, míg e tekintetben nem teszünk vala1 mit, azt igy egyelőre bizton kimondani alig tartom igazolhatónak; és másodszor, hogy azért, mert valaki rögtön nincs kielégítve, annak kevesebbet adjunk mint különben, vagy ne is igyekezünk ezt megnyugtatni : ezt én helyes logikai következtetésnek nem tartom. Nézetem szerint ne az vezesse az államot, hogy egyesek ki vannak-e elégítve, vagy nem ? hanem egyedül azon tekintet, hogy mi hasznos vagy káros az államra nézve? és adjon meg mindent, mi az állam létével, az állam épségével nem ellenkezik; és ezen intézkedés következtében nem sokára el fog jönni azon időszak, melyben hálás ragaszkodás fog nyilvánulni az állam minden polgára részéről az államhatalom és az állam irányában. (Tetszés.) Továbbá felemhttetik, hogy vannak a külön nemzetiségek között oly férfiak, kik bizonyos külföldi hatalom felé gravitálnak. Lehetnek talán egy némelyek, de én részemről ezen egyéni gravitationak nem nagy fontosságot tulajdonitok azért, mert nézzük közelebbről, milyen ezen állam. Ez egy absolut kormány, mely csak két tényezőt ismer: az activ uralmat és a passiv polgárságot, mely ma is egy hős nemzet kiirtását kegyetlen kezekkel eszközli; és azért nem hiszem, hogy volna nép, mely hasonló sorsra vágynék. Továbbá fel szokták emliteni azt is, hogy létezik egy térkép, mely Magyarország szétdarabolását ábrázolja. Ilyet bárki könnyen készíthet, mert a papir türelmes: de ehhez nekünk is lesz egy kis beszólásunk, ha ezt létesiteni akarnák. Mindezen felhozottak egyike sem érv az általam kimondott elvek ellenében, mert mindezekre csak azt az egyet válaszolom, hogy mentül biztosabban, kényelmesebben, szabadabban lakik valaki egy házban , annál kevesbbé fog azon igyekezni, hogy az szétrombol tessék. (Tetszés.) Az utolsó időben, igaz, sokszor láttuk, hogy nemzetiségek szerint akartak államokat alakitani.Ez nem nj eszme. Hasonlót tapasztaltunk a vallási harczok alkalmával. Igy történt ez a múlt századokban Francziaországban, hol a protestánsok, Angliában, hol a katholikusok kiirtatni szándékoltattak; és mindenütt azon hittől vezéreltettek, hogy csak egyedül azon ország boldog és biztos, melyben egy vallás létezik. Az előhaladott emberiség miveltsége fényesen meghazudtolta ezen téveszmét, mely hajdan annyi áldozatot követelt. És ha most, midőn a különböző hitfelekezetü honpolgárok békés egyetértésben közösen működnek az állam fentartásában és annak felvirágzására, ha most valaki azt állítaná, hogy egyedül az az ország boldog és biztos, mely vallások szerinti territóriumokra van felosztva, ha valaki most azon eszmét hirdetné, a melyért hajdan annyian harczoltak, az ma a közönség szánalmával vagy mosolyával találkoznék egyedül. Szűnjék
