Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-323

CCCXXIII. ORSZÁGOS ÜLI meg a nemzetiségi féltékenység, tétessenek semmivé azon titkos kezek, a melyek az absolutismus érde­kében ezt minden részről mesterségesen táplálták, váltsa ezt fel a kölcsönös őszinteség és bizalom, és rövid idő múlva hasonlót fogunk tapasztalni: mert a mire a múlt időkben századok voltak szük­ségesek, arra ma előre haladott miveltségi vi­szonyainknál fogva néhány évtized elég. Ezen kérdésnél sokan szeretnek még a kül­föld példájára utalni. Egységes minden réte­geiben a kezelés nyelve Francziaországban, az Egyesült államokban és sok országban. Ezek ellenében fölhozhatnám az alkotmányos Bel­gium példáját; de reánk ezen példák nem al­kalmazhatók, nem irányadók, mert egészen más a mi helyzetünk; és erre vagyok bátor az illető­ket figyelmeztetni. Azon nagy harczoklan, me­lyek a keresztyén vallás terjedése, valamint azok­ban, melyek a reformatio keletkezte következté­ben küzdettek, Magyarosaágnak, ezen két nagy­hatalmasságtól megtámadott, eselszövényekkel kö­rülvett országnak egy nehéz, de magasztos fel­adata volt: neki kellett előmenie. És ő a töretlen pályán haladva, a szabadelvüség és hazaszeretet szövétnekétő'l vezetve, ezen feladatot fényesen oldá meg. így van ez a jelen esetben is. Nekünk ismét eló'l kell haladnunk, és bizton hiszem, hogy ezen kérdés is közmegnyugvásra fog megoldatni. Gondolják meg nem magyar ajkú honfitár­saink, hogy az állam feldarabolásába soha, semmi esetben bele nem egyezhetünk. Gondoljuk meg mi, hogy ezen honfitársainkkal egyetemben kell megvédenünk, kell fentartanunk ezen államot, és azért ne alkudozzunk ott, a hol testvéri egyességről van szó. Elismerem, hogy most egyelőre soklegyőz­hetlennek látszó akadály fog felmerülni; de ne hagyjuk magunkat azok által visszariasztatni, mert azokat a gyakorlat, kölcsönös méltányosság s azon gondolat, hogy közösen kell fentartanunk és megvédenünk az államot, ki fogja egyenlíteni, el fogja simítani. Azon törvényjavaslatok közül, melyek a ház asztalára le vannak téve, én a Deák Ferencz igen tisztelt képviselőtársam által benyújtott törvény­javaslatot vélem elfogadhatónak a részletes tárgya­lás alapjául. A Mocsonyi tisztelt képviselőtársam által be­adott törvényjavaslatot helyes irányúnak nem fo­gadhatom el azért, mert az önmagával nincs össz­hangzásban. Annak első szakasza különösen ki­mondja azt, hogy ezen állam épségét fen akarja tartani,és a másik szakasz mindjárt rá a nemzetiségek szerinti terület - kikerekités által darabokra osz­taná azt szét. Továbbá egészen uj közjogi alapot alkotna: mert Magyarország egységes állam, mely­nek társországa van, Horvátország: ezen tör­KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 / s . xi. S, (November 24. 1668). 25 ! vényjavaslat szerint azonban Magyarország nem­zetiségek szövetsége által alakult foederatio len­ne. He nem fogadhatom el az e javaslatban kimondott többség elvét sem , és pedig azért, mert az meggyőződésem szerint a jogegyenlő­séggel ellentétben áll: mert ezen többségnek min­den esetre előjog vagy bizonyos fölény adatik a kisebbség fölött; ha pedig az nem adatnék meg, akkor az nem volna egyéb, mint puszta czim, mely soha nem engesztel, hanem mindig csak sért. Ezek ellenében talán valaki felhozhatná azt, hogy alkot­mányos államokban a többség határoz ; de, nézetem szerint, azon két eszmét, t. i. a politikai többséget és a nemzeti vagy vallási többséget összeza­varni, igen téves felfogás: mert a politikai pár­tot kiki szabadon választja meggyőződése sze­rint, vagy a nélkül; a kisebbség többségre törek­szik, reménye van, hogy arra fog jutni. Vannak j olyan ügyes emberek is, a kik mindig a többség- \ hez tartoznak. (Derültség.) De ez nem igy van a vallási vagy nemzetiségi pártoknál: mert ha az illető abban születik, ha sorsa azt hozza magával, hogy a kisebbséghez tartozik : köteles azt eltűrni, ' mig él. Épen azért a jogegyenlőséget óhajtottam kimondatni, nem csak elvileg, hanem alkalmazva egyes administrationalis ügyekre is, ugy a megyei ügyvitelnél, mint a perlekedésnél, még pedig akár ügyvéd közbejöttével folyjon az, akár nem, hogy törvényhatóság-a jegyzőkönyveinek bármelyikét használhassa mindenki a legfelső fórumig. Óhajtom, hogy a Deák Ferencz igen tisztelt képviselőtársam által benyújtót törvényjavaslat fogadtassák el a részletes tárgyalás alapjául, mert ez határozott, őszinte és következetes, logikai sorrendje helyes, mert az állam jogait említi föl mindenek­előtt, azután a törvény- és egyházi hatóságokét, társulatokét és végre az egyesekét. Mindezeknél fogva én nem akarom mára ház becses türelmét tovább igénybe venni, s egyszerűen oda nyilatkozom, hogy a Pest belvárosa tisztelt kép­viselője által beadott törvényjavaslatot óhajtom részletes tárgyalás alapiául elfogadtatni. (Helyeslés.) Elnök: Nem volna-e szíves a t. ház a hátra levő időt megérkezett horvát képviselőtársainknak az osztályokba leendő besorozására felhasználni, azon törvényjavaslatok tekintetéből, melyek közö­sen elintézendők ? (Helyedés.) Az első osztályba jön: Suhaj Imre, Anker Hugó és Czégl Károly; a 2-dik osztályba: Vukovics István, Jozipovics István és Tomasics József; a 3-dik osztályba : Hacz Vilmos, Barabás Szkender és Fodróczy Szkender ; a 4-dik osztályba: Jelassich Kázmér, Miksich Kálmán és Maler Miksa; az 5-dik osztályba: Vaka­novics Antal, Zuvics József és Stiglicz István: a 6-dik osztályba: Keresztury Havoljub, Balog Károly és Pejacsevics László gr.; a 7-dik osz­4

Next

/
Thumbnails
Contents