Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-323

CCCXXIII. OESZÁGOS ÜLÉS. (November 24. 1868.) 23 fogja, hogy e kérdés elintézése végett törvényjavaslatot még ez ülésszak alatt a ház elé terjesztem E kérdésnek tárgyalását nem egyedül az io-azság és testvériség követeli, hogy azon nemzet irányában igazságosnak és méltányosnak legyünk, melynek múltja és jövője a magyar nemzet múltjával és jövőjével szoros összefüggésben áll, hanem a kérdés elintézését követeli azon körülmény is, hogy e kérdés elintézése az országnak integritásával szoros összefüggésben áll. T. ház! Legyen szabad utóvégre ezen ünnepélyes alkalommal őszintén kijelentenem, hogy a ház bölcseségétőí és jó indulatától függ a nemzetiségi kérdésnek szerencsés megoldása, és noha elismerem, hogy e kérdés megoldásának nehézségei vannak, megjegyzem egyúttal, hogy a nehézségek nem magában a kérdésben, hanem talán elavult institutióinkban rejlenek; és ha én még most is kész vagyok reményleni, hogy a kérdés szerenesés elintézése sikerülni fog : ezt teszem azon föltevésből, hogy e kérdés eldöntésénél egyedül a hazának érdeke lesz irányadó, azon hazának érdeke, mely hangosan követeli, hogy minden nemzetiségű polgárai érdekben és értelemben összeforrjanak ; összeforr pedig minden nemzetiségű polgároknak érzelme a hon szeretetében akkor, hogyha a t. képviselőház e törvény alkotásánál is az igazság és testvériség elveit követendi. Simonyi Lajos b.: T. ház! (Zaj.

r

s

Holnap!) Elnök: Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a t. ház ujabb határozata nélkül az ülést 3 óra'elÖtt feloszlatni nem lehet. {Helyeslés) BóniS Sámuel: Véleményem szerint arról kérdés sem lehet, hogy ma folytassuk-e a tanácskozást vagy holnap? miután a ház határozatílag kimondotta, hogy 3 óráig folytassuk. (Nem vagyunk határozatképesek!) Azt mondják némelyek, hogy a ház nem határozatképes. Engedelmet kérek, ha én ezt elismerném is, ezt a discusiókra soha sem vinném, mert discussiókra képes a ház, ha nem határozatképes is. (Helyeslés.) Simonyi Lajos b.: T. ház! Nagy mozgalmaknak voltunk szemtanúi az utóbbi évtizedben, a melyeknek egyik legfőbb okozója a nemzetiségi érzület volt. Igen sok Íratott e kérdés felett, sok heves vita folyt e tárgyban, nagyrészt elfogultság és indulatossággal, a törvényhatóság termeitől kezdve a legszűkebb magán körig. Mindezen tényezők hathatósan közreműködtek arra, hogy az ezen kérdés feletti nézetek tisztuljanak, és hogy mindenki átlássa azt, hogy ezen kérdést sem elodázni, sem kikerülni többé nem lehet, hogy azt meg kell oldani. Mindenki'ismeri e kérdés fontosságát, és tudja, hogy ennek miképeni megoldása hazánk jövőjével szoros összeköttetésben áll, mert az államok fentartását nem nagy hadseregek, nem kötött szövetségek, hanem a honpolgárok hazaszeretete biztosítja egyedül. Ez főrészt azonban csak az által érhető el, ha e haza polgárainak jogos és méltányos igényei teljesítetnek és ez által saját érdekeik az államéival egybe füzetnek. (Helyeslés.) Igaz, hogy láttunk sokszor példát arra, hogy ámbár az állam mindent megtett egy osztály megnyugtatására, ez annak daczára elégedetlen volt; de nem sokára láttuk a kedvező fordulatot ez intézkedések következtében, és lecsillapulván a szenvedélyek hullámai, a többség részéről hálás ragaszkodás nyilvánult ezen kormány irányában. Minden kérdés eldöntése, melyben határozott irány-elvek nincsenek, felette nehéz. A jelen ügy azonban nem ezek közé tartozik, mert ebben egy fő elv létezik, mely bennünket biztosan vezet, melyet szemünk elől tévesztenünk nem lehet, nem szabad: ez a magyar állam egységes, oszthatlan területi épsége. (Igaz!) Mindazon követeléseket. melyek ezt legkisebbé is veszélyeztetnék, határozottan vissza kell utasitanunk: e felett alkudozásokba sem bocsátkozhatunk, ezt minden erőnkből, mindent koczkáztatva — ha kell — védeni feladatunk. Egy szent örökség ez, melyet oly épen, mint azt átvettük, az utókornak átadni kötelességünk. (Elénk helyeslés.) És valamint nincs és nem is lehet szándékunkban, hogy a magyar állam területét kiterjeszszük — és azért mindazon híreket, melyek erre vonatkozólag szállonganak, mint roszakaratu koholmányokat, határozottan viszautasitjuk — ugy ellenben a történelem kárhoztatását érdemelné meg

1 e nemzedék, ha csak egy részecskét is elvesztegetne abból, mit elődeink annyi viszontagság közt oly hiven megőriztek. (Helyeslés) Az állam ezen egysége, de ezt nem tekintve, a kormányzat lehetővé tétele is, maga után vonja azt, hogy ezen államban egy közigazgatási összekötő, úgynevezett diplomatikai nyelv legyen, mert e nélkül minden kormányzat lehetetlenné tétetnék. Igen tisztelt nem magyar ajkú honfitársaim loyalitására hivatkozom e kérdésben, és meg vagyok győződve, hogy ezek legnagyobb része el fogja ismerni azt, hogy az nem lehet más. mint a magyar. De viszont elismerem én is azt, hogy ennek hatáskörét ki kell jelölnünk, nehogy minden más nyelv használatát lehetetlenné tegyük. Nem akarom ezt bővebben bizonyítani, nem akarok erre nézve a multakból példákat felhozni, különösen ma, midőn kimondatott az, hogy mindazon keserű emlékeket a feledés örvényébe dobjuk. Az állam ezen egysége legkevésbbé sem áll ellentétben a külön nemzetiségűek jogos és méltányos igényeinek kielégítésével, sőt ellenkezőleg , ••