Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-331

292 CCCXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 2. 1868.) akkor Pest belváros nagyérdemű képviselője tett egy indítványt a képviselőház előtt, melyben igaz­ságosnak és méltányosnak találván azt, hogy ne csak a királyi városok, hanem egyszersmind a rendezett törvényszékkel ellátott mezővárosok is részesüljenek, bár csekélyebb segedelemben; ezt akkor elfogadta a t. ház és megbízta a pénzügyi bizottságot, hogy a minisztériummal egyetértőleg adjon e tárgyban javaslatot. E javaslat került most a ház elé, erről van itt szó, ezt lehet itt tárgyalni. A most beadott indítvány és a tárgya­lás alatt levő tárgy közt tehát semmi összekötte­tést nem találok : ennélfogva alázatosan kérem a t. házat, hogy a pénzügyi bizottság előterjesztett javaslatát elfogadni és azt határozattá emelni mél­tóztassék. (Helyeslés). Csiky Sándor: T. ház! A mi a módosit­ványt illeti, arra tekintve, Szaplonczay képviselő­társammal teljesen, tökéletesen egyetértek, mert most nem forog szőnyegen az, és nem a tanács­kozás tárgya, hogy a királyi városok részére az állam által törvénykezési, rabtartási kiadásaik fe­jében egy őket illető összeg szavaztassék meg; hanem arról van szó, hogy miután ez a közös pénzügyminiszter költségvetésében a királyi vá­rosok részére az említésben volt 65,000 forint megszavaztatott, akkor a t. ház megrendelte, hogy a pénzügyi bizottság az illető' kormánynyal egyet­értőleg oty javaslatot terjeszszen a ház elé, melynek értelmében mind azoknak 1861.óta felmerült ; azután csak kis részben, mert csak 1867-re kaptak 400,000 forint kárpótlást ezen óriási költségeknek némileg leendő tatarozása fejében, tehát meg volt bizva a küldöttség és koimiány, hogy terjeszszen a ház elé oly javaslatot, melynél fogva ezen jogos követelmeik megadásának módja befoglalva áll­jon. Most itt van a pénzügyi bizottság jelentése, melyet a kormánynyal egyetértve a ház elé ter­jesztett. Ugy tartom, t. ház, ehhez képest a Né­meth Károly képviselő úr által beterjesztett indít­ványhoz most szólani nem kell, s én sem szólok; hanem szólok ahoz, a mi itt e jelentésben fog­laltatik. A mi ezen jelentést és az ebben foglalt esz­méket illeti, e tekintetben elvileg én köszönetet szavazok, mert a követelésnek jogosságát elvileg benne elismerve látom ; hanem ha arról van szó, vajon 80,000 forint elengedő-e arra, hogy ezen szükségeknek fedezése általa pótolva legyen, oda kell nyilatkoznom, hogy akkor e tekintetben ezt az eljárást teljesen, tökéletesen hiányosnak látom : először az összegnek csekélysége tekintetéből, mi­vel ezen 80,000 forint a törvénykezési költségek fedezése fejében alig egy vagy két rendezett ta­nácscsal ellátott városnak szükségei fedezésére volna elegendő; pedig tudjuk, hogy az országban 43 ilyen rendezett tanácscsal biró város van, me­lyeknek évi szükségeinek pótlására legkisebb részben sem lesz elég ; más részről azt a nagy hiányt látom benne, hogy nincs kimondva benne, hogy az ilyen rendezett tanácscsal ellátott városok kö­rülbelül melyek azok, melyek ebből a 80,000 frtnyi összegből valami kárpótlást nyernsk, s melyik mennyit nyer. Éhez képest én ezt a jelentést tel­jesen hiányosnak találván, arra kérem a t. házat, méltóztassék meghagyni a pénzügyi bizottságnak, s a pénzügyi kormánynak : miként e tekintetben — nem olyan nagy munka ez, talán készen is van náluk, mert ha nem volna, hogyan tudták volna ezt a jelentést is előterjeszteni ? — mondom, mél­tóztassék meghagyni, hogy ezen hiánynak pótlása tekintetéből terjeszszenek javaslatot elő, hogy eb­ből ki lehessen látni, melyik városnak mennyi jár azon összegből, a mely kárpótlás végett ajánlhatik ? De ez még csak kicsinység, mert 1861-től fogva kell a törvényhatóságoknak a követelt illetőséget megtéríteni: azért utasittatni kérem a kormányt, hogy az összegről, — mert már ezen országgyűlés alatt nem történhetik — a legközelebbi törvényho­zás elé terjeszszen olyan véleményt és jelentést, a melyből teljesen látható legyen: ezen költség fejé­ben mely városoknak mennyi lesz pótlólag meg­térítendő. Ráday László gr. jegyző (olvassa Csiky Sándor határozati javaslatát) : „A pénzügyi bizott­ságnak jelentése azon utasítással adassék vissza neki, miszerint : egy részről az általa ajánlott 80 ezer forintokból, melyek azon városok, a melyek­nek törvénykezési költségei fedezendők és minő irányban? Ezen kimutatást még a jelen törvényho­zási időszak alatt terjeszsze a képviselőház elé. Ha­tározza továbbá el, hogy a kormány kötelezett legyen, érintett rendezett tanácscsal ellátott váro­soknak 1861. év óta felmerült törvénykezési, rend­őrségi és rabtartási költségük pótlékára szolgáló összegeket, a legközelebbi törvényhozás elé ter­jeszteni ; ha netalán ezalatt, a szóalatti városokat számon venni, azoknak jogos követeléseit közigaz­gatási utón kielégíteni képes nem lehetne." Luzsénszky Pál b.: Midőn a t. ház azt méltóztatott elhatározni, hogy a szabad királyi városoknak kárpótlás igértessék meg, akkor tet­szett egyszersmind elhatározni, hogy 6.700,000 frttal történjék ezen kárpótlás. Én azt tartom, ezt másként nem lehet tenni, hanem csak az illető városok követeléseinek következtében. Ennélfogva én, részemről, nem tudok bele nyugodni a pénz­ügyi bizottságnak azon indítványába, hogy a mi­nisztériumnak itt átruházási jog adassék. Én azt tartom : mindeniknek, a mi az övé, adassék meg, s ennélfogva kijelentem, hogy azzal nem tudok egy véleményen lenni.

Next

/
Thumbnails
Contents