Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-331
CCCXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 2.1868.) 281 terjesztette, hogy melyik milyen körülmények közt, minő szellemben, minő alkotmányos vagy nem törvényes alapon szolgáló; hanem épen azért, mert a nyugdijak kérdése igen bonyolódott, épen azért, mert ezeknek a nyugdijak minden ágazatának, minden nemének tisztába hozatalára nézve az idő rövid, azt kívánta, hogy a dolog jelen helyzetében hagyatván, a minisztérium a jövő országgyűlés elé kimerítő t.-javaslatot terjeszszen ezen nyugdijakról. Vannak olyan nyugdijak, melyek 48 előttiek: ezekre, ugy hiszem, senki sem akarja a megtagadás elvét kimondani. Némelyek a magyar kanczellária 1861-ben működött tagjainak akartak az osztályokban nyugdijakat adni. Az elv ugyanaz. (Nem lehet!) Engedelmet kérek, hogy ezt akartak az osztályokban, hogy követelték az osztályok némelyikében, azt én határozottsággal mondhatom. Az a kérdés, hogy bele ereszkedhetünk-e ezekbe részletesen ? Szerettem volna, ha a minisztérium a nyugdijak kérdését hónapok előtt adta volna elő; szerettem volna, ha azt az előterjesztést, mit tőle most kívánunk, már előbb beterjesztette volna; de ez nem történt. Nincs tehát más választásunk, mint: vagy átalában kimondani azon elvet, hogy semmiféle nyugdijat nem fizetünk; vagy ugy tekinteni ezt, mint a közp. bizottság tekintette, mint maga a minisztérium tekintette: hogy az államadósságokkal egy természetű, mely a kiegyenlítés által megszüntetett régi jogállapotnak ránk is sulyosodó következménye. (Helyeslés jobb felöl!) Én azt hiszem, e két mód közöl egyiket kell választani. Az első,hogy átalában valamennyi nyugdíj megszüntetését kimondjuk, alig hiszem hogy a ház többségének akarata legyen: először azért, mert mégis bizonyosan lesznek nyugdijak, melyeket a ház is meg akar hagyni; másodszor azért, mert Magyarország a magyar királynak szavát beváltani mindenütt, a hol lehet, kész leend mindenkor. (Helyeslés.) Ez a törvényjavaslat nem vágja el a háznak azon hatalmát, hogy a nyugdijakat részletesen tár gyalja sőt egyenesen főntartja, és ha a névsorozat , a szolgálatok ideje, a szolgálatok természete az előterjesztésben ki fog fejtetni, akkor szólhatunk hozzá, akkor gondoskodhatunk olyan módról is, a melylyel ezt leginkább fedezni tudjuk, ugy, hogy ez az országnak minél kevesebb terhére legyen. Én épen e t.-javaslatot látom olyannak, mely azt a legfontosabb ellenvetést kikerüli, melyet a miniszteri t.-javaslat ellen föl lehet hozni: azt t. i., hogy azt sem tudjuk, kik, azt sem tudjuk, hányan vannak, azt sem tudjuk, mennyi átalában. (Felkiáltások balról: És mégis megszavazzuk!) Engedelmet kérek, méltóztattak volna ezt tavaly mondani: KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. XI. hisz a múlt évben is a minisztériumnak adott fölhatalmazás folytán fizettük őket. Tovább megyek. Azon elvet, melyet egyik képviselőjgondolom épen Simonyi Ernőképviselő úr fölhozott, hogy a kik nem alkotmányos téren, nem az alkotmány és törvény mellett, hanem ellene szolgáltak, azoknak nem kell semmi nyugdijat megszavazni ; ezen elvet a t. ház már egy más alkalommal elmellőzte. Kérdem: a hadsereg alkotmányosalaponszolgált-e? Kérdem: az mellettünk szolgált-e? Felelet: nem. Ha valaki, ez szolgált ellenünk, és az országgyűlés, a pensions-fondót, melyet az alkotmányellenes időkben elköltöttek, ugy tekintvén, mint államadósságot, ezen katonaságnak nyugdijai alapjára •— én nem tudom hány milliót — megszavazott. Kérdem, mi különbség van egyik és másik között, elvre nézve? Egy valaki azt mondta nekem, hogy a katonaságot jövőre is meg akarja tartani, s azért megadja részére a nyugdijat. Igaz, de nem azoknak adja a nyugdijat, a kik jövőre fognak az alkotmány mellett szolgálni, hanem azoknak, a kik a múltban szolgáltak az alkotmány ellen. A katonatiszteknek nyugdijai bizonyos pénzalapból kerültek ki. Ez a pénzalap elköltetett, s azt Magyarország is pótolja. A polgári tisztviselőknek nyugdijai egy más pénzalapból fizettettek j az is elköltetett. Nem látom okát, hogy ez más természetű legyen, mint az a másik, Én részletekbe, ezen nyugdijakra vonatkozólag, nem tudok bocsátkozni, mert nincsenek előttem az adatok. Én óhajtok ebben, minden körülményről felvilágosítva, alaposan határozni. Erre az idő rövid. Átalában azt nem mondhatom, hogy minden nyugdij megszűnik, mert annyi családot szerencsétlenné, özvegyet és árvát kenyértelenné tenni, én sem szeretek. En tehát azt hiszem, hogy épen ez a javaslata a központi bizottságnak az, mely hatalmunkba adja, és számunkra föntartja, hogy a dologról kimeritőleg részletesen intézkedjünk, addig pedig csak annyit tesz, mint a múlt évi országgyűlés tett: t. i. a dolgot jelen állapotában hagyja. En ezt fogom pártolni, (Helyeslés jobb felöl.) Csiky Sándor: T. ház! Ki kell jelentenem, hogy én ezen törvényjavaslatnak 2-dik pontját ugy ,mint indítványozva van Nyáry Pál által, teljesen kihagyatni kívánom. Okom rája, t. ház, az, mert ha szegény hazánk . . . (Nagy zaj. Eláll l) Elnök; Csendet kérek, hogy a képviselő úr szólhasson! Csiky Sándor: T. ház! Okaim rája ezek: Én a 2-ik pontját ezen törvényjavaslatnak kíhagyatni kívánom, mert ha hazánk abban a kedvező állásban volna, hogy azon súlyos terheit, melyek a közigazgatásra, az anyagi és szellemi jólétnek 36