Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-331

280 CCCXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS (December 2. 1868.) gáltatott nekik. (Felkiáltások: Ez nem igaz!) Igenis, ha méltóztatnak kétkedni benne, fölhozok mindjárt egy esetet. Volt itt hazánkban egy idegen földről származott ember, ki midőn a szabadság harcza kitört hazánkban, zászlóink alá lépett, a magyar történelem ismeri őt, mint abranyicskai hőst. {Föl­Máltások : Guyon!) Igenis, Gruyon volt! Elhalt ke­leten, elhalt tul messze keleten, hogy legyen ott is a szabadság hőseinek egy sirja, melyhez zarán­dokoljanak a szabadság hívei, mint a törökök prófétájuk, mint a keresztények megváltójuk sírjá­hoz zarándokolnak. Maradt özvegye és árvái. Mi­dőn kiment ez országból, özvegye elfogatott, min­den vagyona elkoboztatott. E vagyon elkobzása igazságtalan volt, igazságtalan az akkori kormány idejében is, legalább az özvegyet érdeklőleg. Ezt elismerte az akkori korn ány is, s megengedte anő­nek, hogy keresetet inditson e mellett. A kereset meg is indíttatott s némi egyezkedés jött is létre, hogy t. i. az ő részére meg fog adatni az, a mit jogos­nak gondolnak, de férje része ki nem fizettethetik, mert az elkoboztatott. El nem döntetett ugyan vég­kép e dolog s most a magyar minisztérium kezében van, in specie a eultusminiszterium kezében, mert egyvállas- éa közoktatási alapítványi jószágot érde­kel. Két év óta sürgetik, hogy ez ügy intéztessék el. E család a legnagyobb resignatioval, a legnemesb módon egy külföldi hatalomnak segítségéből élt, de ez alatt itt igazságot nem találtak. Két év óta sürge­tik, hogy intéztessék el ez ügy ; nem intéztetett el, hanem ajánlották, hogy igenis az asszony részére már az osztrák hatóságok által igért összeget kiad­ják, de a férfi részét a magyar kormány is elkobozta. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: Engedelmet kérek, ez nem igaz ! (Hosszasan tartó mozgás bal felöl.) Csanády Sándor: Utasítsa rendre az elnök a közbeszólót: itt nincs miniszterelnök ! Csiky Sándor : Utasítsa rendre az elnök! (Nagy zaj). Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: Ké­sőbb leszek bátor felszólalni; de bogy jelenleg köz­beszólottam, ezt gondolom, a t. ház minden tagja, ki a méltányosság elveitől vezéreltetik, meg fogja bocsátani, s azt is, ha a házszabályok ellenére cse­lekedtem : mert oly vádat, hogy a magyar kor­mány, különösen ő felsége világos rendelete, a kor­mány által kimondott elv ellenére, ama vagyont elkobozta volna : azt kereken tagadnom kell. (Za­jos helyeslés a jobh oldalon). Simonyi Ernő: Nem az én kötelességem ama szavakat megbírálni, melyeket a háznak bár­mely tagja használ, ez az elnök kötelessége, me­lyet, ha nem teljesít, a ház dolga fölötte határozni. A mi különben az esetet illeti, én tökéletesen elhiszem, hogy a miniszterelnök urnák nincs tu­domása felőle; sőt még azt is elhiszem, hogy — és ezt nem szólási figuraként mondom — a köz­oktatási miniszternek sincs tudomása róla (Felki­áltások jobbról; Akkor mire való a vád?!) Engedel­met kérek, hanem ez eset még is igaz. (Zaj.) Meg­mutatom bizonyítványokkal, hogy igaz. Méltóz­tassék miniszterelnök úr ez ügyet kerestetni a közoktatási minisztériumnál, méltóztassék meg­kérdezni Hegedűs miniszteri tanácsost, és ez azt fogja mondani miniszterelnök urnák, hogy igaz. Ezen esetet csak illustratiókép hoztam fel, megmutatni, hogy nem csak jutalom nem oszta­tik, hanem még hátrányban is vannak azok, kik az ország ügyét szolgálták a múlt időkben. En azt hiszem, ha a múltnak jutalmazásáról van szó, akkor csak az jutalmaztathatik meg, a ki a hazát, az országot, a törvényt szolgálta; itt pedig az terjesztetik elő, hogy jutalmaztassanak azok, kik a törvény lerontására szolgáltak. Én tehát e törvényjavaslatot részemről nem pártolhatom, és szavazok előttem szólott Nyáry képviselőtársammal. Deák FerenCZ: T. ház! A minisztérium egy más tartalmú törvényjavaslatot adott be; az osz­tályok azt tárgyalták is, a központi bizottság pe­dig ezen előttünk fekvő törvényjavaslatot terjesz­tette elő. (Halljuk! Halljuk!) Ezen törvényjavaslat egészen más szempontból indul ki, mint a minisz­térium által beadott törvényjavaslat. A nyugdijak kérdése nem egyszerű, hanem bonyolódott kérdés. Igen sok tagja van a t. ház­nak, ki a minisztérium által beadott törvényjavas­latot pártolni nem akarta, — nem azon szempon­tokból, melyeket Simonyi képviselő úr felhozott, mert azon szempontokat már az I. szakasz elfogadá­sával mellőzte a t. ház. Azon szempontok azok, hogy csak olyanokat lehessen nyugdíjazni, kik a tör­vényt és alkotmányt szolgálták, nem pedig azokat, kik ellene szolgáltak. Az első szakaszban, melyet a ház ma már elfogadott, a volt külügyminisz­térium, a központi hadi-számvevőség, a volt rend őri minisztérium bizonyos tagjainak nyugdíjaz­tatását, ugyanazon osztály nyugdíjaztatásának te­kinti, mely osztály jelenleg a közös külügyminisz­tériumba van beosztva, Ezek ép ugy nem alkot­mányos alapon állottak, ezek épen ugy nem szol­gálták a törvényt, nem szolgálták az alkotmányt, sőt működésükben a mi alkotmányunk és alkot­mányos fogalmaink ellen jártak el: mégis szük­ségesnek tartotta a ház, ezek nyugdíjaztatását el­rendelni , elismerni ezen nyugdíjazást a múltra nézve. Tehát azon elvet, melyet Simonyi képviselő úr előhozott, a ház, előbbi határozatában, már el­vetette. Nem is azon szempontból indult ki a közp. bizottság, ugy hiszem, midőn ezen t.-javaslatot elő-

Next

/
Thumbnails
Contents