Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-331

CCCXXXI. OKSZÁGOS ÜLÉS. (December 2. 1868.) 279 már két év óta pontosan fizetést ad, nem hihetem, hogy azok névsorát ne tudná előmutatni, s ha még sem mutatja elő, ugy gondolom, ezt a t. miniszté­rium e ház és a nemzet iránti kíméletből teszi, mert tudja, hogy ha azon ismeretes egyéneknek a múltból neveiket elősorolná,az nemcsak e házban,de az egész nemzetben méltó boszut, ingerültséget fogna kel­teni. És miután, én ezt hiszem, valamint azoknak, kik jutalmat érdemelnek a haza szolgálatában tett fáradozásaikért, örömest megszavazom a jutalmat, ugy más részről ezeknek , kiknek még neveit sem meri emlékezetbe hozni a minisztérium , jutalmat nem szavazhatok, ó'k tűnjenek le a homályba, mely­nek érdekében a világosság ellen működtek, -örökre! (Derültség) Az ily rósz lelkeknek , kik titokban egy hazát megbántani képesek voltak, iegillőbb és legnagyobb büntetés: a rettegés sa­ját neveiket hallani közhelyen, s azon szégyenitő öntudat: hogy ó'k ugy kénytelenek eltűnni,misze­rint magokat mutatni sem merik. Én nem üldö­izöm, de jutalmazni sem akarom őket, mert ha ju­talmaznám őket, még azon elégtétele sem lenne a megbántott hazának, hogy azok, kik ellene vétettek, legalább magokat bűnösöknek érezzék. Mert ki hiheti azt, hogy ha valaki egy nemzet ellen vét, és az ugyanazon nemzet nevében még jutal­mat nyer, elhigyje magáról, hogy vétkezett ? (Igaz!) Ennél fogva én nem tudom jobban in­dokolni szavazatomat , mint maga a törvény­javaslat, midőn azt mondja: „Ezen közegek Ma­gyarországra nézve törvényesek nem lévén, nyug­dijaik sem terhelhetik jogilag a magyar korona országait." Azt hiszem , ezen urak oly halállepel alatt, melyre a törvényjavaslat idézett szavai nyom­tatvák, még érdemök felett elég tisztességesen el­nyugkatnak az Úrban! Ne kívánják, hogy e le­pelt mi emeljük fel; mert ha azt teszszük, oly ké­peket fog látni a haza, melyektől nem csak mi fordulunk el, de ha a becsület és igazság tükrébe tekintnek, meg vagyok győződve, önmagok saját magoktól is visszaborzadnak. (Helyeslés bal­felöl). Én ennél fogva sem ezen második pont tör­vénynyé alakitásába, sem a bizottság által javas­latba hozott határozatba, t. i. abba, mely a jövőre nézve oda utasítja a minisztériumot, hogy ezen nyugdijakról részletes összeírást és kimutatást ké­szítvén, mind erre, mind a nyugdijak mi módon fedezésére vonatkozó javaslatot terjeszszen a ház elé, bele nem egyezhetem. Ha ezen javaslat a ház határozata leendne, ez minden további kérdést feleslegessé tenne az iránt: a meg nem nevezettek jutalmaztassanak-e vagy nem ? mert a jutalmazás, mint magában értett dolog, ezen határozatban már ben foglaltatván, nem arról lehetne szó többé, ha­nem csak arról : vajon az illetők nyugdijai részle­tesen kimutatva vannak-e ? és hogy az ezen jutal­mak kifizetésére szükséges alap a képviselőház ál­tal megszavaztassák. Ez okból tehát sem a máso­dik sza-kaszt, sem pedig ezen határozati javaslatot részemről el nem fogadom. (Helyeslés balfelöl.) Simonyi ErnÖ : Én nem Írattam föl maga­mat szólásra, mert azt vártam, hogy ily törvény­javaslat előterjesztése alkalmával a kormány elő fogja adni azon indokokat, melyek ó't ezen tör­vényjavaslat bemutatására indították. Ezt vártam tehát, t. ház, és akkor Írattam volna íel magamat, ha valaki a kormány részéről szólott volna; ugy látszik azonban, hogy a kormány meg van győ­ződve arról, hogy az ö' ügye győztes fog lenni ak­kor, mikor oda érkezünk, hogy szavazzunk. Én azt hiszem, hogy ily törvényjavaslat elfogadtatása alkalmával a nép megérdemelné, hogy világosittas­sék fel, vagylegalább a kormány mutassa meg: mik azon érvek, mik azon okok, melyek arra bírják, hogy a népet folytonosan és oly áldozatokra szólítsa fel, szólítsa pedig oly áldozatokra, melyeket saját maga ellenségeinek szavaz meg? Nem fogom felemliteni az ország pénzálla­potát, nem fogom azt mondani, hogy ha a már megszavazott törvények, a honvédelmi törvény, a vasúti és a többi adótörvénynek, melyeket a ház megszavazott, végrehajtatnak, egy nevezetes defi­citnek, sok millióra menő deficitnek nézünk elébe; hanem azt mondom, hogy ezen törvényjavaslatot alapjánál fogva és elvből ellenzem. Sok viszontagság, 18 évi szenvedés után, végre visszanyerte az ország alkotmányos életé t.( Föl­kiáltások jobbról: Tehát mégis elismeri, hogy vissza' •nyertei) Nem akarok most annak taglalásába bo­csátkozni, milyen áron nyerte vissza a nemzet al­kotmányát ; csak azt mondom, ha a t. ház, a mint az kötelessége, ezen alkotmányos életet föntar­tani kívánja, ne szavazzon meg jutalmakat azok­nak, kik alkotmányának legnagyobb ellenségei voltak, és ne teremtsen ily példa által magának uj ellenségeket. Ugyanis, uraim, mi történik itt? Itt egy előterjesztés történik arról, hogy mindazok, kik a fejedelemnek alkotmányellenes, törvényelle­nes tanácsadói voltak, mindazok, kik ezen törvény­telen tanácsok végrehajtására kinálkoztak, megju­talmaztassanak. Ellenben, midőn e házban fölho­zatott, hogy a hazáért, a törvényért fölkelőket, életüket, vérüket föláldozó honfitársainkat jutalmaz­zuk meg, akkor ezen t. ház, akkor a kormánypárt az ajánlatot visszavetette. De nem elég az, hogy azon honfitársaink nem jutalmaztattak meg, hanem én tudok példát, még pedig mióta a magyar kormány kezében van a kormányzat , hogy honvédek közöl a legki­tűnőbbek s azok özvegyei és árvái nemcsak nem jutalmaztattak meg, de még csak igazság sem szol-

Next

/
Thumbnails
Contents