Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-330

258 CCOXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 1. 1868.) ságtalan törvény, s erre nézve bá'or voltam már 1861-ben nyilatkozni s most ismétlem, hogy az uniót decretáló törvény, ha százszor törvényes is, igazságosnak, a román nép, az ország többsége érdekével megegyezőnek senki sem fogja találhatni. S ime ez a szempont, a melyből kiindulván az előterjesztett határozati javaslat, felszólítja a t. házat, méltóztatnék figyelemmel lenni a nép, az erdélyi nép, nevezetesen a román nemzet szavára, kívánatára is. Azt hallom minden felől: törvény van s ettől el nem állunk. Ha erről van szó — ha az igazság s népérdekről tudni mit sem akarnak, hát már csak objective legyen szabad a törvény lényegéről nézetemet megmondani. Igaz, hogy törvény van, de eme törvény tárgya nem is törvénykezési tárgy, Méltóztassanak megengedni, hogy ezt kellőleg megfejtsem; jó lesz erről megemlékezni a jövő érdekében. (Miért?) Mindjárt megmondom, hogy miért. Elismervén, hogy legyen egy törvényhozó test akár feudális, akár népképviseleti: annak törvényhozási, mondom, törvényhozási hatásköre s illetékessége korlátlan ; de a törvényhozásnak eme hatásköre s illetékessége még sem terjed tovább, mint az országnak, a melyet képvisel — szervezésére s biztosítására szolgáló törvények hozatalára; az országot, annak állami létét azonban megsemmisíteni, nincs hatalmában semmi törvényhozó testületnek. Mert törvényhozó testület nem határozhat, nem hozhat törvényt, melyet ismét ő maga meg nem változtathat, vagy meg nem semmisíthet. Kérdem én most önöket, hol van az a törvényhozó testület Erdélyben, mely az uniói határozatot megváltoztathatná, illetőleg megsemmisittethetné ? Uraim! óvakodjunk az uniói törvény hozatala által felállított elvet elismerni, mert a szerint még meglakolhatunk. Én azt mondom mindig, jó, sőt nagyon szükséges is tisztába jönni a fogalmakkal, mondom ezt jelen esetben azért, mert, mint előre bocsátottam, nagy különbség van az igazságos és illetékes, s a nem igazságos s nem illetékes törvény közt, s itt azoknak, a kik a paraszt-felszabaditó törvényt egy sorba helyezik az uniói tőrvény nyel, válaszolókig megjegyzem, hogy nagy különbség van a paraszt-felszabaditó törvény, s más az ország beirendezését szabályozó törvény, meg azon törvény közt, mely az országnak lételét, önállását megsemmisíti. Méltóztatnak azt elismerni, hogy az unió* törvény, nevezetesen az 1848-dik I. kolozsvári törvényczikk megsemmisítette Erdély autonómiáját, Erdély lételét; méltóztassanak tehát ennélfogva megérteni, hogy elég fontos okaink vannak, melyekből indultunk, midőn kérjük a t. házat, ne tartana olyan nagyon szorosan a törvényhez akkor, midőn annak belértéke, akárminő törvényes legyen is az forma tekintetéből, megsérti a népnek, a nép többségének érdekét és érzetét. (Nem semmisiti!) Az erdélyi nép, legalább az erdélyi román nemzet, soha megelégedve nem volt, nem lehet az unióval, vagy legalább az unió kimondása és annak keresztülvitele módozataival. Ezt tagadni nem lehet, és ez iránt van panasz és kifogás. Épen azért, uraim, legyenek szivesek ezt jól megfontolni és figyelembe venni; mert ha bármi beadott határozati javaslatunkban, illetőleg annak indokában meg nem tagadjuk, sőt nem is vitatjuk az uniói törvényt (Mert nem lehet!); azt gondolom, hogy az épen felhozottak szerint, nagyon is lehet, de nem tettük azt azért, mert nem akarunk formákhoz ragaszkodni, annál kevésbbé akarhatjuk önök kedélyeit sérteni; hanem a dolognak belértékét és végczélját tekintjük, és ebből indulva, tagadhatían, hogy bizony minden esetre jobb, üdvösebb, hasznosabb lenne ugy Erdélyre, mint Magyarországra nézve, ugy a magyar, mint a román nemzetre nézve, ha az unió olyformán jönne létre, mint létre jött az Magyarország és Horvátország közt; igaz, az unió és nem fusió volna, de benne mindenesetre áldás volna. Engedjenek meg, uraim, én nem számolok arra, hogy capacitáljam önöket, mert bizony érdek, nemzeti érdek ellen vajmi nehéz capacitálni valakit; hanem hát gondolják meg, hogy ez ügy körül a román nemzetnek is van ezent érdeke, s hogy mi is érdekből indultunk ki, és épen ez, a mire alapítottuk határozati javaslatunkat; és ha két ily nagy érdekről van szó, bizony azt hiszem, hogy nagyon jó, ha ezen érdekek igazságosan s testvériesen kiegyenlittetnek, mert, uraim, mint bátor voltam beszédem kezdetén megjegyezni, az unió-törvény — legyen az bár törvény, de törvény és törvény közt nagy a különbség; az igazságos törvény elismertetik a nép által akkor is, ha formahiányai vannak, az igazságtalan csak addig, mig az önkény vagy a hatalom tart. Tagadhatlan tehát, hogy mindkét részre nézve jobb s hasznosabb volna, olyan törvényt létesíteni, melynek szerződési alakja legven: mert tagadhatlan, hogy az ilyen ország-unio az egész világon nem egyszerű törvény, hanem szerződések által szokott történni s elrendeztetoi. r En, t. képviselőház, megjelöltem s megmagyaráztam az álláspontot, a melyen állunk mi, kik a határozati javaslatot aláirtuk, s most röviden csak azt mondom: ajánlom a t. háznak határozati javaslatunkat. SzáSZ Károly : Elállók. (Helyeslés) Székely Gergely: Elállók. (Helyeslés.) Trauschenfels Emil: T. ház! Én is azt kívánóim, hogy e javaslatból törvény legyen s meghajlok azon indítvány előtt, a mit t. belügy-