Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-330

CCCXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 1. 1868.) 259 miniszter úr tett. Mielőtt azonban elállanék a szólástól, engedje meg a t. ház, iiogy saját egyéni állásom igazolására néhány szót felemlítsek. Igaz, t. ház, hogy mi itten ;z egész ország képviselői vagyunk, de mégis mi, a kik nem a magyar fajhoz tartozunk, ki nem kerülhetjük s ezt kikerülni nem is szándékozunk, hogy mint egyes fajokhoz tartozóknak említsenek a t. ház tagjai. Én tehát ez esetben, mint szász, röviden meg akarom jegyezni, hogy nagyon félremagyarázná a helyzetet az, ki az eddigi tárgyalásból — mert mindazon szász képviselők, kik eddig a törvényjavaslathoz szólottak, azt nem fogadják el — a ki, mondom, ezen körülményből a szász nemzet véleményére akarna következtetni. Hogy tehát ilyen félremagyarázásoknak ne adjak helyet, kötelességemnek tartom azon belső meggyőződésemet kifejezni, hogy küldőim s ezeken kivül — a mit, meg fogják nekem engedni, a más nézethez hajló képviselő urak is — még egy nagy része a szász nemzetnek teljes őszinte örömmel fogadják azon törvényjavaslatot, a mely a két országot végleg összeköti. {Helyeslés.) De, t. ház, nem csak a szász nemzet azon részére, mely az unió iránti hajlamáról már rég fényes tanúságot adott, terjed ki állitásom alkalmazása : mert hisz a másik árnyalatnál is azt vehettük észre, hogy néhány év óta lépésről lépésre és mind inkább-inkább hajlanak az e ház nagytöbbségétől osztott felfogáshoz. Volt idő, t. ház, a szebeni úgynevezett országgyűlés ideje, ezelőtt négy-öt évvel, midőn azon szónok, kinek indítványát az előttem szóló szász képviselő urak, nagyobb része magáévá tette, t. i. tisztelt Rannicher Jakab képviselő úr, az unióról már egészen lemondott volt. Az 1865-diki kolozsvári országgyűlésen már az unió eszméjével, legalább elvileg, megbarátkozván, mégis oly külön véleményt láttuk pártolni, mely azt aligha lehetetlenné nem tette volna. Mai beszédében pedig nem a magáéra, hanem azon szász kisebbség indítványára láttuk őt hivatkozni, melyet Bömehes Frigyes és elvtársai adtak be a, kolozsvári országgyűlésre, s mely indítványt Rannicher képviselő úr akkor még inkább megtámadott, mint az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Én tehát, t. ház, ezekből némi indokoltsággal azt vélem következtethetni, hogy már ő is elismeri, miszerint akkor nem ő, hanem a szász kisebbség találta el a kellő utat. Én óhajtom és remélem, hogy mielőbb, hogy még csak egy év letetelte előtt egészen egy utón haladhassunk az eltérő nézetű képviselő urakkal, hogy közösen örvendve e tö-vény üdvös következő: ényein, hálásan emlékezhessünk meg alkotása, vagyis helyesebben, elfogadása napjára. Tovább nem terjeszkedvén, pártolom a törvényjavaslatot. {Helyeslés). Puskáriu JánOS: T. ház! Igen röviden fogok^ szólani. Én sem kívánom analysálni mindazon fásisokat, melyeken több század óta az erdélyi unió kérdése keresztül ment. Ezt a históriának engedem át. De nem is akarom fej!égetni a szőnyegen levő tárgy, vagyis az erdélyi unió mikénti szabályozását ; mert ez már vagy igen késő, vagy pedig idő előtti volna: csak annyit akarok megjegyezni, hogy sikerült az állam jeles férfiainak kiegyezkedést létrehozni Magyarország és az ausztriai birodalom többi tartartományai között ; sikerült Horvátországgal és sikerülni fog Fiúméval s meglehet, sikerülni fog Dalmátországgal is. Az erdélyi unió szabályozása iránti nézetek, az erdélyi népeknél a mostani politikai helyzetben, nem olyan eltérők, hogy ne lehetett volna itten is, épen ezen az utón, közeledési és találkozási pontot elérni, s ebből kiindulva, a szőnyegen levő kérdést megoldani. Óhajtottam volna tehát, hogy ha az erdélyi unió szabályozásának részleteit hasonló kiegyezkedési utón lehetett volna elintézni. Csak ennyit akartam megjegyezni. Papp Zsigmond : Eladok. {Helyeslés.) Csengery Imre előadó: Engedje meg a r. ház, hogy mint előadó a zárszó jogával élhessek, és csak néhány perczig vehessem igénybe a figyelmet. {Halljuk!) Emelkedtek szavak .e teremben, melyek az 1848-dik évi kolozsvári törvények ellen, alaki tekintetből , tettek kifogást, Nem szándékozom védelmére kelni a szentesitett és fejedelmi eskü által megerősített törvénynek. Tették ezt előttem már avatottabb férfiak. Feleslegesnek tartom bizonyítani , hogy a törvény valóban törvén}''. Én csupán egy példával válaszolok. {Halljuk!) Azt, hogy a nap fénylik és világit, tagadni nem lehet. És mégis van az emberiségnek két osztálya, mely azt nem látja, az egyik a vak, kinek tehát érzéke hiányzik ; a másik az, a ki behunyja szemét, és igy önként nem akar látni. {Hehjeslés.) Hasztalan munka volna, ha bármelyiket e két osztály közöl oda akarnók vinni, hogy lásson és felvilágosodjék. Emelkedtek olyan szavak is , melyek Magyarország és Erdély egyesítésének részletes kivitelét hátráltatni, vagy legalább némi feltételektől függővé tenni akarták. Hasztalan — ismételve mondom — hasztalan erőpazarlás ez is! Nem az előttünk fekvő törvényjavaslat az, a mi Magyarországot és Erdélyt egybeforrasztja. Erdély sorsa Magyarország sorsába volt szövődve már akkor is, mikor Erdély külön fejedelmek alatt állott. {Helyeslés.) Erdélynek és Magyarországnak régen együtt vert a szive, mielőtt a test egygyé vált volna is. 33*