Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-330
254 CCCXXX, ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 1. 1868.) Én csak ki akartam mutatni azt, hogy a törvény világos rendeletének elég téve nincs. Azonban ne vegyük a dolgot ugy mint törvény szerint történnie kellett volna, hanem a miként történt. Az 1848. évi kolozsvári országgyűlés az 1.1. czikk 2. szakasza értelmében megválasztott egy bizottságot. Hogy vajon ebbe a bizottságba kizárólag az 1847-ki bizottság tagjait választotta-e vagy nem ? nem tudom ; meglehet, hogy épen azok voltak megválasztva, de ez a törvényben nem lévén megemlítve , ugy veszem a dolgot, hogy tökéletesen uj tagokat választott, mi kíilönben mellékes s másodrendű dolog. Mi lett volna a bizottságnak a teendője ? Véleményem szerint az, hogy ezen bizottság megbízásában, melyet az 1848. évi kolozsvári 1.1. ez. 2. szakasza világosan s határozottan körnalozott, és pedig a következő szavakkal: „Erdély érdekeinek Magyarországéival összeillesztésén közremunkálni és a közelebbi közös hongyülésre a minisztérium által e tárgyban előterjesztendő törvényjavaslatokra anyagot nyújtani" eljárjon. Tette-e ezt ezen bizottság vagy nem ? nem tudom ; Hosszú Józsefképviselő úr azt állitá ugyan, hogy megbízatásának megfelelt; de én, uraim, ki az 1848-ik évi pesti országgyűlésen képviselő voltam, nem emlékszem arra, hogy azon bizottság beadta volna munkálatát, annál kevésbbé, hogy a minisztérium törvényjavaslatot terjesztett volna elő az uniót illetőleg. A dolog ily helyzetében mi lett volna a teendő ? Ha az érintett bizottság feladatában nem járt el, a minisztérium által felhívandó lett volna, hogy megbízatását teljesítse. Azonban az többé nem lehetséges, mert azon bizottságnak elnökei és tagjai nagyobb részben elhaltak. Uj bizottságot pedig nem lehet választani, mert, önök szerint, sőt a törvény szerint is, az 1848-ki kolozsvári országgyűlés volt az utolsó erdélyi országgyűlés. Jó. elfogadom ez álláspontot. De, uraim! vajon nem világosan és határozottan rendelkeznek-e az 1848-iki törvények Horvátországra nézve is, mely 1848-ig Magyarországgal sokkal szorosabb kapcsolatban állott, mint Erdély, melynek külön kormányzata s külön törvényhozása volt? mely kapcsolatot azonban az 1848—49. évi események megszüntették, valamint megszüntették azt Erdélyben is. S mi történt Horvátországot illetőleg ? Az 1861. évi törvényhozás azon valóban dicséretet érdemlő s általam is kitünőleg méltánylott eljárást fogadta el, mely szerint Horvátországnak fehér lapot nyitott, s megtörtént az egyesség. Ha erőszakoskodtak volna, ezen egyesség bizonyosan nem jött volna létre. Miután azonban őket meghallgatták, megtörtént az, s ennek folytán a horvát képviselők szívesen jöttek ide, és az országgyűlés által szívélyesen üdvözöltettek s fogadtattak. Az én főmdokom tehát az erdélyi unió-kérdés végleges szabályozását illetőleg az, hogy nem anynyira a törvény, hanem a Horvátország irányában követett méltányosság legyen a vezérelv. A méltányosságot egy oly ország iránt, mely 300 éven át önálló állami életet élt, különösen jelenleg, az európai nehéz constelíatió is javalja. Emlékezni fognak, uraim, hogy 1866-ik évi február 19-én azt mondottam, hogy én egyike vagyok azon kevés inteliegens románoknak, kik az uniót pártolják; önök kinevettek akkor, mit nem érdemeltem meg. Mindemellett én az unió barátja vagyok s voltam. Miért? Mert azt tartom, hogy az unió nemcsak a magyarnak, de a románnak is, érdekében áll. Mennyi s mily vitális érdek köti őket össze! Aztán nincsenek-e már szoros összeköttetésbe hozva, a magyarországi és erdélyi románok egyházilag, és pedig valamint a gör. kath., szintúgy A görög keleti hitűek is, miután az előbbiek a gyulafehérvári, az utóbbiak az erdélyi metropoliához tartoznak ? De ezenkívül vannak még más érdekek és tekintetek is, melyeket, nehogy előadásom még hosszabbra nyúljék, elősorolni nem akarok. De, uraim, maga az erdélyi román nép sem nyilatkozott soha az ellen, hogy az uniót nem akarja, maga az 1848. évi május 13-án Balázsfalván tartott román népgyűlés is oda nyilatkozott, hogy elvileg nincs az unió s szorosb kapcsolat ellen Magyarországgal: csak azt az egyet kívánta, hogy az erdélyi román nép az ország 4-dik nemzetének befogadtatván, mint ilyen, részt vegyen az unió feletti határozatban, hogy ne mondhassa, hogy: ,,de nobis sine nobis" határoztatott. Ugyanazért az erdélyi országgyűlés, melyhez a balázsfalvi gyűlés száz tagból álló deputatió által terjesztette erre vonatkozó kérvényét, az én csekély nézetem szerint, nem járt el elég eszélyesen, midőn e kérelem főpontját nem teljesítette, mert ez által az embervér megkíméltethetett volna. De azt, hogy jól vagy roszul tette-e ? többé vizsgálat alá venni nem szükség. Az unió megvan. Igen, de hátra van az unió elvéből kifolyó rendelkezések végleges szabályozása, melyet az unióról szóló magyarországi és erdélyi törvényezikkek elintézetlenül hagytak. Vezesse önöket, e tárgyat illetőleg, Erdélyre nézve is ugyanazon méltányosság és nagylelkűség, melyet Horvátország irányában tanúsítottak s biztosak lehetnek arról, hogy az unió mind a két országra nézve áldást hozó, s tartós lesz. Meglehet, egy ujolag egybehívandó erdélyi országgyűlésen az érdeklettek, s nevezetesen a románok és szászok talán többet fognak kívánni, mint mennyi e törvényjavaslatban van, de meglehet az is, hogy kevesebbet. De mindkét esetben egy
