Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-330
CCCXXX. OESZÁGOS ÜLÉS. (December 1. 1868.) 255 megbecsülhetlen előny volna az eredmény, az t. i. hogy nem panaszkodhatnék senkisem afelett, hogy kivánatához képest meg nem hallgattatott. Ám ítéljék meg t. képviselő' társaim, mennyi különbség van a közt: valakire octrojálni valamit, és mennyi különbség van a közt, valakinek beleegyezésével hozni számára a törvényt. 1 Én, uraim, tanulmányoztam a világtörténetet, j tanulmányoztam az európai államok életét s alkot\ mányaik fejlődését, és ugy találtam, hogy Erdélyj nek magyarországgali egyesülésének tervezett I modalitása nagyon analóg Irlandnak angliáA^ali \ egyesülése történetével. Már pedig, uraim, ha a hatalmas Britanniának is egy csekély országocska : minő Irland, oly végtelen kellemetlenségeket okoI zott: egy kisebb országnak, milyen Magyarország, | egy Irland állapotára jntandott Erdély, még több kellemetlenséget okozhat. Én, mert forrón szeretem hazámat, meg akarnám azt óvni i]y kellemetlenségek és veszélyektől, és azért emelem fel szavamat, mert hígyék el uraim, hogy sokkal könnyebb volna, sőt kellemesebb is részemről hallgatni. (Közbeszóllás : Meglehet); nemcsak hogy meglehet, de bizonyosan, mert a közvetitő, valamint az egyik ugy a másik részről is, nem nagy köszönetet szokott nyerni, de ily fontos perczben, midőn egy ily fontos törvény megalkotása hozatik javaslatba, nem hallgathattam, mert én nem óhajtom, hogy hazámnak egy Irlandja legyen. Azt fogja valaki ellenvetni, hogy mivel az 1848-iki törvény az unió szabályainak kidolgozása végett bizottságot küldött ki, ujabb erdélyi országgyűlés egybehivása nem kivánatos, mert az különben sem volna törvényes. Erre azt válaszolom, hogy e mellett opportunitás, hasznosság és méltányosság szól. Aztán azt sem lehet szem elől téveszteni, ,,hogy 1848 óta Erdélynek két országgyűlése volt, nevezetesen az 1863. évi szebeni, és az 1865. évi kolozsvári országgyűlések, s e szerint be nem látom okát, hogy ha czélszerünek és kívánatosnak tűnik fel. miért ne hivatnék össze egy harmadik országgyűlés is, és pedig az azóta megkoronázott fejedelem által, ha az által a közmegnyugtatás eszközölhető lenne ? Azt mondják önök, hogy a szebeni országgyűlés törvénytelen volt. Ez igaz, de más részről azt sem lehet tagadni, hogy ez szabadelvű, habár octroyált választási törvény alapján hivattatván egybe; Erdély népessége legnagyobb része, az erdélyi románok igényeinek megfelelő volt, holott az 1865. évi kolozsvári országgyűlés sztíkkörü választási alapon hivattatván össze, azok érdekeinek nem felelt meg, és erre szükség sem volt, f mert szigorú törvényes szempontból véve, ez sem volt törvényesebb, mint a szebeni 1863. országgyűlés, s még is abba bele mentek a megválasztott magyar és székely képviselők, holott a szebeni országgyűlésen megjelenni, s abban részt venni vonakodtak, azon indokból, mert szerintük az törvénytelen volt. Annyi azonban Ali, és igaz marad, hogy minden esetre méltányosabb szempontból indultak ki azon tényezők, kik az 1863-ki országgyűlést egybe hívták, mint azok, kik az 1865-kit, és pedig azért, mert az 1863-ki, a mellett hogy szabadelvűbb alapokon hivatott össze, egy nagyszámú néposztálynak gyöngéit kímélve, igényeiket kielégíteni iparkodtak, mindamellett, hogy azokat saját előnyükre és hasznukra kizsákmányolták. Bár adta volna a gondviselés, hogy azon férfiak, kik 1865-ben a kormány élére jutottak, s kiknek tiszta hazaszeretete iránt én őszinte tisztelettel viseltetem, belátták volna azt, hogy a helyett, hogy az 18 65-ki országgyűlést Kolozsvárra egybehívták, melyet sem a magyar, sem a székely képviselők törvényesnek el nem ismertek, sem a szászok és románok nem kívántak, sem a körülmények nem igazoltak, a helyett, mondom, az 1864-ik évi szebeni országgyűlésbe megválasztott magyar és székely képviselőket rábírták volna, hogy oda menjenek, és hogy azon országgyűlésen vétették volna elő az unio-törvény miként leendő keresztülvitele iránti intézkedések feletti tanácskozásokat, és hozattak volna határozatokat; mert ezen esetben az uniotörvény mindenesetre keresztül ment, s annak következményei elintéztettek volna közakarattal! Ámde azt mondja a magyar közmondás : Elmúlt esőnek nem kell köpönyeg: de azt is mondja, hogy a múltból tanúságot kell meríteni! Azoknak kik kétkedőleg rázzák meg fejeiket azon állításom hallatára, hogy az érintettem esetben az unio-törvényt a szebeni országgyűlésen minden kétség nélkül keresztül lehetett volna vinni, azt válaszolom: hogy ezen urak ne feledjék azt, hogy emez országgyűlés elemei különben is annyira divergálok egymástól {Eláll!) — Nem állok el! — és érdekeink annyira össze voltak s egy netán egybehívandó erdélyi országgyűlésen volnának kuszálva, azoknak egymás iránti kölcsönös irigysége, féltékenysége any-nyira előtérbe léptek vagy lépnének; miszerint oly ügyességnek s jóakaratnak, mint a melyek bírását a jelen kormány kezelőiben felismerek, kétségen kívül sikerülendne azokat a haza előnyére felhasználni, és ez által eme végzésszerü kérdést a kőzhaza üdvére megoldani. Mindezek folytán a Macellariu által beterjesztett határozati javaslat második részét, illetőleg a határozatot, elfogadom olyképen, hogy a felelős