Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-330

CCCXXX. OESZÁGOSÜLEÖ. (December 1. 1868.) 245 lenkezik az igazsággal; eo ipso teljesítetlenül marad. Azért e szempontból kiindulva kinyilatkoztatom, hogy vannak e törvényjavaslatban oly szakaszok, me yek az én lelkiismeretemmel nem egyeznek meg, és melyeket el nem fogadhatok a nélkül, hogy multamat meg ne tagadjam. Tekintve tehát az idő rövidségét, tekintve annak szükségét, hogy már valahára az unió részletezése törvénybe igtattassék, áíalánosságban elfogadom a tárgyalás alatti törvényjavaslatot, és fentartom a jogot, a részletes vita alkalmával kételyeimet elmondani. (Helyeslés.) Borica Zsigmond.- Ha hideg vérrel, higgadtan és részrehaj latlanul tekintjük az uniokérdésnek mai nap délelőtti tárgyalása alkalmával lefolyt szomorú eseményeket, meg vagyok győződve, hogy a t. ház majoritása igazat fog adni azon állításomnak, miszerint a t. házban a kedélyek fölizgatva vannak, s ellenünk jelenleg ellenszenv uralkodik. (Közbekiálltások: Nem áll! Nem úgy van!) Engedelmet kérek, be fogorn bizonyítani, mert midőn Macelláriu az általunk szerkeszettt s beadott határozati javaslat indokolásába bocsátkozott, nem csak az elnök úr által, de a t. ház által is beszéde folytatásában akadályoztatott, s beszédének félbe szakítása közben több képviselő egy külön tett indítvány hoz nagy ingerültségek közt hozzá szólott, mi három évfolyama alatt egyetlen s példa nélküli eset; továbbá, midőn Macellariunak beszéde további folytatására nézve több pro et coutra felszólalás után beszédének további folytstása megengedtetett, folytonos félbeszakítások s zúgolódások következtében kénytelen volt beszéde, s indokolása befejezése nélkül a szótól elállani; Tinku Ábrahám pedig, kiről tudatik, hogy nem tud magyarul, habár tudjuk mindnyájan, miszerint néhány szintén magyarul nem tudó képviselő három év alatt minden beszédét kézbe véve egész kényelemmel olvasta a nélkül, hogy valaki által akadályoztattak volna. Tinku azonban csupán jegyzékeit tekintve, a ház által eltiltatott, s így kénytelen volt a szótól elállani s a termet elhagyni. (Közbekiáltások: Elnök utasítsa rendre! Figyelmeztesse a házszabályokra!) Elnök: T. ház! azt hiszem, a képviselő urnák azon állítása, hogy Tinku Ábrahám képviselő úr csak is idézeteket akart olvasni, és nem egész beszédét; a tényálladéknak nem felel meg. Borlea Zsigmond: Engedelmet kérek, éu nem akarok a t. elnök úrral replikázni, de én épen Tinku mellett ültem, s láttam, hogy csupán, mint mondám, jegyzeteit nézte s nem olvasott, s igy állitásom a tényálladékkal teljesen megegyezett. (Közbekiáltások: Rendre! Zúgás.) Ily tények s körülmények között, t. ház, miután határozati javaslatunk indokolása nekünk meg nem engedtetik s szólásszabadságunkban korlátoztatunk, természetes, hogy egymást föl nem világosíthatjuk, s igy egymás közt nem is tanácskozhatunk. Ez indokoknál fogva sajnos, de kénytelen vagyok kijelenteni, miszerint én sem az átalános, sem a részletes tárgyalásban részt nem vehetek. (Helyes!) Egy körülményre mindazonáltal a szőnyegen lévő nagy fontosságú ügy érdekében vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat. {Halljuk!) Ügy hiszem, mindnyájan tudjuk, hogy az 1 848-dik évi unió-törvény első ezikkea kolozsvári országgyűlésen 1848. évben épen ily körülmények, pressíők mellett s felizgatott keblekkel hozatott. Már pedig' kérem alásan, a világ legnagyobb tanára, a tapasztalás megmutatta annak káros, hibás voltát s szomorú következményeit,és én, ugy hiszem, hogy alogica tana szerint, ezt kerülnünk s nem ismételnünk kell. Ezek alapján nincs egyéb mondani valóm, csupán ismételem azt, hogy én ily körülmények közt a további tárgyalásokba nem bocsátkozhatom s bocsátkozni nem fogok. Tisza László: T. ház! Bocsánatot kell kérnem, ha kissé elfogultan szólok e kérdéshez; elfogultan szolok hozzá, mikor részemről alkalom nyílik hálámat bizonyítani be , az emberi kebelnek legszentebb emléke, a páratlan édes anya iránt; elfogultan szólok e kérdéshez , mikor a t. háznak alkalma nyílik mintegy feltámadási ünnepet szentelni édes hazánk ama részének, mely ez ország legnehezebb pillanataiban a szabadság, függetlenség és vallási szabadelvüség előharczosa volt, melytől most, midőn az különállásában csak szép emlékké válik, nem tagadhatjuk meg azon elismerést, hogy zengzetes édes anyanyelvünket amaz országrésznek a mostaniakrajméltó akkori lelkes hölgyei és főurai mentették meg termeikben. Kérem, bocsássák meg ezen elfogultságot, mert higyjék el. rég forrt az benneui,régfájtaz nekem,hogy egy nemzetnek két országa van, s e két országú nemzet a magyar. Ez eszme, e fájdalom vonult át egész életemen. ez volt vezéi'em, e seb orvoslásának előmozdítása politikai életczélom , melynek elérte után nyugodtan mondom el: „Bocsásd el uram a te szolgádat." Rövidségre is törekedve, bocsánatot kérek, ha talán e miatt is kuszált,zavart lesz czáfoló előadásom. Részletes vitatkozásokba,indokolásokba nem bocsátkozom, tényeket fogok elősorolni csak, és nagyon kérem a t. képviselőházat, méltóztassanak e tényeket hitelemre, mint olyanokat, elfogadni. (Halljuk!) Mondatott itt, hogy az 1848-ki erdélyi uniói törvények nem érvényesek, nem tartatván meg hozataluknál a formalitások, sőt szentesítve sem levén azok. Ez nézetem szerint nem az a tér, melyen vitatkozni kellene , s én csakis egyszerű tényeket állítok e vakmerő állítással szembe, miután t. kép-