Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-330

246 CCCXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 1. 1866.) viselő társaim közöl többen talán nincsenek anynyira, mint én, azon körülmények közt tájékozva. Ugyanis ő felsége V. Ferdinánd, 1848. julí 12-ről az erdélyi országgyűlést eloszlató leiratában szórói-szóra ez mondatik: ,,Az általunk kegyelmesen helybenhagyott törvényczikkeket szokott modorban legfelső aláírásunkkal már szentesitettük." Ezen szentesített példány tehát megvolt, sőt miután Rannicher képviselőtársam óhajtotta, hogy egy ily példány a ház asztalára letétethessék, mondhatom — ha emlékezetem nem csal — hogy a bécsi császári levéltárban egy ily hitelesített eredeti példány máig is látható. 1848. július 5-kén nyitotta meg boldog emlékezetű István főherczeg nádor a magyar országgyűlést, megnyitotta pedig a többek közt ezen szavakkal : ,,Az uniót a legszívesebb atyai indulattal szentesitette ő felsége." Azoknak, kik azt állítják, hogy itt nem az unió-törvény részleteiről lehet szó, hanem magáról az unió létesítéséről, az unió törvényről, bátor vagyok ismét István főherczeg szavaival felelni, ki is egyenesen a megtörtént egybeolvadásról beszél, ugyancsak 1848-diki július 5-én mondván : ,,Ezen. már megtörtént egybeolvadás." Rannicher képviselőtársam óhajtja, hogy a szónokok hallgattassanak meg. Mennyire meghallgattattak azok, erről biztos tudomása van mindenkinek , ki a legközelebbi éveknek, általa mellőzött eseményeit figyelemmel kisérte. Hivatkozik Rannicher xir az 1865-ki erdélyi rendkívüli országgyűlésnek a szász minoritás beadványát tárgyazó felterjesztésére. T. ház! Ezen erdélyi országgyűlés felterjesztésében 1865-rol csakis az áll, miszerint kéri ö felségét nz erdélyi országgyűlés, hogy a szászoknak azon felterjesztését, a mennyiben az hazánk alaptörvényei és a helyhatóságok viszonyaira támaszkodva, teljesithetö, az egybegyűlendő magyar országgyűlés figyelmébe ajánlani kegyeskedjék; nem vonták tehát az erdélyi rendek kétségbe az összes haza gyűlésének e tárgy feletti törvényhozási jogát. Az 1848-ki országgyűlés által kinevezett küldöttségről többször hallottam itt mondatni, hogy annak működése még befejezve nincs, ezen ügy helytelenül vitetett át más alapra. Ezzel szemben bátor vagyok egyszerűen megjegyezni, hogy ezen állítás legkevésbbé sem felel meg a tény állásának. Ugyanis ezen küldöttség a mint az 1848-diki hivatalos „Közlöny " 99-dik,108-dik, és több számából erről akárki meggyőződhetik, munkálatát nem csak befejezte, de , ezen bizottsági munkálat különböző szakaszai, nevezetesen a 13., 14., 16 — 22., 30-dik. nem csak a képviselőházban, de még a főrendi házban is tárgy altattak, sőt azokban a főrendiház módosításokat is tett. Áttérve már most, t. ház, az előttünk fekvő j törvényjavaslatra, igen természetesen én is ohaji tottam azt, mit Rannicher képviselőtársam óhajt, hogy az unió-törvény kimerítőbb, teljesebb legyen, ne hagyjon fen semmi ideiglenességet megyéink szervezése stb. körül. Bátor vagyok azonban megjegyezni, hogy, ha e törvény ideiglenes intézkedéseket tesz, az egyforma intézmények meghozhatására kellő időnek hiányán kivül leginkább épen a szászok érdekében, épen a Királyföld lakóinak meghallgatása érdekében történt, a mint arról maga a törvény szövege bizonyítékot nyújt. Hiszem , hogy némely szász képviselőtársaimnak nincsenek kedvökre emez ideiglenes intézkedések , melyeknek a szász törvényhatóságokban! megtehetésére a minisztérium felhatalmaztatik; azonban bár. ismétlem, hogy én is jobban szeretném, ha e törvény kimerítő s teljes lehetett volna, el kell ismernem, hogy igaza volt Rannicher úrnak abban, hogy a kivánalmak már a világért sem azok ma, melyek 1848-ban voltak, s ha az akkori kivánalmak alapján akarná rendezni a minisztérium, vagy az országgyűlés a királyföld viszonyait, bizonyosan maguk a szászok sem lennének kielégítve , még kevésbbé lennének ezzel megelégedve azok, kiknek szószólója itt nem akarok lenni, kik azonban, bizton hiszem, nagyon is helyesnek találják, hogy a minisztérium megbízatott : ellátni ideiglenes szabályokkal a szász törvényhatóságokat egyfelől a régi törvényes jogok alapján, de másfelől az igazság és méltányosság alapján is. Megütközött Rannicher képviselő úr abban is, sőt főként abban, hogy a szász comesvál asztás joga ezen törvény által elvétetik. Hogy az elvétej tett, azt tagadni nem lehet; de bátor vagyok a képviselő urat figyelmeztetni arra, hogy ez nem most vétetik el először ily formán; (Igaz!) hajói emlékszem Schmidt Konrád comest is, Salnien helyébe ép ily formában nevezte ki az akkori kormány, minden választás nélkül. Ha akkor, az absolut uralom idején nem ütköztek meg oly nagyon ama házban: csodálom, hogy mikép tudnak oly nagy dolgot csinálni ebből most, midőn oly alkotmányosfelelős kormány nyal állanak szemben,melynek existentiája, alig képzelhető a legfelső törvényhatósági tisztviselők kinevezhetésének joga nélkül. (Igaz!) De méltóztassanak e tekintetben is vigasztalódni: mert hisz ha a Fundus regiusra nézve megszüntettetett e jog, hasonlag meg kellett, hogy ez áldozatot hozzák, még pedig nem egyszer, hanem többszörösen a székely székek is, még pedig zúgás nélkül; nincs hát^okuk a szász uraknak e tekintetben elnyomásról, vagy egyenetlen eljárásról panaszkodni, legalább felfogásom szerint legkisebb okuk sincs. (Igaz!) A mi illeti egyátalában a jogbeli megrövidi-