Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-330

244 CCCXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. ^December 1. 1868.) olvassuk a Macellariu képviselőtársam által a ház asztalára letett határozati javaslatot, arról győződünk meg, miszerint ő az unió törvényességét és szükségességét elismeri. Ep arról győződünk meg Rannicher inditványából is. Fogadjak nyilatkozataikért szívből eredő elismerésemet: inert ezen a téren könnyen meg fogjuk egymást érteni: mindazonáltal szavazatommal sem a határozati javaslatot, sem a Rannicher úr indítványát nem támogathatom . Az elsőt azért nem. mert nem reménylem azt. hogy Erdélyben oly országgyűlést lehessen össísehíni, mely eredményre vezeíne, de sőt ki kell mondanom, miszerint egy erdélyi országgyűlés nem lenne egyéb, mint az 186ő-ki orszáa^vülés fol)*1atása. Ujabban három vélemény nyilvánulna: mert lennének olyanok, kik az uniót szivökből pártolnák, lennének olyanok, kik az uniót semmi szin alatt nem fogadnák el, és leimének olyanok, kik feltételes uniót kívánnának. Es mi történnék akkor

V Az. hogy ujolag valakinek kellene fölöttünk ítélni. Meglehet hogy hónapokat, meglehet hogy esztendőket vesztenénk el, inig oda jutnánk, a hol ma vagyunk. (Helyettes.) Ep ugy nem fogadhatom el Rannicher képviselőtársunk azon indítványát, hogy a minisztérium egy uj törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé, melv, tekintetbe véve a,különféle igényeket, az országot kielégítse: mert mit kellene a minisztériumnak tekintetbe vennie, hogy egy oly törvényjavaslatot terjeszthessen a ház elé, melylyel mindnyájan meg; lennénk elégedve : nemde a szászok és románok által beadott kérelmeket és emlékiratokat? Esőeezélból hivatkozott is az 1848-ki országgyűléshez a szászok által beadott emlékiratra ; hivatkozott az 1865-ki országgyűléshez a szász kisebbség és általam beadott kisebbségi véleményre. Mit kívántak a szászok 1848-és 1865-ben, mit kívántain én? A szászok sem többet, sem kevesebbet nem kívántak, mint azt, hogy úgy maradjon minden, mint volt 700 év óta. azaz, hogy maradjanak meg a régi privilégiumok. Mit kívántam én'? Valóságos jogegyenlőséget. Miként fogja a minisztérium e két ellentétes követelést kielégíteni ? képes-e oly törvényjavaslatot előterjeszteni, mely a privilégiumokat is fentartsa, és a jogegyenlőséget se bántsa ? én ugy hiszem, hogy nem. (Helyeslés.) Megengedem, a szászoknak van okuk panaszra: mert a mit megszokik az ember 700 év alatt, arról-bizony nehezen mond le. De miről mondott le a nemesség? szintén a privilégiumokról. Azt hiszik a szász urak, hogy ezen lemondás nem okozott fájdalmat a nemességnek ? Bizony okozott; de nincs mit tenni: mert ha egyszer elfogadjuk a jogegyenlőség* elvét, akkor azt minden eonsequentiájával kötelességünk keresztül vinni. (Hcli edés.) Azt is megengedem, hogy fáj a szászoknak az, hogy a eomes jövőre a kormány által fog kineveztetni, habár eddig a szászok magok választották. Hát a székelyek a főkirálybiráikat nem választották eddig? azoktól is elvétetett e jog, mert felelős minisztériumot nem képzelhetek oly tisztviselőkkel, kiket a megye vagy község választ. De a szászok fájdalma enyhítésére szükségesnek tartom fölemlíteni azt, hogy a tárgyalás alatti törvényjavaslat jogot is ad nekik, t. i. a 10 királyi bíró megválasztását, mely jogot eddig is gyakorolták ugyan, de a megválasztott királyi bíró nem hivataloskodhatott addig, mig a fejedelem meg nem erősítette. Hogy pedig szabad választás és hármas kanditatio folytán történt megerősítés között mily nagy a különbség, azt mindnyájan tudjuk. A dolog ily állásában, ugy hiszem, a jelenlegi vita csakis két kérdés körül foroghat: az első az, hogy megfelelt-e a minisztérium, midőn e törvényjavaslatot a ház asztalára letette, az 1848-diki kolozsvári I. törvényezikk 2-dik szakasza rendeletének ? másodszor, hogy kielégítő-e Erdélyre nézve ezen törvényjavaslat? Az 1848-diki kolozsvári T. törvényezikk 2-ik szakasza ezeket mondja: „A királyi kormányzó gr. Teleki József, annak meg nem jelenhetése esetében az országos elnök, b. Kemény Ferencz elnöklete alatt ő0 képviselő személyeikben egy országos bizottság neveztetik ki, mely bizottság a teljes egygyé alakulás részletei iránt, a magyar minisztériumot fel fogja világosítani; Erdély érdekének a Magyarországéba illesztésén közremunkálni és a közelebbi közös hongytilésre a minisztérium által e tárgyban eléterjesztendő törvényjavaslatckra anyagot nyújtani." En úgy tudom, hogy ezen bizottság 1848-ban összeült, és mindazon adatokat megszerezte, melyek a törvényezikknek megalkotására szükségesek voltak, ésa48-ki minisztériumnak átnyújtotta. Az akkori minisztérium a törvényezikket elkészítette, de a ház asztalára a bekövetkezett események miatt le nem tette. E feladatmegoldása a jelenlegi minisztériumnak jutott. A minisztérium a tárgyalás alatti törvényjavaslat előterjesztésével azt meg is oldotta ; tehát törvényességi szempontból a jelenlegi törvényjavaslatot megtámadni nem lehet. Hanem azt kérdem, hogy megfelel-e e törvényjavaslat az erdélyiek kívánalmainak ? Ez már egészen más kérdés. Ha nincs valaki megelégedve e törvényjavaslattal, igen természetes, hogy a részletes vitánál előadja a maga véleményét, előadja azt, mit szükségesnek s igazságosnak tart. Es ha igazsága van, fölteszem e törvényhozó testületről, hogy azt tekintetbe fogja venni. Ha véleménye el-