Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-330
CCCXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 1. 1868.) 243 indokul bátor vagyok hivatkozni a t. ház 1867 j Martius 8 án tartott Cl ülésre, melyben hoszabb, ! állításomat erősítendő vita után egy határozat j hozatott és ebben kimondatott: „Elvégül az | erdélyi viszonyok rendezése iránt addig is, míg az 1847« VII. törvényczikk 5-ik szakaszára való tekintettel mielébb törvényczikk alkottatnék, felhatalmaztatik a minisztérium : a kormányzás, közigazgatás és törvénykezés terén szükséges intézkedéseket, saját belátása szerint és felelősége alatt, megtenni. Mind ezekből kitűnő, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat, mely ezen határozattal ellentétben, ezen miniszteri felhatalmazást újra, előre nem látható időre, kiterjeszti és semmi végleges positiv intézkedéseket nem tesz, feladatának meg nem felel. Erdélyország negyedfél századon át külön életet élt, mint önálló ország ; ezen külön élettől különös viszonyok is származtak. De az előtt is külön viszonyok léteztek már Erdélyben, például az erdélyi közjog más volt mint a magyar, Erdeijében már hét század óta három egyenjogú nemzet létezett, mint politikai factorok: a magyar, a székely és a szász nemzet. Az 1848-ban törvényesen kimondott jogegyenlőség elve által a negyedik ott létező számos román nemzet is a jogo- i sultak sorába lépet). Nem kívánom tovább fejte- ' geíni Erdélynek különböző viszonyait, a t. ház előtt igen jól tudva lévén, hogy olyanok csakugyan léteznek. Ezen különös, a történelmi jogon alapuló viszonyokat pedig semmi tekintetbe nem venni, azokat rögtön eltörölni és teljes egyformaságot eszközölni nem lehet; a törvénynyeí, az 1848diki VII. törvényczikk 5-dik szakaszával szemben s nem is szabad. De ezt legkevésbbé lehet Magyarország törvényhozásától várni, mivel épen Magyarország mindenkor leghívebben ragaszkodott a történelmi joghoz, és a magyar alkotmány épen a történelmi jogon alapszik. Hivatkozva az 1848-diki törvényekre, és ki- J vált a magyar VII. törvényczik 5-ik szakaszára és az erdélyi I. törvényczikkre ; hivatkozva az 1865. karácsonhó 14-én királyunk ö felsége által tartott tróndeszéd azon szavaira: „kiváló fejedelmi gond- | jaink közé soroltuk annak eszközlését, hogy ma- I gyár koronánk országai már e jelen országgyűlésen j képviselve lehessenek. Egybehívtuk e czélból Erdélyi nagyfejedelemségünk országgyűlését, hogy az a Magyarország és Erdély egyesüléséről szóló I 1848. évi I. törvényczikket komoly és beható megfontolásának tárgyává tegye, és az 1848-ki ma- j gyár országgyűlés VII. törvényczikket illetőleg, hason eljárásra szólitjuk fel kedvelt Magyarországunk hü rendéit és képviselőit a végül, hogy e kérdés ne a törvény holt betűje nyomán szinleges I és ép azért kétes eredményű, hanem minden élet- I erős tényezők számbavételével és azok bizalmas csatlakozása alapján tartós és maradandó megoldást nyerjen'' ; hivatkozva továbbá a t. képviselőház 1866 február hó 24-én kelt válaszfeliratának azon szavaira: „köszönetünket fejezzük ki fölségednek azon fejedelmi gondoskodásaért is, meíylyel a Magyar- és Erdély országok egyesüléséből folyó viszonyoknak végleges elintézését szivén hordja. Megvetették e viszonyoknak alapját azon törvények, melyek 1 848-ban Magyar- és Erdélyország egyesítéséről e két ország közös egyetértésével hozattak s királyi jóváhagyás által ünnepélyesen szeutesittettek. De sok van még e részben elintézendő s mi nem hozzuk kétségbe, hogy minden részről megnyugtató, igazságos és méltányos megállapodás eszközlésére, komoly megfontolás és előrelátás leend szükséges. Minket az ezek fölötti tanácskozásokban testvéri szeretet érzelmei fognak vezetni; alapja reményünknek azon bizalom, hogy tőlünk senki sem kivan olyasmit, a mi veszélyeztethetné alkotmányunk alapelveit;" hivatkozva továbbá az erdélyi országgyűlés 1865 karáesouhó 18-án kelt válaszfeliratnak ezen szavaira: „mert miután az 1848-ki pozsonyi VII. törvényczikk biztosítja Erdélyt mindazon külön törvényeinek és szabadságainak fentartásáról, melyek a mellett, hogy az egygyéalakulást nem gátolják, a jogegyenlőség elvének is kedvezők, császári és apostoli királyi fölséged minden népei boldogitására törekvő atyai szive s a magyar törvényhozás elismert szabadelvüsége és igazságszeretete elég biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy Erdély egyes részeinek, hitfelekezeteinek és nemzetiségeinek jogai, érdekei és igényei az egygyéalakulás részletezésénél illően tekintetbe lesznek véve s a jogegyenlőség és méltányosság alapján kielégítve;" hivatkozva tovább az 1865. karácsonhó 25-én kelt legfelsőbb leiratnak ezen szavaira : „a két ország végleges egyesülését, mely csak a magyar koronánkhoz tartozó országaink egymásközti, valamint ezeknek a birodalomhoz való államjogi viszonyainak szabályozása alapján valósitható, ezeken kivül még kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk országos külön érdekei méltó tekintetbe vételétől a különböző nemzetiségek és vallások általok is méltányolt jogi igényeinek biztósitásától és a közigazgatást illető kérdések czélszerü szabályozásától teszszük függővé* ; hivatkozva mindezekre és arra, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat ezen kötelező igéi-eteknek legkevésbbé sem felel meg, Erdélyre nézve annyi s oly szomorú provisoriumok után csak egy átalánosuj provisoríumot, de semmi részleteket nem szabályoz és ezen kérdést el nem dönti: pártolomRannicher képviselőtársam jogosult és indokolt indítványát, és ajánlom elfogadását a t. háznak. HOSSZu József: T. ház! Ha figyelemmel 31*
