Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-330
CCCXSX. OBSZÁGOS ÜLÉS. (December 1. 1868) 239 Erdély a magyar korona legrégibb tagja, mig Magyarországgal egyesülve, ámbár saját jogállást és külön igazgatás mellett, közös államot képez, egy az akkori időnek viszonyai szerint szerencsés ország vala. Ipar és kereskedelem virágozának,a jólét alapita erős városokat és várakat, épite egyházakat és iskolákat, leginkább pedig az ország azon részeiben, hol a németjjyarmatosok laktak. Róbert Károly, nagy Lajos és Hollós Mátyás uralkodásai Erdélynek jogi és mivelődési történetének is háládatos emlékezésre legméltóbb korszakai, A magyar birodalom benső hanyatlásával bekövetkezvén a mohácsi vásznap, Erdély saját nemzeti fejedelmek alatti választóállammá lőn, elkülönítve az anyaországtól, melynek azonban két rendbeli nagy szolgálatot tett, tudniilik a hitújítás eló'mozditásában és a protestánsok védelmezésében, kiknek javára Bocskai és Bethlen, Erdélyi fejedelmek, a bécsi és linczi békekötést kivívták; továbbá a magyar nyelv és irodalom ápolásában, mely ekkor csaknem Erdélyben találta tulajdonképení hónát. Máskülönben maga az ország későbben felette szomorú helyzetben vala, ugy hogy, midőn Erdély 1688-ban ismét visszatért a magyar királyhoz, annak karai és rendéi a múltra visszapillantást nem máskép, mint csak ezen jellemzetes panaszszal fejezhetek be: manebit in aeternitate temporum historiarum monumentis inserta fatális illa tragoedia, quam hoc regnum sub protectione turcica et inter discordantes principes sustinuit. Noha nem egyesülve Magyarországgal egy állammá, Erdély ez időtől fogva, mégis megint a magyar korona és annak területének kiegészítő része vala, mely jogviszony az 1744-dik évd 18diki magyarországi törvényczikkben külön kifejezést nyert, midőn a császár és királyné Mária Therézia abban ugy nyilatkozék: hogy a magyar szent koronához tartozó Erdélyt mind maga, mind utódai, mint Magyarország kikirályai, fogják birni és igazgatni. E törvényczikkben egyszersmind azon határozat is hozatott, hogy a Partes név alatt ismert területrészek, az erdélyiek kihallgatása után, Magyarországhoz csatoltassanak. (Visszacsatoltassanak!) Mindegy : tehát vis.izacsatoltassanak. Ezen határozat pedig különösen azért nevezetes, mivel vele kezdődnek azon bonyodalmas tárgyalások fonalai, melyek végre, egy évszázad és néhány esztendő letelte után, egész Erdélynek Magyarországgal való egyesülésére vezetének. Nem szükséges ama kellemetlen vitát érintenem, melyben, mint a két országgyűlés a Partes birtoklása végett egymást kölcsönösen fárasztották ; ismeretesek e tárgyalások; elég tehát, tekintettel a fő dologra, azon lépéseket és bevezetéseketszem előtt tartani, melyek az újra egyesülés czéljából mindkét ország részéről tétettek. Ily egyesülésre magában Erdélyben támadt az első gondolat, még pedig mindjárt II. József császár halála után. A súlyosan érzett erőhatalmi uralkodás visszatérése előtt megóvni akarván magát, mi vala természetesb, mint hogy a kisebb, gyöngébb rész csatlakozva a nagy egészhez, keresse menekülését? Ezzel Erdélyország, politikai önállását, saját törvényhozását és tartományi önkormányzatát nem akará feláldozni, hanem csak a magyar és erdélyi korlátnokság egyesülésében kereste mind a két országnak közösügyi kötelékét. A tárgyalás azonban siker nélkül maradt. Erdély alkotmányának biztosítására nézve az 1791-diki országgyűlésen hozott törvények által ki ló'n elégítve s igy nemsokára ismét feledékenységbe ment az egész ügy, mig végre a magyar országgyűlésen a Partes végett kelt sérelmi felterjesztések újra megindították a tárgyat. Erdély azon hiszemben, hogy a Partesre ősrégi megvitázhatlan joga vagyon, noha ezekhez Magyarországgal való egyesülése az 1836-ki 21-ik magyar törvényczikk által valóban el lett határozva, semmikép sem akara azokról lemondani. Végre pedig Erdélynek az 1841-diki országgyűlésen összegyűlt karai és rendéi elfáradván a hoszszas vitában, azon gondolatra jövének, fontolóra venni a kérdést, vajon nem volna-e tanácsosabb az egész tartományt Magyarországgal egyesíteni. Ennélfogva az országgyűlés az általa kinevezett rendszeres bizottmánynak meghagyta, hogy a kérdést megvitatva, felette egy kimeritő dolgozatot készítsen, mely előbb minden törvényhatósággal közöltetve , a legközelebbi hongyülésen rendes tárgyalás alá [vétessék. E munkálat, legalább az én tudomásom szerint, nem jött létre; e helyett azonban a következő országgyűlés egy lépéssel tovább menve, az 1847. november 3-kán kelt feliratában e kérelmet intézte ő felségéhez : hogy a magyar országgyűlés kebeléből is választassák egy bizottmány, oly czélból, hogy magát a már fönálló erdélyi választmánynyal egy, a két ország egymással egyesülésére irányzó terv kidolgozása végett érintkezésbe tegye. mi felett azután mind a két törvényhozás tanácskozzék és határozzon. így álla a dolog kifejlődésének küszöbén, midőn 1848-czal oly idő lépett be, hol az eszmék hatalma nagy horderejű tényeket teremtett, melyek elismerése a nélkül, hogy more patrio sokáig vitatkoznának,törvénykönyvekbe beigtattatott. Magyarország elhatározá Erdélylyel, mint egy, a magyar koronához tartozó országgal, egyesülni, s nem sokára sietének az erdélyi karok és rendek is e határozatba beleegyezni.
