Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-330

238 CCCXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 1. 1868.) ezen törvényezikk ő Felsége szentesítését megnyerte, a törvény az országgyűlés szine előtt fölolvastatott s igy mindazon pbasisokon keresztül ment, melyeken egy törvénynek keresztül kell mennie : mert arra, hogy valamely törvény kötelező erőt nyeljen, nem szükséges, hogy a megyéknek megküldessék, mert ha az országgyűlésen kihirdettetett, törvényes erővel bír. Tudnék még szónok urnák szolgabírót is idézni, a ki még él, t. i. Ládayt, a ki ezen törvényt ki is hirdette. A törvény tehát minden phasison keresztül ment. Nem azt mondom én, hogy az előttem szólott valami nagy bűnt követett el, midőn ezt előhozta; de merem állítani, hogy ha tudta volna vagy akarta volna tudni azokat, a miket felhoztam, ezen törvényezikk törvényességének vitatásába nem bocsátkozott volna. A mi magát a törvényjavaslatot illeti: én azt hiszem, miután előrebocsátottam azt, hogy nem törvény hozataláról van szó, hanem törvény végrehajtásáról, ezen szempontot kell szemeló'tt tartanunk az előttünk fekvő törvényjavaslatra nézve s az a kérdés: magában foglalja-e mindazokat, a mik szükségesek arra, hogy az unio-törvénylétrejöjjön? Én azt gondolom, igen. A pozsonyi 7-dik törvényezikk azt mondja, hogy Magyarország Erdélynek mindazon jogait és szabadságait föntartja, melyek a jogegyenlőség elveivel nem ellenkeznek. így tehát az az első kérdés, hogy ezen szabály nem szorítja-e meg a jogegyenlőség elvét? A jogegyenlőség elve teljesen életbe van léptetve. A második kérdés az, hogy a közigazgatást lehet-e a minisztérium kezébe adni, minden gubernium nélkül? Erre nézve a 48-ki törvények rendelete az, hogy a gubernium föntartassék, de csak addig, míg a legközelebbi országgyűlés meg fog nyittatni. Ezen kötelesség tehát reánk maradt, mert azóta sem törvényesen összehívott országgyűlés , sem minisztérium, sem megkoronázott magyar király nem volt; tehát mintegy hagyománykép maradt reánk, hogy ezen kötelezettséget teljesitsük. A mostani gubernium nem azon gubernium, a mely 48-ban volt, mert azon gubernium az ország által választott gubernium volt, a jelenlegi guberniumot pedig nem az ország választotta s a régi gubernium-testület, mely a maga felelőssége alatt kormányozott s igy a parlamentális kormányformának nem felel meg. Ezenkivtil, ha megnézzük a törvényezikk szakaszait, látjuk, hogy minden érdeket — melyeket még most tekintetbe kell vennünk — kielégít. T. ház! Sokan mondják, hogy nem jó, ha egy törvényjavaslat hirtelen keletkezik. Én azt hiszem, t. ház, nekünk nem csak jogunk, hanem kötelességünk is ezen tárgyat bevégezni, hogy legalább annyira, mennyire lehet, elég legyen téve a 48-ki törvények jogérvényességének. Én ugyan ezt kétségbe nem vonom; de miután látjuk, hogy ezen irányban hangok emelkednek, méltóztassanak figyelembe venni, hogy ezen tárgy elhalasztása igen veszedelmes lehet: mert nem kell behunyni szemünket az elől, hogy Bécsből még most is gyakoroltatik befolyás Erdélyre, mivel azt hiszik,hogy Erdélyben magokat megfészkelhetik és ha a szerencse szolgál nekik, hatalmas csapásokat intézhetnek Magyarország függetlensége s területi épsége ellen. Igen kérném a t. házat, méltóztassék ezentörvényjavaslatot elfogadni. {Helyeslés). TinkU Ábrahám: T. ház ! A magyarok részéről ezen kérdés nemzetegységi tekintetből pártoltatik, ugy a románok is ezt nemzeti szempontból tekintik. Kérem azért a t. ház türelmét. Nem akarom a t. ház türelmét azzal fárasztani, hogy a román nemzet politikai életét rajzoljam azon időtől fogva, mióta a nemzet {Közbekiáltások: Ne olvassa, nem szabad olvasni!) Először megzavarnak azzal, hogy nem szabad a tárgyhoz szólani ; azután azt mondják hogy nem szabad az alapot vizsgálni. De hát mire építünk akkor, ha az alapot nem szabad megvizsgálni? Igy tehát porondra is lehet építeni. {Zaj) Most meg már azt hallom, hogy olvasni nem szabad {Közbeszólás ugy van! Nem szabad olvasni) Többen is olvastak, és csak nekem nem szabad szólni ? {Felkiáltások: Szólni szabad, de olvasni nem!) Elnök: Köteleségem a képviselő urnák utolsó szavai ellen tiltakozni. Azt mondta ő, hogy másoknak szabad olvasni, de neki nem szabad szólani. Azt hiszem, szólani neki is szabad, ezt a házszabályok nem tiltják; de az olvasást' átalában tiltják. {Helyeslés) Tinku Ábrahám: Ha a t. ház nem enged szólni, akkor elállók a szótól. (Távozik.) Rannicher Jakab: Valóban a gőzerő idejében élünk; azt már e teremben is érezzük, hol eddigelé az érett meggondolás lassúbb ösvényén haladtunk; most pediglen nyakra főre mennek a dolgok. Ugy látszik, mintha a szőnyegen levő törvényjavaslat is, a tizenkettődik órában jött volna létre s talán azon, egyébiránt elismerésre méltó szándékkal, hogy közvetlen az ülésszak kapuzása előtt, midőn még annyi sürgős előterjesztmény vár elintézésére, a törvényhozási működés legalább e munkánál, a mennyire csak lehet, könnyűvé tétessék. De vajon a könnyű munka jó munka is? E kérdés kényszerit engem ezen fontos tárgynál képviselői kötelmemhez képest a tisztelt ház becses türelmét, melylyel én, többnyire hallgatván, bizony még soha nem éltem vissza, igénybe venni {Igaz!) már másod és alkalmasint utolsó izben