Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-330
CCCXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December 2K 1868.) 235 vány és központi javaslat közt csak abban látszik lenni, hogy ez utolsó alapul veszi a pozsonyi VIIdik és a kolozsvári I. törvényczikket, és ezeknek alapján nem hogy az egyesülési feltételeket szabályozná, hanem megsemmisitvén tökéletesen Erdélyország autonómiáját, beolvasztja Erdélyt Magyarországba s érvényben tartja egyes-egyedül a választási törvényt, mely, eltekintve attól, hogy határozottan csupán csak ily esetekre alkottatott, az erdélyi közjog értelmében, t. i. az 1848-ki V. törvényczikk értelmében a fejedelem által nem levén megerősítve, törvény erejével nem is bírhat. (Zaj.) Elnök: T. ház! Nem tudom, mennyire egyeztetheti meg a t. ház törvényhozói méltóságával azon körülményt, hogy egyes szónokok itt oly törvényczikkek érvényességét hozhassák kétségbe, mely törvényczikkek valódisága mellett nem csak a két törvényhozás, nem csak Magyarországnak külön törvényhozása, hanem már 8 felsége is, akkor, midőn az ország integritására megesküdött, kezeskedik. (Zajos helyeslés.) Azt hiszem, t. ház, azon törvénynek valódi törvényességét feszegetni e törvényhozásnak teremében senki sincs jogosítva. (Helyeslés, ügy van!) MacellariU Illés : Bocsánatot kérek, t. ház, nem én irtani a törvénybe e szót, hogy csupán csak azon esetre van alkotva: (Nagy zaj. Felkiáltásolt: Rendre!) Mert én a választási törvényczikkró'l szólottam. (Nagy zaj.) Elnök: Arra történt az elnöki megjegyzés, hogy a t. képviselő úr kétségbe vonta az 1848-iki törvényt (Igaz! Nagy zaj.) MacellariU Illés : Bocsánatot kérek: nem azt mondottam. Én a 2-ik törvényczikkró'l szólottam. Azt mondottam : fentartja egyes egyedül a választási törvény, t. i. az 1848-iki, mely nem tekintve azt, hogy határozottan nincs egy esetre sem alkotva, az erdélyi közjogtól, t. i. az 1744. V. törvényczikk értelmében különbözik, de nem is lehet azt egy más törvényczikkre alkalmazni. (Nagy zaj ! Rendre!) Elnök: A t. ház megengedi nekem, hogy ezen helyről, a melynek méltósága s fönsége nem az enyém, hanem az egész országé, a képviselő úrral polémiába ne bocsátkozzam. (Zajos helyeslés.) Egyszer mindenkorra akarom megjegyezni, hogy ugy az első, mint a második törvényczikket, a melyek nem csak akkor, hanem később is szentesítve lettek, arra nézve, hogy törvényes erővel birnak-e vagy nem, kétségbe vonni nem lehet. (Élénk helyeslés.) MacellariU Illés: Ezen kívül még az 1848diki I. 1 örvényczikk 1-so szakaszával ellentétben áll. A határozati indítvány azonban nem csak elismeri Erdélynek Magyarországgal az 1848-iki törvényczikkben kimondott egyesülési elvét, sőt egy szorosabb Kapcsot ezen két testvérország között, mint fenállót, üdvösnek és szükségesnek is nyilvánít. De ezen szorosabb kapocs keresztül vitelét az emiitett törvényczikk által mind az egyik, mind a másik országra nézve merésznek tartja; merésznek tartja ásson hiányok miatt, melyeket bátor leszek elősorolni az erdélyi közjog szempontjából. HaláSZ Boldizsár: Hol van az a külön erdélyi közjog ? MacellariU Illés: T. ház! Az erdélyi közjog s különösen az 1744-iki IX. törvényczikk értelmében, szintúgy mióta Erdély a dicső Habsburgház uralma alá jutott, mindig a legszigorúbban követett joggyakorlat értelmében, minden az országgyűlésen létrejött törvényczikknek, mielőtt az kötelező erővel törvénynyó válhatott volna, három stádiumon kell keresztül menni. Ezek: a confirmatió, a sanctificatió és az autenticatió, mely utolsó abban áll, hogy a municipiumokkal közlendő, s hivatalos helyekre helyezendő nyomatott példányokat ő felsége a fejedelem saját kézaláirásával és saját pecsétjével ellátja. Ezután következett a kihirdetés az országgyűlésen, s csak kihirdetés után emelkedett valamely törvényczikk jogerőre. Ez az erdélyi törvényben megszabott eljárás 1848-ig mindig megtartatott, s miként az erdélyi törvények gyűjteményéből látható, az nnio iránti törvényczikk az első s egyedüli, mely e tekintetben kivételt tesz. (Zaj. Nem áll!) A fenébb említett eljárás teljesen igazolja ezt. Ez által biztosíték nyujtatik az iránt, miszerint csak olyan országgyűlési határozatok emelkedhetnek teljes törvény-erőre, melyek nyugalommal, józansággal s megfontolással vitt tanácskozások után keletkeztek, s a saját tanácsaival környezett korona részéről érett megfontolás után erősittettek meg. Miért is az erdélyi törvényhozás erre az eljárásra mindig igen nagy súlyt fektetett, Mily lényeges kelléknek tekintetett épen az authenticatió, igazolja az 1792. évi szeptember hó 19-éről kelt országgyűlési felirat, melyben az mondatik : ,,ante tamen solemnem," stb. Az 1848-iki törvényczikk pedig nem nyerte meg a fejedelem tulajdon aláírását s pecsétje általi megerősítését. (Nagy zaj. Eln'ók csenget. Felkiáltások. Rendre! Elkeli tök vonni a szót!) Elnök : T. ház ! Ujolag azon kényszerűségben vagyok, hogy megkérdezzem a t. házat, ha megegyeztethető-e az a törvényhozásnak a törvények iránti kellő tiszteletével, hogy épen itt. egy oly törvényczikk, a melyre ő apostoli királyi felsége most is megesküdött, arra nézve, hogy 30*
