Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-330

v> CCCXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (December í. 1868.) 225 Az országnak azon időig, midőn a magyar kormáoy a kezelést átvette, 312 mértföldnyi vas­útja volt. Ezek között volt egy vonal, de csakis egy, mely helytelen irányánál fogva, nem volt képes annyi forgalmat kifejteni, hogy jövedelme mellett, a kamatbiztositás cziméből nyerendő álla­mi segélyt nélkülözhette volna. Ez a tiszai vasút. Azon előleg, melyet e vasút az 50-es évek óta se­gélyképen egy évtizeden át az államtól nyert, 4 milliót tesz, hozzászámítva ezen összeg után az időközi kamatokat : 5 milliót. És most mi törté­nik ? Az egész összeg most egyszerre visszafordul az állam kincstárába, mely azt ismét productiv czélokra fordíthatja. Nem volt tehát eset arra, hogy a 312 mértföldnyi vasútra nyújtott garantiából oly veszély hárult volna az országra, mely annak pénzügyi vagy közgazdasági viszonyait megza­varhatta volna. A vasutak, ez idei szerint, száza­dunk legfontosabb industriáját képezik és azon bő­séges források által, melyeket megnyitnak, leg­üdvösebb hatással vannak nemcsak gazdasági, de átalában politikai és socialis viszonyainkra; miért Is igenis azt hiszem, hogy akkor követne el az országgyűlés nagy mulasztást, ha nem gondos­kodnék arról, hogy az országos vasiíti hálózat rövid idő alatt kiegészíttessék. (Helyeslés). Az építendő vonalak sorában egyik kiváló hely az erdélyi vasútat illeti meg, azon országé, mely annyi idő óta elszigetelve volt tőlünk, mely évtizedeken át járult azon terhek viseléséhez, me­lyeken az ország többi vidékei vasúttal lettek el­látva. (Elénk helyeslés). Még csak egyet kívánok felemlíteni. A t. képviselő úr észrevételeibői azt kell hinnem, mi­szerint azon véleményen van, hogy a kormány az eljárásná tán nem követett kellő nyilvánosságot. Bocsánatot kérek, a „Közlönyében az offerttár­gyaláski volt hirdetve s az aug. 18-án kezdődött. A hirdetés olyképen történt, hogy az engedélyes a kor­mány közegei által, a n.-várad-kolozsvári vonalon teljesített munkákat a megállapított árban átvenni tartozik. A pályázatnál "VVaring Károly, Londonból, lett a nyertes. Egyébiránt az engedély oly feltét alatt adatott ki, hogy a ki a n.-várad-kolozsvári vonalra szóló engedélyt elnyeri, köteles öt hó leforgása alatt a terveket elkészíteni, a vasútnak Brassóig leendő folytatására is. Midőn ez alapokon Waring Károly az építésre vállalkozott, reá rövid időre bemutatott a minisztériumnak oly terveket, melyeket nem ő ké­szített ugyan, nem is azon határidő alatt mutatott be, mely á számára ki volt tűzve, hanem sokkal előbb; oly terveket, melyek még 1863-an a magyar gazda­sági egyesület pártfogása alatt készültek. Midőn ő e terveket bemutatta, s a miniszter meggyőződött, hogy azok mindenképen kielégitők, a kormány más részről szemelőtt tartotta azt, hogy az ország KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 / 8 ' 5L óhajtásának, de különösen Erdély szükségletének fog leginkább megfelelni azáltal, ha lehetővé teszi, hogy a ház mé^- ez ülésszak alatt intézkedhessek ar­ra nézve, hogy Erdély vasúttal elláttassék: a köz­munkaminiszter egy pillanatig sem késett fölvenni a tárgyalásokat a benyújtott tervek alapján, sőt a midőn azt látta, hogy oly eredményre jut, melyet tiszta lélekkel, legjobb meggyőződéssel tehet le a ház asztalára, sietett a törvényjavaslatot, rendes tárgyalás végett, előterjeszteni. Azt méltóztatott még fölemlíteni, hogy czél­szerü volna, ha, mielőtt ilynemű vasúti, előterjesz­tések a ház elé kerülnek, több idő engedtetnék, mialatt azokat megszemlélni lehetne. Megengedem, hogy ez normális viszonyok között igen czélszerü volna, ha kivált a háznak több tagja annyi szak­ismerettel birna, mennyi a kiállított tervek meg­birálására kívántatik. Különben a most történt előterjesztésre nézve megjegyzem, hogy, mint eddig sem adatott be vasúti törvényjavaslat, mely a ház határozatá­tának megfelelő minden kellékkel ellátva nem lett volna, ugy ez alkalommal sem tétetett észre­vétel akár a pénzügyi, akár a vasúti bizottságban, hogy az erdélyi vasútra vonatkozó előterjesztés bármely részében is hiányos lett volna. Ellenke­zőleg azt állítom, hogy a tervezetek alaposan van­nak kidolgozva, sőt annyira részletezve, miszerint a minisztérium még az egyes állomásokat is szám­és névszerint volt képes javaslatba hozni. Az volt a t. képviselő úrnak nézete, hogy jó volna a terveket 2 vagy 3 hónapi időszakra ki­állítani, hogy azokat mindenki kényelmesen meg­tekinthesse és megbírálhassa. Meglehet, hogy az sok tekintetben bölcs és helyes eljárás volna, de másfelől attól tartok, oly hibába esnénk, melyet alig lehetne igazolni. Nem fogadhatom el tehát t. képviselőtársam nézetét; nem pedig azért, mert a vasutak építésében mindenekfölött időt veszte­getni nem szabad. Midőn e hazában 15 évi mulasz­tások után vasutak építésében annyi utánpótolni való van; midőn egyszerre és egy időben sok vonal építéséről kell gondoskodni; midőn azt látjuk, hogy az ország hitelének megszilárdulása folytán, de meg a kedvező conjuncturák mellett, Európának minden tőkéje rendelkezésünkre áll ; de nem is tudjuk, vajon 2—3 hónap múlva, a meddig a tervek t. képviselőtársam óhajtása sze­rint kiállítva lennének, leszünk-e oly szerencsés helyzetben, hogy ezekhez hasonló szerződéseket köthessünk : akkor én, megvallom, azon nézethez nem járulhatok, azt czélszerünek nem tarthatom. Ezek voltak, röviden, észrevételeim ; kölön­ben is ugy tudom, hogy képviselőtársam sem kí­vánja megakadályoztatni a tárgyalást; kérem tehát an nak folytatását. 29

Next

/
Thumbnails
Contents