Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-323

10 CCCXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 24. 1868.) hozatott az országba, ezt én helyeselni nem tu­dom. f Én, t. ház,ezek után bátor vagyok elleninditvá­nyomata t. ház figyelmébe és pártolásába ajánlani, és azt hiszem, hogy ezt jobban nem tehetném,mint az által, hogy ha az igen t. közoktatási miniszter úr egyik jeles munkájából kölcsönzőm saját szavait, melyeket ő abban mondott. Ezen munka czime a kö­vetkező : „Einfluss der herrsehenden Ideen des neun­zehnten Jahrhunderts auf den Staat." [Mozgás.) Bocsánatot kérek, én ezen munkát német nyelven olvastam, és bátor leszek az idézetet is németül olvasni fel. E szavak igy hangzanak. (Olvassa:) „Uberall, wo man die nothwendige Entwicklung und Umgestaltung der Begriffe nieht zu hindern vermag, und doch die entsprechendeVeranderung der politischen Verhaltnisse nicht gestatten will, entsteht früher oder spater ein Kampf, der ímmer mit dem Triumphe der herrsehenden Begriffe über die Verfassung endet: denn der menschliche Greist, der seinerBestimmung folgend, immer fortschrei­tet, kann durch materielle Mittel der Staatsgewalt unterdrückt, aber nie wirklich besiegt werden." Azok után, a miket a nemzetiségi eszmére nézve kifejtettem, nem az veszélyes, ha az én indítvá­nyom fogadtatik el, hanem az , ha a központi bi­zottságé fogadtatik el. Bartal György: T. ház! (Halljuk! Zaj.) T. ház! (Halljuk!) Oly ügyek törvényhozási elin­tézésénél , melyek az emberiséget koronkint meg­ragadó eszmék hatalmából keletkeznek , az izgal­mas ^kedélyek lecsillapítása, engeszteltsége nem annyira egyes rendszabályok formulázásától, ha­nem az egymással szem közt álló tényezők irány­elveinek helyes felderítésétől, a vég czélok lehető összeegyeztetésétől és a kettő körül tanúsítandó kölcsönös jó akarattól van feltételezve. (Halljuk.') Ezen ügyek közé sorozom én a nemzetiségi kér­dést , és t. képviselő társunk Deák Ferencz véle­ményétől eltérve, azon meggyőződésben vagyok, hogy a jelen ülésszak bár mily becses perczei elvesztegetve nincsenek, ha az előttünk fekvő tör­vényjavaslat átalános tárgyalásánál az egyes vé­leményárnyalatok minél nyiltabb kifejezést nye­rendenek. Megkísértem tehát én is rövidre foglalva előadni e tárgy körüli igénytelen nézeteimet. (Halljuk!) Igyekezni fogok szem elől nem tévesz­teni, hogy képviselői kötelességem ez úttal is min­denekelőtt a magyar állam összes érdekeit, tehát az abban lakó nem magyar ajkú nemzetiségek érdekeit is képviselni: mégis nincs a miért tilta­kozzam a bírálatnak azon álláspontja ellen, mely ezen nézetekben a kiválóan magyar képviselő felfogását szemlélendi; sőt szivesen fogadom azt, mert méltányosnak találom , hogy azon szinezet, melynek irányában a többiek többé-kevésbbé mint követelők lépnek fel, mely akarva, nem akarva kénytelen leend a keletkezendő törvényt az egész mivelt világ előtt saját gyermekéül elis­merni és igazolni: az oly sok félreértéseket elő­idéző , meg annyi vádakra ürügyül szolgált, és bennünket kölcsönösen nem egyszer fölhevített tárgyban valahára nyiltan , de egyszersmind tar­tózkodás nélkül nyilatkozzék. Kerülni fogom a nagyon is elvont doctrinair irányt, melyet igen t. előttem szólott dicsérendő bátorsággal és kitar­tással követett; a magam részéről tartani fogom magamat leginkább a dolognak nagyon is kézzel fogható gyakorlati oldalához. (Helyeslés.) E tekintetből kiindulva, mindenekelőtt fel kell említenem azt, hogy már önmagokban is ké­nyes , de a társadalmi viszonyok rögtöni átalaku­lásainál hirtelen fölmerülő, s épen ezért a megol­dásnak nagyon is távol stádiumában levő kérdé­sekre nézve egyhamar nem lehet valami kárté­konyabb , mint oly jelszavak felállitása, melyek egyelőre a primitív jogérzet természetszerű kifo­lyásai gyanánt tűnnek fel, s mint ilyenek villany­szerű elterjedést nyernek, de a melyek valósításá­nak gyakorlati nehézségei, a létező viszonyokba való ütközésök, s a kivihetlenség szülte keserű csalódásnak súlyos következményei a kezdemé­nyesők által még csak felületes megfontolás tár­gyául se vétettek. Ily megkapó, de az egységes államban, sőt épen az egységes állam által, mint kívántatik, egyátalában nem valósitható eszmének tartom én a nemzetiségek azon collectiv egyenjo­gúságát, melyet. Ausztria válságos perczeiben, szo­morú emlékű statusférfiainak egyike az akkori mozgalmak leküzdése czéljából zászlajára tűzött a nélkül, hogy akár ő, akár az ő nyomdokait nagyon is hiven taposó utódai, magát az oly kö­nyelmüen megpendített nagy eszmét tisztázni s ez általok felállíttatni szándékolt összállam szerke­zetébe beilleszteni képesek lettek volna. Sajnos , hogy post tot fata et diserimina re­min , melyeknek részletezése nagyon is messze vezetne . nem jutottunk tovább , mint annak két­ségtelen felismeréséhez, hogy a r.emzetiségek oly­szerü egyenjogúsága, a minőt azok némelyikének szóvivői, különösen pedig Mocsonyi Sándor kép­viselő által ujabban benyújtott kisebbségi javas­lat szerkesztői, nem késem bevallani, magának ezen eszmének szoros logikai menete folyamán, követelnek, az államnak , mint concret egésznek, sajátlagos rendeltetésével, a rendes közigazgatás, gyors igazságszolgáltatás, és, a mi nálunk felette fontos, az olcsó államháztartás kellékeivel merő­ben ellenkezik, (Elénk helyeslés) és hogy, mind azon fentartások és elismerések daczára, melyek épen az előttem szólott képviselő úr által mondat­tak az államnak általa is tisztelendő egységét ille-

Next

/
Thumbnails
Contents