Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-329
214 CCCXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 30.1368.) szülők neveltethetik gyermekeiket tetszésük és megegyezésük szerint. Az egyenlőség elve tehát mind a két esetben meg van tartva. De a szabadság elve a központi bizottság munkálatában megtartva nincs. Ki szabadságát biztositja az, ha a törvény kényszerítő erővel parancsolja azt. hogy a szülők igy vagy amúgy kötelesek nevelni gyermekeiket? Ezen szabadság korlátozása pedig nem csak hogy elő fogja idézni a csa'ádi viszályokat, a mint csak imént is kiemeltetett, hanem inkább elő fogja segíteni azokat, mert a hol a szülők szabadon megegyeznek gyermekeik nevelésére és vallására nézve, olt kívülről senkinek beszólása nem lehet; nem lehet tehát az. a mit Tisza képviselő társam mondott, hogy a családi nyugalmat és békét felháborítaná, mert a feleség, nézetem szerint, férjét nem idézheti perbe, mert nincs törvény, melynek alapján ezt tehetné; ellenben, ha a központi bizottság munkálata fogadtatik el, akkor van módja a törvény elé idézni férjét, mert hivatkozik a 12. szakaszra, melyben a törvény parancsolja, hogy a fiu az apja, a leány pedig az anyja vallásán neveltessék. Ennek amint az igen t. miniszter úr nagyon szépen kifejtette, csak akkor van helye, ha a törvény adna engedélyt másnak is beleszólani, míképenkell valakinek nevelni a maga gyermekeit. En, tisztelt ház, azért, mert ezen törvényben a szabadság elvét Játom korlátozva, mert én a központi bizottság munkálatát látom olyannak, mely a családi békét felzavarja és okot szolgáltat a külső beavatkozásra ; az eredeti szerkezetet pártolom. (Helyeslés a szélső baloldalon. Szavazzunk!) Wlád Alajos: T. ház! (Szavazzunk! Eláll!) Sokkal íontossabb e tárgy, sem hogy felette csak szavazással surranhassunk által, s megérdemli, hogy minden oldalról megvitattassék, mert ez, mélyen hat be a társadalom beléletébe, s a családi élet szentélvébe, s igy szükségesnek tartom saját nézeteimet is elmondani, annyival inkább, mert nézeteim egészen eltérők az eddig e tárgy körül kifejezett nézetektől. Nem pártolom a törvényjavaslatban előadott módozatot, hogy a vegyes házasságbeli figyermekek az apa, a leányok pedig az anya vallásában neveltessenek, azért, mert az élet folyama alatt szomorú tapasztalásokat, szereztem, oly családok életéből. 1 , hol ez elv eddig is divott, ugyanis mi történik az ily gyermekekkel? Midőn az elemi tanodába mennek és ott vesznek lelkészeiktől oktatást, és pedig az egyik az egyik hit elvei, másik a másik vallás elvei szerint; ha haza mennek és a gyermekek a kátét magolják s tapasztalják, hogy a'íok eltérők, s nem ugyan azt foglalja az egyik mit a másik, egymás között először vitatkozni, azután pedig veszekedni kezdenek a felett, hogy melyiknek katekizmusa jobb, a vitába s veszekedésbe bebocsátkoznak a szülők s mindegyik a magáét dicsérvén összeczivódnak: a gyermekek ebből valami jót nem tanulhatnak, s e szerint már gyermekkoruktól fogva az egymás elleni gyűlöletet szívják be, egymást gúnyolván vallásukért és a családi boldogtalanság sirja rnegásatik. Nem pártolom azon elvet, hogy a házas felek a házasság keletkezése alkalmával egyezkedjenek jövendő gyermekeik neveléséről, azért, mert kényes dolog, hogy egy fiatal szemérmes leánynyal a vőlegény ilyesmiről beszéljen, mi arájának csak pirulást okozhat. Nem pártolom azon elvet sem, hogy a vegyes házasságbeli gyermekek nemükre való tekintet nélkül az apa vallásában neveltessenek, mert az apa, bármely rangú vagy foglalkozású legyen is, házától naponkint távol levén : gyermekeinek nevelésével keveset foglalkozik. Ezek folytán bátor vagyok azt indítványozni, hogy a vegyes házasságbeli gyermekek az anya vallásában neveltessenek. Fő indokom erre nézve, hogy az anya van leginkább hivatva arra, hogy gyermekeinek az első kiképezést és nevelést adja s mintegy viaszból alakítsa a leendő embert, s az anyától jövő benyomások mindenesetre hathatósabbak és tartósabbak a gyermekek kedélyére, mint az apáé. vagy bárki másé. Az általam indítványozott módozat nem jár egyik fél praejudiciumával sem, mert midőn a vegyes vallás felekezetűek házasságra lépnek, az apa ismervén a törvény rendeletét, ahhoz alkalmazza, illetőleg annak önként alávetendi magát, s volenti non fit injuria. Ha pedig azt nem akarja, hogy leendő g} ed'mekei az o vallásától eltérő vallású leendő neje vallásában neveltessenek, s a nő férje vallására térni nem akarna, szabadságában áll a házasságtól visszalépnie. Halász Boldizsár: T. ház! (Eláll! Szavazzunk! Hosszas tartó zaj.) Csak pár szót! (Eláll!) Bocsánatot kérek. (Eláll!) T. ház! Már azóta elmondtam volna ... (Eláll!) Tehát elállók. (Zajos éljenzés és taps.) Elnök: T. ház! (Halljuk!) A kik a 12-dik szakaszt a szerkezet szerint, még pedig a központi bizottság szerkezete szerint, mint a mely alapul vétetett, elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Elfogadtatott. Mihályi Péter jegyző (olvassa a 13-dik és 14-dik szakaszt, melyek észlevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a lő. szakaszt.) Halász Boldizsár: T. ház! (Eláll!) De már most nem állok el. T. ház! Ezen szakaszba, alkalmasint sajtó hibából, fogalomzavar tévedt, mert e kifejezésnek : „az egybekelés után törvényesített gyermekek* igy kellene állani: „utólagos házasság által", mert Magyarországon per sub-
