Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-329

CCCXX1X. OESZÁGOS ÜLÉS. (November 30. 1868.) 213 a nőnek, megvolt a maga törvényes köre, mmdkét fél egyenlő joggal folyt be a családba. Méltóztas­sék at.ház megfontolni azt is, hogy oly családban, melyben az anya vallását a nőgyermek sem kö­vetheti, mily állása van ott egy nőnek. Világos ugyanis, hogy gyermekeinek és kölönösen nő­gyermekeinek nevelésébe a nő foly be leginkább. Bővebben beszélni nem kívánok, hanem bát­ran kimondom, miszerint ezen, a gyakorlat által már megszentesitett törvény intézkedését leghelye­sebb lenne elfogadni. Tisza Kálmán : T. ház! Wlád Alajos: T. ház! TiSZa Kálmán : A kit a jegyző szólít, az feláll, és én nem álltam volna íel, ha a jegyző nem szólított volna. T. ház! Az igen tisztelt miniszter úrnak in­dokolása után, azt hiszem, nem fölösleges, habár csak röviden egy pár szóval indokolnom azt, hogy én mindazok daczára, miket ő elmondott, miért nem pártolhatom azon nézetet, melyet kifejtett és miért pártolom azt, hogy törvény által határoztas­sék meg a vegyes házasságból születendő gyerme­mekek vallása. {Ralijuk!) » A t. miniszter úr azon elvből indul ki, hogy a hol kielégitö törvényt hozni nem lehet, legjobb valamit a szabadságra bízni. Ez elmondva igen szép; de bocsánatot kérek, hanem ha az emberi s társadalmi életben akarjuk ezt applicálni, valóság­gal nagyon megjárnók, mert igen kevés viszonya van az emberi életnek olyan, melyben mindenre nézve s minden irányban kielégitö törvényt hozni lehet, s ha itt mindenütt elhagynék a törvényho­zást s azt a szabadságra biznók, fenekestül for­dulna fel minden. (Hdyeslés). Én tehát nem fogad­hatom el, hogy ezen elvet helyesen lehessen alkal­mazni, bármi szépen hangzik is az. Különben ezen dolgot még más két fontos szempontból is figyelembe veendőnek tartom. Az egyik legfőbb szempont a családi béke és nyugalom. A családi békét és nyugalmat, a meny­nyiben felíeszem, hogy törvényt tisztelő emberek laknak ez országban, sok kai inkább biztosítva lá­tom, ha törvényben megállapítva, előre tudja min­denki,mi a kötelessége (Ugy van!),mintha a törvény­ben ez irányban! kötelessége meghatározva nem lé­vén, nemcsak a külső befolyások által, de olykor sa­játlelkiismerete által is zaklattatik,hogy igyekezzék talán egy lelket megnyerni egyházának. Én tehát mind azért, hogy külső beavatkozások ne zavar­ják a család nyugalmát, mind azért, hogy egyes esetekben saját kedélyével meghasonlásba ne jöj­jön, óhajtom, hogy a törvény mondja ki. (Helyes­lés, Zaj). Különben is meggyőződésem, hogy a szülők szabadságát valóban nem eszközöljük azáltal, ha a törvényben nem határozzuk meg azt, hogy a gyer­mekek milyen vallásban neveltessenek, nem esz­közöljük a szülők szabadságát, mert akkor a tör­vénynek mindenki által elismerni tartozott befo­lyása és korlátozása helyett utat nyitunk minden irányú, minden oldalú befolyásoknak (Helyeslés), a melyek azt a szabadságot sokkal jobban fogják korlátozni. En tehát részemről pártolom azt, hogy a tör­vény által mondassák ki, hogy a gyermekek minő vallásban neveltessenek. Részemről óhajtottam volna, hogy az apa vallása mondassák ki a gyermekekre, kész vagyok mégis ugy, a mint a törvényjavaslatban van, el­fogadni. Eziránt módositványt beadni nem szándéko­zom s egyúttal kijelentem azt is, hogy midőn az eredeti szerkezetet elfogadom, akkor gróf Károlyi t. barátom indítványát elfogadnom nem lehet; nem lehet pedig azért, mert vagy a szabad egyessé­get fogadjuk el, a minek én — felfogásom sze­rint — helytelenségét kifejtettem, vagy törvény szava határozzon s akkor a törvénynyel ellenkező szabad egyesség jogilag meg nem állhatna. De kü­lönben is, minő helyzetbehoznók a szülőket? Ve­gyünk egy esetet egy vegyes házasságban élő szülők közöl : az apa református s ez azt akarja, hogy leánygyermeke a reformált vallásban ne­veltessék neje pedig nem akarja: már most minő utat hagyunk fel ennek számára ? Azt, hogy fér­jét, kivel jól élt, perbe idézze. Más út nem marad fön. (Zaj. Helyeslés.) Mielőtt beszédemet bezárnám, azt kívánom még megemlíteni — mivel nem szeretném, hogy a cultusminiszter úrnak most a vita közben elejtett szava, a jövőre következtetésre adjon okot — hogy nem gondolom, hogy addig is a miatt, hogy vala­hol, a hol a leányok a katholikus valláson voltak nevelendők, pedig ezt is a törvény mondta ki, egy svájczi bonne-ra voltak bízva, ez bárkinek jogot adott volna a beavatkozásra és nem hiszem/hogy ezt aminíszter úr is ugy értette volna, hogy a most al­kotni szándékozott törvény folytán, valakinek ily joga fogna lenni. (Szavazzunk!) Simonyi Ernő : T. ház! (Szavazzunk! Szavaz­zunk!) A törvényjavaslatot előterjesztő cultus­miniszter úr főleg azon két alapelvre állítja tör­vényjavaslatát, hogy a szabadság és egyenlő­ség gyakoroltassék. (Zaj. Halljuk! Szavazzunk!) Mindjárt megjön kérem az is! T. ház, a mi az egyenlőséget illeti: az igaz, hogy az előterjesztett törvényjavaslatban az egyenlőség elve fennáll, mert minden vallás felekezetre egyenlően kimon­datik, hogy a törvény által kötelezett módon tar­tartozik gyermekeit nevelni; de az egyenlőség nem sértetnék meg akkor ha az mondatnék, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents