Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-329

CCCXX1X. OESZÁGOS ÜLÉS. (November 30. 1868.) 213 a nőnek, megvolt a maga törvényes köre, mmdkét fél egyenlő joggal folyt be a családba. Méltóztassék at.ház megfontolni azt is, hogy oly családban, melyben az anya vallását a nőgyermek sem követheti, mily állása van ott egy nőnek. Világos ugyanis, hogy gyermekeinek és kölönösen nőgyermekeinek nevelésébe a nő foly be leginkább. Bővebben beszélni nem kívánok, hanem bátran kimondom, miszerint ezen, a gyakorlat által már megszentesitett törvény intézkedését leghelyesebb lenne elfogadni. Tisza Kálmán : T. ház! Wlád Alajos: T. ház! TiSZa Kálmán : A kit a jegyző szólít, az feláll, és én nem álltam volna íel, ha a jegyző nem szólított volna. T. ház! Az igen tisztelt miniszter úrnak indokolása után, azt hiszem, nem fölösleges, habár csak röviden egy pár szóval indokolnom azt, hogy én mindazok daczára, miket ő elmondott, miért nem pártolhatom azon nézetet, melyet kifejtett és miért pártolom azt, hogy törvény által határoztassék meg a vegyes házasságból születendő gyermemekek vallása. {Ralijuk!) » A t. miniszter úr azon elvből indul ki, hogy a hol kielégitö törvényt hozni nem lehet, legjobb valamit a szabadságra bízni. Ez elmondva igen szép; de bocsánatot kérek, hanem ha az emberi s társadalmi életben akarjuk ezt applicálni, valósággal nagyon megjárnók, mert igen kevés viszonya van az emberi életnek olyan, melyben mindenre nézve s minden irányban kielégitö törvényt hozni lehet, s ha itt mindenütt elhagynék a törvényhozást s azt a szabadságra biznók, fenekestül fordulna fel minden. (Hdyeslés). Én tehát nem fogadhatom el, hogy ezen elvet helyesen lehessen alkalmazni, bármi szépen hangzik is az. Különben ezen dolgot még más két fontos szempontból is figyelembe veendőnek tartom. Az egyik legfőbb szempont a családi béke és nyugalom. A családi békét és nyugalmat, a menynyiben felíeszem, hogy törvényt tisztelő emberek laknak ez országban, sok kai inkább biztosítva látom, ha törvényben megállapítva, előre tudja mindenki,mi a kötelessége (Ugy van!),mintha a törvényben ez irányban! kötelessége meghatározva nem lévén, nemcsak a külső befolyások által, de olykor sajátlelkiismerete által is zaklattatik,hogy igyekezzék talán egy lelket megnyerni egyházának. Én tehát mind azért, hogy külső beavatkozások ne zavarják a család nyugalmát, mind azért, hogy egyes esetekben saját kedélyével meghasonlásba ne jöjjön, óhajtom, hogy a törvény mondja ki. (Helyeslés, Zaj). Különben is meggyőződésem, hogy a szülők szabadságát valóban nem eszközöljük azáltal, ha a törvényben nem határozzuk meg azt, hogy a gyermekek milyen vallásban neveltessenek, nem eszközöljük a szülők szabadságát, mert akkor a törvénynek mindenki által elismerni tartozott befolyása és korlátozása helyett utat nyitunk minden irányú, minden oldalú befolyásoknak (Helyeslés), a melyek azt a szabadságot sokkal jobban fogják korlátozni. En tehát részemről pártolom azt, hogy a törvény által mondassák ki, hogy a gyermekek minő vallásban neveltessenek. Részemről óhajtottam volna, hogy az apa vallása mondassák ki a gyermekekre, kész vagyok mégis ugy, a mint a törvényjavaslatban van, elfogadni. Eziránt módositványt beadni nem szándékozom s egyúttal kijelentem azt is, hogy midőn az eredeti szerkezetet elfogadom, akkor gróf Károlyi t. barátom indítványát elfogadnom nem lehet; nem lehet pedig azért, mert vagy a szabad egyességet fogadjuk el, a minek én — felfogásom szerint — helytelenségét kifejtettem, vagy törvény szava határozzon s akkor a törvénynyel ellenkező szabad egyesség jogilag meg nem állhatna. De különben is, minő helyzetbehoznók a szülőket? Vegyünk egy esetet egy vegyes házasságban élő szülők közöl : az apa református s ez azt akarja, hogy leánygyermeke a reformált vallásban neveltessék neje pedig nem akarja: már most minő utat hagyunk fel ennek számára ? Azt, hogy férjét, kivel jól élt, perbe idézze. Más út nem marad fön. (Zaj. Helyeslés.) Mielőtt beszédemet bezárnám, azt kívánom még megemlíteni — mivel nem szeretném, hogy a cultusminiszter úrnak most a vita közben elejtett szava, a jövőre következtetésre adjon okot — hogy nem gondolom, hogy addig is a miatt, hogy valahol, a hol a leányok a katholikus valláson voltak nevelendők, pedig ezt is a törvény mondta ki, egy svájczi bonne-ra voltak bízva, ez bárkinek jogot adott volna a beavatkozásra és nem hiszem/hogy ezt aminíszter úr is ugy értette volna, hogy a most alkotni szándékozott törvény folytán, valakinek ily joga fogna lenni. (Szavazzunk!) Simonyi Ernő : T. ház! (Szavazzunk! Szavazzunk!) A törvényjavaslatot előterjesztő cultusminiszter úr főleg azon két alapelvre állítja törvényjavaslatát, hogy a szabadság és egyenlőség gyakoroltassék. (Zaj. Halljuk! Szavazzunk!) Mindjárt megjön kérem az is! T. ház, a mi az egyenlőséget illeti: az igaz, hogy az előterjesztett törvényjavaslatban az egyenlőség elve fennáll, mert minden vallás felekezetre egyenlően kimondatik, hogy a törvény által kötelezett módon tartartozik gyermekeit nevelni; de az egyenlőség nem sértetnék meg akkor ha az mondatnék, hogy a