Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-329

$ CCCXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 30. 1868.) 211 16'k kölcsönös egyetértés utján határozhatják meg : kérem a tisztelt képviselőházat, méltóztassék a szülők jogául elismerni, hogy ők gyermekeik vallásos nevelése iránt közegyetértéssel rendelkezzenek. Székács Józef: T. képviselőház ! {Maradi Eláll!) Én nem bánom: ha befejeztetik a vita, akkor elállók. (Halljuk!) Épen ezen kérdés megoldásán, a mint méltóztatnak tudni, Európa szerte, minden törvényhozás fáradozott. Es enDek mégis oly szabatos megoldása, mely minden igényt kielégítene, alig sükerül. (Igaz!) Én is tisztelem az atyai és szülői jogot, mint természetes szent jogot; de midőn én ezen jogot a szülők által gyakorlatba akarom vétetni, a tapasztalat arra utal, hogy a szülők ezen szabadságának korlátozására oly tényezők folynak be, meby tényezőknek távoltartását mi sohasem fogjuk a teraiészeti és eredeti jognak alapján megmenthetni, és akkor sokkal jobban szeretem, hogy ha már a szülői és eredeti jog korlátoztatik, k'orlátoztassék azon elvnél fogva, mely elv minden eredeti jogra nézve fenáll, ha állam-életben és társaságban akar érvényre jutni. Akkor inkább szeretem azt, hogy a törvény ezt mondja meg, és határozottan fejezze ki. (Marad!) Megvallom, t. képviselőház, ha a törvénynek rendelkezése csak ennyiből állana, némileg nem fognék talán belenyugodhatni, azért, mert talán korláton túl fékezi a szülői szabadságot. De miután ugyanezen törvény rendelkezik arról, hogy azon időben, a midőn ő számot adhat vallásos meggyőződéséről, a midőn ő már önálló, hogy szabadon változtathassa vallásos meggyőződését, én ugy gondolom, hogy ezen szabadságot az egyénnek megadva, némileg a mi hiány lett volna a szülői jog kifejezésében, ezeknek pótlékát találja. En tehát, miután ezen törvényben oly szabatosan kifejezve látom az államnak jogos korlátozását, és másrészről kifejezve látom, minden ellenkező merénylet eltiltását, végre pedig látom a szabad áttérést megengedve mindenkinek akkor, a midőn erre jogosítva van, én ezen szerkezetet, ugy a mint vau, megtartandónak találom. (Maradjon!) Id. Teleki Domokos gr.: T. ház! (Eláll!) a a többi eláll, akkor én is elállók. (Zaj.) Eötvös József b. vallási miniszter: T. ház ! Kinyilatkoztatom, hogy a mennyiben a törvénynek azon rendelete, mely a központi bizottság által inditványoztatik, az egyenlőség elvének tökéletesen megfelel, nekem az ellen kifogásom nincs. Azt hiszem, ez is a maga nemében talán eleget fog tenni azon várakozásoknak, melyeket a törvénynyel összekötünk. Egyébiránt kénytelennek érzem magam ép azért, mert nézetem, a mint látom, a t ház többsége nézetétől eltér, szükségesaek tartom, habár röviden is, nézetemet motiválni. Székács képviselő úr azt mondta épen most, hogy ámbár e kérdésnek megoldása törvényhozás utján igen sok helyen kisértetett meg. annak tökéletes és kielégítő megoldása eddig még nem sikerült. Én is azon meggyőződésben vagyok : de azt, hiszem, hogy épen ott, hol a törvény által kielégítő megoldás lehetetlen és nem sikerült, ott az ily ügyek megoldását a szabadságra kell bizni. (Helyeslés.) Épen ott, hol a törvény nem elégséges, ott a szabadságnak kell segíteni. Ennélfogva ugyanazon tapasztalásból indultunk ki, tisztelt barátom Székács képviselő úr és én, csak hogy különböző eredményekre jutottunk. Felfogásom szerint minden törvény rendelkezésének olyannak kell lenni, mely eredményekre vezet, és melyről legalább előre bizonyosan mondhatjuk azt. hogy a törvény eredménye nem fog meghiusittatni. Már most hogyan állunk ezen törvény nyel? Hogy a gyermekek első nevelése. a meddig azok a szülői háznál vannak, egyenesen csak a szülőket illeti, hogy abba sem a törvényhozás sem a végrehajtó hatalom semmi befolyást nem gyakorolhat, a közhatóságnak hatása a gyermekek nevelésére csak azon perczben kezdődik, a melyben a gyermekek az iskolába lépnek. De a 48-iki törvény világosan kimondja, hogy a szülőket nem akadályozhatja senki abban, hogy oly iskolákba küldjék gyermekeikeit, melyeket ők választanak, igy a katholikus protestáns iskolába, a protestáns pedig, ha neki tetszik, a jezsuitákhoz is küldheti gyermekeit. Már, kérem, miután a gyermekek első házi neveltetése felett rendelkezni másnak mint a szülőknek nem lehet, miután azon percztől kezdve, melyben a gyermekek iskolába küldetnek, a 48-iki törvény a szülőknek e teljes szabadságot megadta : az én megg3-őződésein szerint a szülők ezen szabadságát akadályozni nem lehet. Ez az én nézetem. Meglehet, hogy téves, hiszen a többség ellene nyilatkozott. De nem a szülőknek szabadsága tulajdonképen az, mit a háznak többsége el nem akar fogadni, vagy el nem akar ismerni ; hanem azon visszaélések, melyek a szabadság ürügye alatt történhetnének. Nem a szülőknek szabadsága ellen szavaz a háznak többsége; hanem szavaz az ellen, hogy a szabadság ürügye alatt ismét reversálisok hozassanak be, és én részemről, átalábau véve, nem tartok semmit szükségesebbnek és nem számitok semmit inkább a törvényhozás kötelességei közé, mint hogy a családokat külső befolyástól, lehetőségig megoltalmazza. A kérdés egyszerűen az: mi által ótalmazzuk meg inkább a családokat a külső befolyástól, az ál-