Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-329
CCCXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS (November 30. 1868.) 209 Elnök : Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Ennél fogva elfogadtatik. Simonyi Emö: T. ház ! Én ezen szakaszban csak azon hiányt találom, hogy a biróság, mely előtt ezen kereset megindítandó, nincs kijelölve. A bíróságnak, nézetem szerint, meg kell jelölve lenni és én azt hiszem, hogy oda kellene tenni: „hogy sommás eljárás útján aszolgabiró és városokban az illető város-birósági hatóság előtt." (Arra törvény van.') Csengery Imre előadó : Azt az átalános törvény határozza meg. melyben ki van mondva, kinek-kinek ki a birája. Azért ezen szakaszban erről nem kell intézkedni. (Helyes!) Csiky Sándor: T. ház! (Zaj. Eláll! Eláll!) Nincs e törvényben kimondva, kinek felpercssége alatt vétetik meg rajta az az 50 vagy 200 írt; de még az sincs kimondva, hogy kié lesz; már pedig ha büntetésben valaki elmarasztaltatik, és e büntetés pénzbírság; meg kell mondani, kié lesz a birságként beveendő összeg. Én nem tudom megfogni, mit tetszik abban találni, hogy ezt kimondani szükséges volna. Azt hiszem, e szakaszban ki kell mondani, hogy az eljárás először sommás utón történik, másodszor annak felperessége alatt, a ki megsértetett, és harmadszor, hogy a sértett félé legyen a bírság. (Nagy zaj. Maradjon !) Elnök: En már az imént kimondottam e szakaszra a végzést. Következik a 10. szakasz. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa « 10. szakaszt.) Simonyi Ernő: Ezen szakasz 2-dik bekezdése ellen szintén egy módositványom van. Azon szavak után, hogy a netalán bejelentett akadály eltitkolásáról a lelkész stb. kimaradna e tétel.* „a saját eg3diázi hatósága által rászabandó fenyítéken kívül." Én tagadom, t. ház! hogy alkotmányos szabad országban az egyház szabhasson büntetést az ország bármely polgárára. Ilyenek igenis történhetnek Rómában, ottan az inquisitió az 6' előtte bűnösnek látszó lelkészt maga elébe idézi s bünteti, a nélkül, hogy arról a polgári hatóságnak akárminő számot adjon, de hogy alkotmányos országban az állampolgárt más maraszthassa el büntetésben, mint az alkotmánvos bíróság-ok, ezt én nem (ismerhetem el. Azért azon szavakat: „saját egyházi hatósága által" stb. kihagyatni kívánom. Csengery Imre előadó: Csak néhány szót, bátorkodom Simonyi Ernő képviselőtársamnak válaszolni. Az a lelkész, ki azon vétséget követi el, mely e szakaszban kijelölve van, vétséget követ el először mint polgár a polgári törvény ellen ; de vétséget követ el, mint lelkész, egyházi tekintetben is. Ezen szakasz tehát mind a két nernü vétség büntetéséről kíván rendelkezni. A polgári biróság megbünteti a lelkészt azért, mivel megszegte a polgári törvény rendeletét. De az a lelKÉPV. n. NAPLÓ 186% XI. kész, aki egyszersmind oly vétséget is követott el, a melyet lelkészi állásával össze nem lehet egyeztetni, ezen tekintetben csupán disciplináris utón fenyíthető meg. És erre vonatkozik a szerkezet, mert csak az egyházi hatóságnak lehet azt kimondani, hogy alkalmas-e az az egyén arra, hogy tovább is egyházi hivatalt viselhessen, s e felett nem biráskodhatik más, mint saját egyházi hatósága. Azért kívánom a szakaszt megtartani. (Helyeslés.) HaláSZ Boldizsár: T. ház! Valamint a szent székekre vonatkozó törvény azzal, ami az 1791-ki 25-dik törvényben van, megegyező: ugy, ha fegyelmi joga van az egyháznak, ez nem azon alapszik , ha mi megadjuk neki, és nem való a mi codexünkbe,aza mi az egyházéba való. (Maradjon!) Sípos FerenCZ: E szakasz 2-dik bekezdésében ezt a szót ,.és" ezzel kívánnám felcseréítetni: „vagy", mert hogy ugyanazon pap, a ki a kihirdetést megtagadta 500 írttal büntethető legyen, ezen kívül még félévi fogsággal is fenyíttessék, e kétszeres büntetést nem helyeslem. (Helyeslés!) Elnök: A kik a 10-dik szakaszt a szerkezet szerint elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A 10-dik szakasz el van fogadva. Bujanovics Sándor jegző (olvassa a il-ik szakaszt, mely ellenmondás nélkül elfogadtatik. Olvassa a 12-dik szakaszt.) Károlyi Ede gr. : T. ház! A törvénynek hivatása megvédeni az egyesek jogait; de e nnek is van korlátja , t. i. a hol a megvédett jogát maga megtámadja. Pedig, t. ház, e szakaszban csekély felfogásom szerint ezen hiány meg van, s épen azon okból. mert midőn egyrészről azt mondjuk, hogy a fiu az apa, s a leány az anya vallását követi , s tovább utólagosan azt mondjuk, hogy minden szerződéssel kötött egyezmény ezeknek nevelési ügyében törvénytelen, igaz, hogy két elvet fogadunk el, de megfeledkezünk egy lehetőségről, mely abból áll. hogy,ha netán az apa és anya nem szerződés , de szabad akarat következtében egyik vagy másik vallásában akarja gyermekeit neveltetni, ettől törvényesen is el van tiltva. T. ház, én egy középutat tudnék ajánlani, s ajánlok is ez ügyben, mely fentartja a törvény követelését ez irányban, s fentartja azon határozatot is, hogy a szerződéseken alapuló ilyen intézkedéseket tenni nem szabad. Ez pedig az volna, ha az aetoratus a panaszlási jog csak annak volna megengedve, a ki csakugyan érdekelve van, t. i. a házasfeleknek. Erre nézve t. ház, módositványom igy hangzik. E szók után : „s a lányok anyjok vallását követik'' következnék; „E törvény végrehajtását kérő' fél csak az illető házas fél valamelyike vagy az illető törvényes gyám lehet, és a gyermekre csak 8 éves koráig alkalmazható az e törvényből következhető vallásváltozás. 0 27
