Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-329

206 CCCXX1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 30. 1868.) s csak abban különbözik, hogy az eredeti szerkezet alkalmat ad sok súrlódásra, migaz enyém nem. {Igaz!) Azonban kénytelen vagyok felszólalni, mert több oldalról az ellenvéleményen levő képviselő urak részéről olyanok mondattak, a mik nemcsak nincsenek inditványomban, de, hogy ilyenek mondassanak indítványomról, hallgatással eltűrnöm nem lehet. Mindjárt, legelőször is Kecskemét város érdemes képviselője czélszerünek tartotta azt mondani indítványomról - a melyben pedig épen ugy ki van fejezve a vallás és vallásosság iránti tisztelet és a kétszeres jelentést csak ugy fíintaríottarn, mint a törvényjavaslat, mégis jónak látta azt mondani — hogyaz inditvány nem más, mint a vallásnak piaczi áruvá tétele : mert, hogy egy ily inditvány ellenében, a rnel)-, ismétlem, a vallás iránti kegyelet szempontjából tökéletesen egyforma az eredeti törvény szerkezetévél, hogy mi jogosíthatja a t. képviselő urat arra, hogy azt mondja, hogy a vallást piaczi áruvá akarom tenni, mi jogosíthatja egy másikat azt mondani, hogy a vallást fenségéből le akarom húzni, azt nem tudom, s azt hiszem, ezt senki sem tudja s én ezt határozottan visszautasítom. (Helyeslés.) Én nem szándékoztam a magyarországi papság ellen bizalmatlanságot kifejezni, mint ezzel egy képviselő úr által, indítványomat illetőleg, vádoltattam ; hanem azt mégis kénytelen vagyok azon képviselő urnák, akinek indítványomat ily értelemben tetszett venni, kénytelen vagyok, mondom, megjegyezni, hogy valóban mégis ugy kell lenni, hogy a papság nem viseltetik mindig oly szigorú kegyelettel a törvények iránt, különben az előttünk fekvő törvényjavaslat nem tartotta volna szükségesnek intézkedni azon esetekről, midőn a papság nem fogja teljesíteni kötelességét; erről pedig nem az én indítványom intézkedik, hanem a törvényjavaslat. Továbbá hallottam említtetni, hogv szükséges. miszerint, a ki áttérni akar, azon egyház lelkészénél jelentkezzék, a melytől elválik, mert az mondatott, hogy csekélyebb műveltségű emberek gyakran, Isten tudja miféle mellékes tekintetből, vagy érdekből akarnak áttérni és szükséges, hogy a lelkész, kinek egyházát el akarják hagyni, őket oktathassa, tanithatása. figyelmeztethesse. Megvallom, t. ház, mielőtt ezt hallottam volna, midőn csak a törvényjavaslatot ismertem tökéletesen, igazságtalannak tartottam Halász Boldizsár barátom azon megjegyzését, hogy itt a hat heti oktatásról van szó, s tökéletesen igazat adok most is a miniszter urnák abban, hogy a törvényben a hat heti oktatásról szó nincs; de azon a képviselő úr okoskodásában nagyon is benne van. Különben a mi azt illeti, hogy tudósíttatni kell az illető lelkésznek arról, ha egyházát elhagyja valaki, tökéletesen igaz, de elég is tétetik ennek az által, a mint kimondottam, — hogy ha elfogadtatnék indítványom — hogy 8 nap alatt értesíttetnie kell azon lelkésznek, a kinek egyházát el akarja hagyni. Megvallom, bárkitől kevésbbé lepett volna meg, mint a magyar reformált egyház egyik fejétől, hogy a hivatalnok és a kormány közti viszonyhoz hasonlította a pap és hívei közti viszonyt. Nem tudom, melyik protestáns egyház hitelvei s szerkezete szerint állana az, hogy a hivek a papot szolgálják. Azt hiszem, egyiké szerint sem. Nem folytatva tovább a czáfolgatást, csak azt jegyzem még meg. hogy ha valakinek azért van módositványom ellen kifogása, mert az átmenetet túlságosan könnyűvé teszi, akkor az téved, mert méltóztassék megengedni, a ki egyszer áttérni akar, legyen áttérésének oka akár belmeggyőződése, akár, mint fájdalommal ismerem el, nemcsak a szegényebb sorsnak, de gazdagok, műveltebbek közül is, igen soknak nem meggyőződése, hanem önérdeke, az ilyet, akár meggyőződésből, akár érdekből térjen át, a papnál jelentkezés vallásában megtartani nem fogja, a kétszeri jelen'kezest egyikénél vagy másiliánáí épen ugy teszi és az illető át fog térni, ha szándéka van rá. Ismételem, a két inditvány közt a különbség az, hogy az áttérés egyformán könnyű, de ugy, a mint a szerkezet van, tért nyit súrlódásokra, veszekedésekre, sőt botrányokra is, mig a másik nem. (Igaz! Elleno?idások). Nagy Péter : T. ház! (Kétszer nem leh-t szólni! Nincs személyes kérdés!) Elnök: Személyes kérdésekben a t. háznak eddigelé azon gyakorlata volt, hogy nemcsak személyes megtámadásokra adott szólási jogot, hanem mindazon esetben, midőn az illető szónok magát félreértettnek véli. (Helyeslés.) Nagy Péter: Tisztelt ház! Nem akarok senkit gyanusitni, hogy egynémely csak azért érti roszul az embert, hogy saját érveit inkább tudja érvényesitni. Tisztelt ház, őszintén mondom, hogy Tisza Kálmán képviselő úr nem értett jól engem. Tisza Kálmán: Tanúnak hívom föl az egész házat! (Halljuk, halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Nagy Péter: Meglehet, tán azért, mert nem tudtam magamat jól kifejezni, (Felkiáltások: Az már más!) azt mondám, hogy az illető egyházközség tagjai és az illető lelkész közt levő viszonyt lehet némileg hasonlítói a kormány és hivatalnokai közt levő viszonyhoz. (Felkiáltás: Épen ez volt a megjegyzés tárgya!) Ebből nem lehet azt következtetői, bögyén, a protestáns egyház főnöke, a papok szolgájának tartom a hiveket, mert a kormány és hivatalnokok közt van még egy más kapcsolat is, melyet a képviselő úr r.em akar ismerni, és ez a tisztelet.