Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-329

CCCXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS.(Novcmbcr 30. 1838.) 205 szabadság legkisebb akadályát látnám, szívesen elfogadnám Tisza Kálmán t. barátom indítványát; de miután ezt nem látom, s miután ama indítvány elfogadását csak olyannak tekinteném, mintha még inkább könnyíteni akarnók az átmenetet, azért ahoz nem járulhatok, annyival kevésbé, mert teljes meggyőződésem szerint, elveihez ragaszkodva, kötelessége a törvényhozásnak mindig lehetővé tenni az áttérést, s erre nézve minden akadályt elhárítani, minden valóságos akadályt, de felette könnyűvé tenni, azt quasi közönyösnek decretálni, meggyőződésem szerint nem hivatása. {Helyeslés) IvaCSkOViCS György: Én, t. ház, Tisza Kálmán t. képviselőtársam indítványát nem pártolom, nem pedig azért, mivel szerzett tapasztalataim után ítélve, a szerkezet sokkal czélszerübb. Nagy Péter t. barátom nagyon szépen kifejtette, hogy az áttérések ámítás utján szoktak történni. Ez történt közelebbről épen nálunk ÍI bánságban 63-ban Midőn t. i. az iuség ideje bekövetkezett, kimentek a papok a görögkeleti községekbe, s azt mondták a községnek: ha áttérsz a görög-katholikus vallásra a görög-keletitől, nem fogsz fizetni bért, nem fogod fizetni a papot, a tanítót, hanem ezeket az állam fizeti. Ekkor többen, kiket bizonyára nem igen a hit, mint inkább az anyagi előny vezérelt, elmentek s bejegyeztették magukat a papnál. A pap bejelentette a megyének, hogy a községből 60 lakó, illetőleg család át akar térni. A megj^e egy rendeletet küldött ki, melynélfogva meghagyta a szolgabírónak, hogy menjen ki a pappal, s mozdítsa elő a pap kivánatát, és hívja össze a görögkeleti papokat, hogy azon emberek ezek előtt kérdeztessenek ki, hogy mi okból akarnak éttérni. Midőn a küldöttség összejött, a nélkül, hogy a görögkeleti papok elé terjesztették volna a consignatiót, azok nélkül kihallgatták ez embereket, de az illetők feleségeit, nagyobb gyermekeit nem hallgatták ki, hanem csupán bejegyezték, hogy áttértek. Mi történt? Az, hogy később, ugyancsak 63-ban jött a helytartó-tanácstól a megyéhez egy rendelet, hogy a szolgabirót oda utasítsa, hogy nem levén a fundusnak annyi pénze, hogy a papokat és tanítókat fizesse, szólítaná fel a községek áttért részét, nem volnának-e hajlandók a papokat és tanítókat fizetni. A szolgabíró nagyon óvatos volt. Ez tény, melyet be tudok bizonyítani. Először is magához hivatta tehát a bíró a görögkatholikus papot s azt monda neki, hogy ime egy rendelet érkezett, mitévők legyünk ? A pap ezt feleli : uram, ha te ezt fogod követelni, ennek eredménye az lesz, hogy mind visszatérnek a keleti valláshoz. S valóban történt is, hogy többen viszszamentek. mások az evangélikus vallásra tértek. Ez tehát tiszta demoralisatio. Tudom azt is, hogy egy községben épen azon évben a község egy részével három pap is áttérvén, még a templomot is magok részére occupálták, s a község nagyobb része templom nélkül maradt. Mindezek arra késztetnek, hogy pártoljam a szerkezetet. SipOS FerenCZ : T. ház! Miután ezen törvényben ki van mondva az átmenetel, csak arról van szó, mi módon történhetnék ez, s arról van kérdés, vajon annak az egyház papjának kell-e magát bejelentenie, melytől elszakadt, vagy annak, a melyhez csatolni akarja magát az áttérő. Az én véleményem szerint, t. ház, nagyon helyén van az, hogy azon papnál jelentse ki, a kinek egyházától elszakadni akar. Nincs nehézség téve a dologban, mert már meg van mondva, hogy két tanú jelenlétében köteles kijelenteni szándékát és azt 14 nap alatt ismételni, szintén két tanú előtt. És ha ezen adatokat előmutatja az] illető lelkésznek, azon vallás papjának, melyhez át akar térni, s ennek alapján az ot tartozik bekebelezni. Ennélfogva, t. ház, én a szerkezetet pártolom. LÓnyay Gábor : T. ház ! Én azt hiszem, ha ez országban teljes és igazi vallásegyenlőség volna és a vallásfelekezetek közt vallásegyenjoguság megvolna, akkor e kérdés felett máskép lehetne és talán ugy lehetne határozni, mint a törvényjavaslat szerkezetébea van. De miután ez nem létezik s még magának ezen törvényjavaslatnak elején még csak remény van adva arra, hogy ezen országban a tökéletes vallásegyenlőség és egyenjogoságitás létesíttetni fog — adja Isten, hogy az valósuljon és ne csak papíron maradjon — nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy itt a vallásfelekezetek közt még a hitben sincs egyenlőség. A transitus az egyik hitfelekezetre nézve semmi nehézséget nem szenved, a másik hiténél ragaszkodik ahoz, mint a múlt mutatja, mert azaclausula, hogy: ne transitus temere fiat, felállította a hat heti censurát, mely akadályozni akarta azáltal is a szabad átmenetelt; most is, miután ezen viszony még ezután is fönmaradt, azt hiszem, hogy azon vallásfelekezet fogja kárát vallani, mely e tekintetben nem tart semmit és ezelőtt sem tartott semmit a transitusra nézve és nem vetett akadályt eléje. Én tehát azt hiszem, hogy ezen akadály talán más formában, de mindig fön fog tartatni és ezt csak azáltal gondolom elháríthatni, ha Tisza Kálmán indítványát elfogadjuk. Tisza Kálinál! : T. ház! Őszintén szólva, nem szándékoztam jelen módositványomra nézve a zárszó jogával élni; mert — miként e tekintetben indítványom indokolásában kimondottam — én itt csupán azon szempontot tartottam szemelőtt, hogy melyik úton nem történik súrlódás és kellemetlenség ; mert részemről azt merem állítani, hogy minden egyéb tekintetben az eredeti szerkezet és az általam ajánlott módositvány egyforma