Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-329
202 CCCXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS (November 30. 1868.) valaki térni, a reformátusoknál, t.i. nem volt szükséges a papnál jelenteni magát. Én tehát, még egyszer ismétlem, a módositványt el nem fogadhatom, hogy t.i. máshová menjen valaki, mielőtt magát saját lelkészénél jelentette. KurCZ György: Az előttem szólott t. képviselő urnák, nagyon megszorító előadását én egyátalában nem pártolom. Pártolom igenis Tisza Kálmán urnák beadott módositványát, mert az egészen egyszerűsíti a dolgot, a ezélt pedig elén nagyon megközelíti, elősegíti. Mert nem az a figadat e törvényjavaslatban, hogy az áttérni akakrónak nehézségek tétessenek, hanem inkább az, hogy a czél, melyet magoknak kitűztek, eléressék. Az indítvány azt helyesen elintézi, és azért pártolom. És nem is nehéz az sem, mit t. barátom Horváth Döme képviselő úr felhozott : mert ha Tisza Kálmán indítványa elfogadtatik, az áttérés részleteit magukban tartalmazó következő 4, 5, G,és 7. pontozat magától elesik éti feleslegessé válik. Halász Boldizsár : T. ház! Én is azt hiszem, nincs szükség arra, hegy a 4. és 5. pontot egyszerre tárgyaljuk, mert itt egyszerűen az a kérdés van szőnyegen, hogy melyik papnál jelentse magát az áttérni akaró, és miután, ha azon papnál jelenti magát, kitől el akar térni, a 6 heti censurának némi árnyalata fenmarad: mert mindaddig, míg a. pap stólát bspés papbért. érdekében áll a m iga juhainak számát nem kevesbíteni. Azt mondhatná rá valaki, hogy a kihez áttér, az hasonló érdekből rábeszéli; de itt már a rábeszélés szüksége megszűnt, a midőn valaki magát akár mi okból elhatározta hogy, áttér. Én tehát ezen szempontból Tisza Kálmán képviselő úr módositványát pártolom. Bobory Károly: T. ház! Nekem semmi ellenvetésem sincs azon módositvány ellen, a melyet Tisza Kálmán képviselő úr előterjesztett, mert felkeli tenni arról, a ki ál térni akar — miután a törvény csak 18 éves embert, ki a vallásban már oktatást nyert, jogosit fel erre — hogy meggondolta, melyik vallásra akar áttérni. De fel kell hoznom egy esetet, a mely előttem töríént, mint czeglédi lelkész előtt, a mely esetben ezen módositvány alkalmazása nem czélszerü. Nevezetesen, egy országosan ismert férfiú megjelent előtteca s bejelentette, hogy ki akar térni a katholikus egyház kebléből nejével együtt. Én ezen nyilatkozatot elfogadván, s eleget akarván tenni a törvényrendeletének, midőn a bizonyítványt ki akartam adni, azt kérdeztem, melyik az az egyház, a melybe át akar térni ? s az országosan ismert férfin erre azt mondotta: még nem gondoltam meg. Ily esetben e módositvány alkalmazása nem lehetséges. Egyébiránt pártolom Tisza Kálmán képviselő inditványát. (Derültség. Zaj,) Horváth Döme: T. ház ! (Nem lehet kétszer szólani!) Nem fogadtatván el azon kérésem, hogy a következő szakaszok együtt felolvastassanak s tárgyaítassanak, eo ipso fenmarad a jogom, hogy magához az indítványhoz szólhassak, (Halljuk!) Én, t. képviselőház, elismerem, hogy az országgyűlés feladata és joga, hogy intézkedjék a szabad vallási áttérés iránt, s ez itt e törvényjavaslat következő szakaszaiban a legszélesebb értelemben ki is mondatik; viszont azt is elismerem, hogyha megengedi, a szabad áttérést gátló akadályokról intézkedjék, és pedig intézkedjék, a mint valóban ez a következő módozatok által bőven be van váltva; de nem lehet feladata a törvényhozásnak az, hogy a vallást a nagy tömeg, de bár ki előtt is piaczi áruvá aljasitsa; azért egyéni meggyőződésem az, hogy a következő szakaszokban foglaltak a dolog' természetéből önként következnek és azokat elhagyni, a szükséges ellenőrködő módozatokat elhagyni, annyit tenne, mint a vallási áttérést, magát a vallást piaczi áruvá tenni. Uraim, óvakodva járjunk el: mert tudják, hogy a nagy tömeget nem benső morális ugy nevezett erkölcsiség tartja fen, de a saját vallásához megszokott pietas. Én nem akarom sérteni e pietásí. A következő szakaszokban alapja van letéve a kellő ellenőrködésnek, de gát nincs vetve arra, hogy mindenki szabadon ne gyakorolhassa és érvényesíthesse a maga szándékát. Én tehát ezt a 3 szakaszt,ugy a mint van, az ügy érdekében megtartatni kivánom. Besze JállOS: Tisza Kálmán t. képviselő úr módositványa mind a két, vagy valamennyi felekezet papsága iránt bizalmatlanságot árul el. (Élénk ellenmondás.) Nem szabad feltenni az országgyűlésnek azt, hogy a vallás fölkent férfiai törvénytelen módokkal visszatartani akarnának valakit. (Élénk ellenmondás.) A vallás nem olyan dolog, hogy csak úgy a kapu félfától vegyen bdcsiít valaki, -(Zaj, Elnök csendet) s ne tartsa érdemesnek lelkipásztorától, kinek felügyelete alatt élt és működött. (Zaj Eláll!) Én tehát e szakaszt változatlanul megtartani óhajtom. Nagy Péter: Ugy hiszem, midőn az eg\-éni meggyőződés és lelkiismereti szabadság valódiságát akarjuk megállapítani, akkor a vallást azon magaslatáról, a melyen állania kell, lealacsonitani nem akarjuk. (Ellenmondások. Ki akarjál) Mert, ha igaz, a mit a költő mond, hogy minden ország, melynek talpköve megromlik, rabigába dül, szintúgy igaz, hogy minden ország, melyből a vallásosság kihal, semmivé lesz. (Igaz!) Én, ha módositványt elfogad a t. ház, nagyban tartok attól, hogy az ország népe legnagyobb részénél a vallási tisztelet tetemesen meggyengül. (Elénk ellenmondások.)
