Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-323

CCCXXin. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 24. 18tí&.) 18 szabadelvüségének legalább fényes emlékszobrot nem emel. De meg kell azt is jegyeznem, hogy egyet egészen kifelejtett: és ez az, hogy századunknak maradt fen a nemzeteket mély álmukból felébreszteni. És a nemzeteket, melyeknek hivatása mint alkotó tényezőknek befolyni az emberi nem történeti fejlődésére, meg lehet erőszakkal akadályozni, de csak rövid időre, és ha ezt teszik, annál veszélyesebbé válhatnak az államra nézve. (Ohól) Azonban mellőzöm mindezt és el akarom foglalni a központi bizottság álláspontját. Azt mondja a központi bizottság, hogy az egyéni szabadság alapján akarja a kérdést megoldani. De, t. ház! nemzetiségi igényeketbiztositani akarni és egyúttal ezen igények első és legfőbb alanyát, a nemzetet nem organicus atomaira felbontani, nézetem szerint annyi, mint épen a legfőbb nemzeti érdeket megsemmisíteni, (Felkiáltások: Nem áll!) és igy következetesen nemzeti igények biztosításáról szó sem lehet: mert az egyén alapján csak egyéni fejlődés képzelhető és az egyének összességéből épen oly kevéssé lehet^valaha egy egységes egész, mint kődarabokból kőszobor. (Felkiáltások: Nem áll!) Én el akarom fogadni a központi bizottság szerkezetének álláspontját; de e tekintetben sajnálattal megint azt kell mondanom, hogy a központi bizottság ugy, mint félreismerte a nemzetiségi eszme lényegét, ugy itt is az egyén nemzetiségi igényeinek lényegét ismét félreismerte. A nemzetiség mint az egyénnel vele született sajátság, mert erkölcsileg fejleszthető, egyszersmind jog. E jog elidegenithetlen, mint a sajátság, mely e jog alapjául szolgál. A nemzetiségi jog nem lévén az akarat produetuma, következetesen ennek alá sem vethető, hanem alapjog. Minden alapjog természeténél fogva feltétlen, minden feltétlen jog feltétlen törvényes ótalmat követel, és épen ez alapon kell a kérdést megoldani, hogy a t. ház ismerje el az egyén nemzeti jogai feltétlenségét, és ehhez képest az ótalmat is mindenütt feltétlenül adja meg. Ez azon álláspont, melyet elleninditványom elfoglal. Ez azon álláspont, melyet alapjogok tekintetében törvényhozásunk is eddig elfoglalt. Sehol, sem községi sem törvényhatósági gyűlésben nem történt semmi szavazás a törvény rendeletéből a felett, hogy ez illető egyének a törvény ótalmat az egyik vagy másik alapjog tekintetében részökre is igénybe akarják-e venni vagy nem. Sehol sem emlékszem és semmi más alkotmányban sem találunk intézkedést az iránt, hogy a községek politikai körök vagy tán az egyes polgárok p. o. nagykorúságuk elérésével szavaznának ily irányban az alapjog felett, és hogy igy az esetleg és a többség döntsön ideiglenesen az egyes alapjogok sorsa felett. Bármily furcsa volna is egy ily intézkedés, bármennyire unicum lenne is ez az európai alkotmányosság életében, mégis csak következése volna azon álláspontnak, melyet a központi bizottság legalább a nemzetiségi alapjogok irányában elfoglal. ,f

K központi bizottság a legfontosabb nem-"" zetiségi jogot, a nyelv jogát a községek, törvényhatóságok, egyházi testületek és hatóságok határozataihoz köti. Már most az ily határozat vagy meg fog felelni a nép érdekének, a melyet a községek és hatóságok gyűlése képvisel, és akkor az ily határozat legalább is felesleges; vagy nem fog megfelelni és ezzel ellentétben fog állni, és akkor a jog szempontjából ily határozatnak semmisnek kell lenni,mert megsemmisíti a jogot, a helyett, hogy valósitanájA nemzetiségi bizottmány azt mondja jelentésében, hogy nemzetiségi igényeket akar törvény által biztositani, és más részről ugy intézkedik, hogy épen a nemzetiségi igények fognak megsemmisíttetni. De nem jön-e önmagával a bizottság ellenmondásba akkor, midőn a nemzetiségek igényeit akarja biztositani, de más részről oly intézkedést hoz javaslatba, melyek már előre a nem magyar nemzetek nyelvének a fejlődés egyes lényeges tereit elzárja? Ilyen például a törvénykezés, ilyen a főbb akadémiai kiképzés, ilyen a törvényhozás tere. Én nem tudom, miképen lesz képes a központi bizottság öszhangzásba hozni ezt az egyéni szabadsággal ; mert ha az egyéni szabadság elvét akarjuk kimondani, akkor mindenki meg fogja engedni, hogy a törvénykezés, az akadémiai kiképzés és törvényhozás teréről kizárni_ egy nyelvet sem lehet. De nem csak a nemzetek egyenjogúságát semmisiti meg a központi bizottság, hanem a politikai egyenjogúságot is az/által, hogy az ország lakosságának egy része feltétlenül élvezi a legfőbb politikai jogot, a törvényhozásban részvétet, mig a másik, és ez a nagyobb rész, csak feltétesen egy grammatika megtanulásának feltété alatt élvezheti e jogot. _ E tekintetben, tisztelt ház, megmutattam, hogy az első feltétnek a központi bizottság szerkezete nem felel meg, mig ellenben az elleninditvány a nemzetiségi eszme lényegének tiszta felfogásával a nemzetiségek jogainak feltétlenségét elismerve, azon álláspontot foglalja el, mely egyedül helyes e kérdés megoldására. De tegyük fel, hogy mind az, a mit a nemzetiségi eszméről elmondtam, téves, alaptalan, helytelen és azért elvetendő; tegyük fel, hogy én egészen helytelenül fogtam fel a nemzetiségi igényeket és hogy egészen más szempont lehet irányadó : mégis kétségen kívüli dolog marad az, hogy bármilyek legyenek is a nemzetiségi igények, ezek más természetűek nem lehetnek, az egyik, mint a másik nemzetnél, és épen azért, mert egy termé-