Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-323

12 CCCXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 24. 1868.) nemzetiségi igény nem lehet más, mint a nemzeti egyéniség létének, fejlődésének biztositása. És miután arról van szó, hogy a nemzetiségi igényeket törvényesen biztositsuk, természetes, hogy első teendőnk nem lehet más, mint ha a nemzeti egyéniségek létének és fejlődésének a törvényes biztositékot adjuk meg. Ez az, mi elleninditványomban 'benfoglalva van, ez az, mit a központi bizottság szövegében nem találhatok. Ennek ellenében többször hallottam, hogy az állam alapeszméjével yan ellentétben, hogy egy országban több, mint egy nemzetet ismerjünk el. Ha arról van szó, hogy egy országban hány politikai nemzet van, akkor igazságuk lehet azoknak ; (Közbeszólás : Ugy van í) noha, mint én tudom, államokban, hol több nemzetiségek léteznek, a „politikai nemzet" elnevezés elkerültetik és közönségesen csak a „nép" elnevezés használtatik. De ha a politikai nemzet csak egy lehet, ezzel nem zárja ki a törvényhozás azt, mi tényleg létezik, hogy több nemzet, genetikai értelemben véve — és ez valódi értelme a nemzet fogalmának — az országban létezik. Többször hallottam, hogy nem lehet az államnak elismerni több ily ösz-személyiséget, hanem megengedhető, hogy a szabad egyesülés alapján létesüljenek oly ösz-személyiségek, melyekben minden egyénnek lehet részt venni, és igy jóformán, ha nem is jogilag, de mégis mathematice össze fog esni az ily testület a nemzetiséggel, és igy ha más utón is, de mégis ugyanazon czólhoz fogunk érni. Én e nézetet teljesen nem pártolhatom, nem pártolhatom pedig azon lényeges különbség miatt, mely ily szabad egyesülés alapján létesült testületek és nemzetek közt létezik. Minden a szabad egyesülés alapján létező testület, ugy anyagi, mint erkölcsi létének alapját az állam akaratában találja, minden ily testület mindig csak egy kivüle fekvő czélra eszköz, és épen azért minden ily testület csak szerzett jogoknak lehet alanya, melyeket azon pillanatban, midőn az ily testület ellentétbe jön az állam alapeszméjével, az államnak nemcsak jogában, de kötelességében is áll tőle elvonni. Ennek ellenében, nézetem szerint, a nemzetek lényegesen különbözők, és épen e tekintetben merem állítani, hogy jogi szempontból lehetetlen a nemzetektől megtagadni az elismerést. Megtagadni azért nem lehet az elismerést, nehogy az állam saját alapeszméjével jöjjön ellentétbe. A nemzet, mint az örök természet-törvények productuma, ugy anyagi, mint szellemi létének alapját nem az állami hatalomban, hanem a dolgok magasabb rendjének uralkodó hatalmában találja. A nemzet ugy, mint ez egyén, melynek czélja nem más, mint önmagamagának kifejlődése, mert e czél nem kivüle, hanem benne fekszik, önczél, s azért eredeti vagyis alapjogok alanya. És mert a nemzetek czélja azonos a nemzettel, és nem egyéb, mint kifolyást ezen magasabb uralkodó hatalomnak , épen azért e czél oly kevéssé jöhet az állam alapeszméjével ellentétbe valaha is, mint az uralkodó hatalom maga. Ezért az állam, hacsak saját alapeszméjével ellentétbe nem akar jönni, az állam, melynek feladata épen a fejlődés feltételit adni meg, az állam, mondom, nem tagadhatja meg törvényes elismerését az eredeti jogoknak a nemzetek részére. A czél tehát nemzeti fejlődés. Mai feladatunk az, hogy e czél legtökéletesebb valósítására adjuk meg a törvényes feltételeket, és ennek ellenében a központi szerkezet nem csak, hogy az országban levő genetikus nemzeteknek eredeti jogait nem ismeri el, nem csak hogy ezek fejlődésének feltételeit nem adja meg, de még minden fejlődés főfeltételét is megtagadja, t. i. még létét sem ismeri el az országbán létező nemzeteknek. (Ellenmondás.) Itt ugyan nem volt alkalmam hallani, de többször olvastam az újságokban, hogy erre fel van jogositva a törvényhozás csak azért, mert, mint ők mondják, itt a törvényhozás nem foglalkozhatik phiíosophice reducált elméleti czélokkal, melyek a nemzetek nevében felállitattnak , hanem ügyelnie kell neki azon concret czélokra, melyekre a nemzetiségek egyes tagjai törekesznek. Én ugy tartom, t. ház, hegy ha vannak oly egyes egyének a nemzetiség közt, kik az állammal össze nem egyeztethető czélokra törekesznek, de hozzá teszem, hogy ha nem csak sokan vannak, hanem mindnyájan azok, még akkor is e czélok valósításának megelőzése a rendőrség dolga; a tetteseket büntetni a bíróság dolga, de soha a törvényhozás dolga ; nem lehet azért az egész nemzetet jogaitól megfosztani; (Azt senki sem akarja.') a központi szerkezet alapján pedig a törvényhozás épen ezt tenné. És én azt mondom, hogy egy nemzet eredeti jogainak elismerését függővé tenni politikai programtól, nem volna furcsább eljárás, mint, hogy ha az egyén eredeti jogai csak akkor biztosíttatnának, hogy ha a rendőrségtől jó conduite-lisztát tud felmutatni. A nemzet eredeti jogait elismerni, a nemzet eredeti jogait óvni épen az állam erkölcsi feladata. Igy tehát semmi ürügy alatt és semmi okból az állam az eredeti jogok törvényes elismerését nem tagadhatja meg. És a törvényhozás már előre egy nemzetet a legnagyobb büntetéssel, a jogtalansággal büntessen meg? (Fölkiáltások: Hol? Melyik pontban?!) Megvallom, t. ház, hogy ez által a központi bizottság ]/ (f