Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-323

CCCXX1II. OKSZÁGOS ÜLÉS. (November 24. 1868.) 11 másban találni, mint a politikai egyenjogúságban, vagyis a demokratikus alkotmányban. Mig az absolutismus és feudális alkotmányosság idejében a nép és nyelve semmi nyomatékkal nem birt, mint ezt épen hazánk példája legjobban mutatja, a hol közel egy ezred évig képes volt fentartani egy államot egy bolt nyelv, ugy azon pillanatban, a mint az egyenjogúság kimondatott, a mint a népnek befolyás engedtetett az államéletnek fejlődésére, azon pillanatban ott terem a nemzetiségi eszme a nyelvek harezterén. De hogyha a nemzetiségi eszme ezen egész társadalmunkat, czivilizatiónkat átható elvek kifolyása, ugy nagyon természetes, hogy ezt megakadályoztatni csakúgy lehetne, hogyha képesek volnánk mind ezen elveket is megakadályoztatni, mind ezen elveket megváltoztatni. A nemzetiségi eszme előtt azonban,hogy ha jogosultsága csak is átalánosságában feküdnék, meghajolni nem tudnék ; de nézetem szerint a nemzetiségi eszme jogosultsága ugy az egyéni szabadság, mint az emberi nem fejlődésének lehetőségében fekszik. A nemzetiségi eszme, mint elébb szerencsém volt említeni, az alkotmányosság demokratikus irányában találja egyik okát, de ugy a mint az egyéni szabadság és közvetve az egyéni fejlődés csak is demokratia alapján lehetséges, ugy más részről a demokratia előfeltétele épen a nemzetiségi eszme. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, {Halljuk!) a demokratia nem csak jótékony, de lehetséges is csak azon esetben, hogy ha nem csak egyesek, nem sokan , hanem az egész nép tömegesen van mivelve, és az egész nép tömegesen van képesitve arra , hogy a politikai jogokkal élhessen is. {Igazi) Most már, t. ház, ha miveltebb osztályokhoz tartozó egyesek más idegen nemzeti mivelődés által képezhetik is ki magokat , ugy nézetem szerint lehetetlenség, hogy tömeges mivelődés más , mint nemzeti lehessen, s igy tehát a nemzeti fejlődés előfeltétele a demokratiának. Azt mondtam, hogy a nemzetiségi eszme jogosultságának másik ágát az emberi nem fejlődésének lehetőségében találom. Minden nemzetnek vannak sajátságos képességei és hajlamai, minden nemzet mintegy természetes szellemi orgánuma az emberi nemnek, melynek rendeltetése bizonyos, csak őt illető functiok véghezvitelében fekszik, s ugy mint az egyéni szabadság vagy is a természeti jogok legfőbb s legmagasabb czélja nem más, mint az egyéni, s igy közvetve az emberi nem minden oldalú lehető legnagyobb kifejlődése, legutósó és legmélyebb alapja nem más, mint az egyének végtelen különbsége : ugy a nemzetiségi eszme, mely nem egyéb, mint alkalmazása ezen elméletnek az elévülhetlen jogokról az egyes nemzetekre, utó-só s legmagasabb czélja nem egyéb, mint a nemzetek s igy közvetve az emberi nem lehető legnagyobb kifejlődése, utósó és legmélyebb oka nem egyéb, mint a vég nélküli különbség, mely az egyes nemzetek közt létezik. E tekintetben nézetem szerint minden nemzet kipótolhatatlan , minden nemzet providentialis ; e tekintetben minden, a nemzetiségi eszme valósítására irányzott törekvés egyenesen erkölcsi kötelesség. Mint minden eszmének, ugy ezen eszmének is megvannak egyes kinövései, melyek rendesen szélsőségekben mutatkoznak. (Ugy van ! Helyes l) Ily kinövései ez eszmének, nézetem szerint, egy részről a suprematiára való törekvés, más részről a nemzeti elszigetelés, vagyis a nemzeti függetlenség consequentiáin keresztül vive. Az egyik, mint a másik, egész haladásunk örök természeti törvényeivel ellenkezik, s azért, nézetem szerint, habár rövid időre lehetséges, de hosszabb időre s maradandóan ezt föntartani lehetetlenség. A suprematia ellenkezik a haladás természetes törvényeivel azért, mert szükségkép mindig megakadályozza egy másik nemzet szabad fejlődését. Az elszigetelés azért, mert a nemzetek feladata, nézetem szerint, nem az egymástól elválás, hanem közös egyetértéssel a közös feladaton való együttes működés. Az mondatik sokszor a nemzetiségi eszme ellenében, hogy igy feláílitva a nemzetiségi eszmét^ ellenkezésbe jövünk épen a mindennap mindinkább mutatkozó törekvéssel a társadalom terén. mert mindinkább társulnak s szövetkeznek a népek s államok, nem hogy egymástól elválnának. Én, megvallom, e tekintetben igazat adok azoknak, a midőn ők ez által meg akarják támadni a nemzeti elszigetelést, nemzeti elválást; de nem adhatok nekik igazat akkor, ha ezt érvül hozzák fel a nemzeti egyenjogúság ellenében. Valamint egyeseknél, ugy nemzeteknél is a magasabb műveltség nem törli el a jellemeket, hanem képességeiket s hajlamaikat csak nemesiti, s igy tisztább felfogásához vezet a saját mint az emberi nem közös feladatának. És mint egyeseknél, ugy nemzeteknél ezen egyesítés csak akkor lehetséges, ha ez a kölcsönös jogtisztelet alapján van meg, hogy ha az egyes nemzetek jogalany okul ismertetnek el. Es mint ilyenek annál inkább és gyorsabban fognak haladni , minél inkább képesitvék felfogni a közös feladatot, E tekintetben mondhatom, hogy a nemzetiségi eszme a kosmopolitikus eszmékkel nem csak hogy nincs ellentétben, hanem épen az igazi kosmopolitismus előföltéte ; ugy hogy mondhatom egy jeles iróval, hogy igazi kosmopolitismus azon nagy egyház, mely csak a nemzetiségek erős oszlopain nyughatik. Ezeket előre bocsátva, (Zaj) az első legfőbb