Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-327

160 CCCXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 28. 1868.) A cultusminiszter urnák a múmiákra történt megjegyzését akkor érteném, ha ö viszont megengedné, hogy a 36, 40, 44. és 48-diki szakaszok a nyelv használatára vonatkozó törvények nem egyebek, mint mumia-boritók s takarók; mit ő, nem hiszem, hogy meg fog engedni. Részemről én is azt hiszem, hogy a törvény által kimutatott menhely nem sirkamra. A miniszter úr tovább menve egy magaslatra, egy kiálló kősziklára mutatott. Én bátor vagyok megjegyezni, hogy a nemzetiségek épen a magaslatra iparkodnak s épen oda akarnak feljutni a bizottsági javaslat áradata elől, s hiszik és reménylik, hogy ÜZ oda már feljutott testvéreik körében ők is békésen letelepedhetnek. Lehetnek ugyan a kisebbségi javaslatnak is hijányai, s a miniszter úr fel is fedezett egy nagyot, t. i. azt mondja, hogy nincs meghatározva a mód, a fórum, mely előtt valaki valamely nemzetiségben elmarasztaltatnék. Ha e kérdést komolyan intézte, válaszom az, hogy bizznk e dolgot mindenki morális érzületére. Röviden akarok nyilatkozni s még csak anynyit jegyzek meg , hogy a kisebbség javaslata ezen főelvekben culminál; kimondja mit ki kell mondania mindenkinek : a hon politikai s területi integritását; kimondja mit, szintén véleményem szerint, ki kell mondani: hogy e nemzetiségek törvénye által ismertetnek el; kimondja a mi nagyon szükséges, hogy a törvényhozás, s központi hatóságok hivatalos nyelve az ország többségének nyelve., mely nem lehet más. mint a magyar nemzeté ; kimondja végre, hogy az autonóm megyékben, városok s falvakban, egyletek s társulatokban az ottani népség többségének nyelve legyen a hivatalos. Szerintem ezen elvek szerint lehet csak helyesen s jól megoldani e kérdést. Ugyan azért én a kisebbségi javaslatot, mely főbb elveiben ciak is ezeket foglalja magában, a többiek deductiók, melyek nélkül a törvényjavaslatot, meglehet, elfogadom: találjon a t. ház bölcsessége jobb módot, mely által a kisebbség jogai gyakorlatában kevésbbé szorittassék meg; és én azt szivesen elfogadom. Végül Dapsy barátom azon megjegyzésére, hogy a kisebbségi javaslatot azért nem fogadja el. mert az illető kikerekített területen levő kisebbség jogai ez által megszorittatnának, bátor vagyok azt felelni, hogy a bizottsági javaslat által viszont a többség jogai szoríttatnának meg, és én azt hiszem, t. ház. hogy bárki közölünk, ha két rósz közt kénytelen választani, bizonyára a kisebbet választan dja. Stefanides Heurik t. képviselő úr itt e házban azt mondta, hogy ó' nagy hazafi. Elhiszem neki, nincs okom kétségeskedni benne; de viszont tagadnom kell, hogy joga volna a képviselő urnák azokat, kik vele egy véleményen nincsenek, hazafíatlansággal vádolni, s azoktól a józan felfogást megtagadni. Meglehet, hogy a távolság miatt nem vettem ki helyesen szavait, mit annál szivesebben hiszek, mert különben az elnöktől megvártam volna, hogy sajátságos kifejezéseért a képviselő urat rendreutasította volna. Végül, t. ház, engedje meg, hogy azon reménynek, azon szilárd meggyőződésnek adjak kifejezést, hogy eljövend az idő, midőn egyiknél nem lesz bün az, mi a másiknál erény ; eljövend az idő, midőn a saját nemzetiségéhez oly hő szeretettel ragaszkodó magyar nemzet, e ragaszkodást másoknál is becsülni és tisztelni fogja. MissiCS JánOS: Tisztelt ház! Midőn az isteni gondviselés, megsokallva e hon hosszú szenvedéseit, megengedte, hogy az ország saját törvényhozó-testülete által vesse meg jövőjének alapzatát, rendezze belviszonyait: érezni fogja mindenki e napok tárgyalásainak fontosságát és horderejét; mert jelenleg nem egy egyszerű törvényjavaslatról, hanem oly intézmények megállapításáról van szó, melyeknek rendeltetése és hivatása : megállapítani Magyarország jövőjét, letenni nagyságának, jólétének alapzatát, és megszilárdítani a benne lakó népek között az egyetértés, a testvériség országát! Ilyen fontos határozatok előestéjén szükséges, hogy mindenki belső meggyőződésének legjobb hitével vesse szavazatát azon serpenyőbe, melyben a népek millióinak sorsa mérlegeltetik. S mint Lykurg, midőn Spartának törvényeket hozott, keblének mélyében annyira meg volt győződve, hogy ezen törvények egyedül képesek biztositani Sparta szabadságát, jövőjét, miszerint kikötötte, hogy e törvények addig meg ne változtassanak, míg ő vissza nem térend, s hogy ez ne történhessék, halála után hamvait egy folyóba dobatni rendelé: ugy kell,hogy mindenki e tárgyalások alkalmával, meggyőződve legyen arról, miszerint a törvény, mely e kérdésben hozatni szándékoltatik, ez ország önállását, jövőjét s szabadságát leginkább biztositani képes leend. Ez erős meggyőződésben e tárgyalás alkalmával lenni annyival inkább szükséges, mivel a ház asztalán levő törvényjavaslatok között azon javaslat, mely törvény erejére fog emeltetni, alkotmányunk egyik alaptörvénye leend, sanuak egyik nevezetes sarkkövét képezendi. Ennélfogva szükséges, hogy az olyan legyen, hogy fen- és öszszetarthassa az állam szerkezetét, és daczoljon a viharokkal, ha azok hazánk felett összevonulni találnának. Áthatva tehát a szőnyegen levő tárgy fontosságától, megvallom, hogy nem csekély flaggály