Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-327
CCCXXVII. 0KSZÁG03 ÜLÉS. (November 28 1868. 161 szállja meg lelkemet, ha meggondolom, mily nehéz feladatnak megoldása vár ránk, s mily nehéz megtalálni azon utat, mely véget vetne a belviszályoknak, mely központosítaná erőnket egy közös czélra: az ország jólétének fejlesztésére s a közszabadság biztositására, megszilárdítására. (Ügy van!) Hogy mit szül az egyenetlenség, tapasztaltuk a múltban: szolgaságot, vallás, nyelv és nemzetiség különbsége nélkül (Igaz! ugy van!); s ha a múlt tapasztalatain okulni s egymást megérteni nem tudnók, csak is elleneink érdekét — habár akaratlanul is — mozdi tanok elő: mert minden időben a történelem tanulsága, de a logika kérlelhetlen postulatumai szerint is, ugyanazon okok ugyanazon okozatoknak szülői voitak. És mi, kik oly közel állunk a legközelebb. sőt aligmulthoz, meg tudnánk-e feledkezni azon tanulságról, melyet ezen alig lefolyt időben annyival drágábban szereztünk meg magunknak, mivel ezt legjobbjaink vérén kellett megvásárlanunk ? Mi, kik együtt tűrtük a szolgaságot, nem tudnók együtt élvezni és megosztani a szabadságot? Mi. kik egyek voltunk a szenvedésekben, nem tudnánk megosztoznia szabadságban, holott a sza- ' badságnak szent hivatása és rendeltetése: egyesitni nem csak egyes ország, hanem országok népeit? (Ugy van!) Ha a szabadság nem egyesítése és egyesit- i lése, hanem szétválása volna a népeknek; ha a szabadság eszméi nem volnának egyszersmind a testvéri szeretet eszméi; ha a nemzetiség nem frigyese, nem szövetségese volna a szabadságnak: akkor az emberiségnek kétségbe kellene esnie saját jövője fölött; mert akkor Napóleon azon jóslatának, hogy : „ötven év múlva Európa vagy szabad, vagy elnyomatott leend," az utolsó része menne teljesedésbe. ..... Minden törvénynek az állam magasabb szempontjából kell hozatni, inert „salus publica suprema lex esto!" És igy a vallás, a nemzetiség törvényének csakis hazánk érdekeinek magasabb szempontjából kell alkottatni. (Helyeslés.) Minden egyes törvény ^egyen egy oszlop, melyen államunk nyugszik; legyen emeltyűje hazánk polgári jóléte fejlődésének, szabadsága biztosításának. De másrészről az állam ne absorbeálja az egyént, a polgárt, a nemzetiségeket, hanem engedje meg ezeknek a szabad mozoghatást s a nemzetiségeknek nemzetiségük szabad fejlődését mindazon határig, a meddig az állam önállásának, létének koczkáztatása nélkül mennie lehet. Eszmék vezérlik a népeket; eszmék voltak azon zászlók, melyek után indulva a nemzetek mozgásba, forrongásba jöttek ; s ha magasabb eszmék KÉPV. H. NAPLÓ l86 a / 8 XT. nem vezérlenék és nem lelkesítenék az emberiséget: üres, puszta, kihalt volna a mindenség, és hásonlitna a halottak országához, melyről el lehetne mondani, mit St. Just mondott: „A világ üres Róma óta, melyet most ennek csak emléke tölt ki." És miután az eszmék országában ugyanazon fejlődési processussal találkozunk, melyet az isteni gondviselés a világ többi fejlődésében jelölt ki: eszme eszmének ássa meg sírját, mig másrészről eszme eszmét szül, s igy újul és ifjodik a népek törzse is, hullanak ágak ágak után, míg uj s fris hajtások uj virágot és fris gyümölcsöt hoznak !.... Igy szülte a vallás szabadsága az állam s a polgárok szabadságát, s valamint a reformatió a polgári, az egyéni szabadság hajnalának előpirja : ugy ez a nemzetiségek ébredésének előhírnöke volt. Ha Luther akkor, midőn a vallás szabadságát követelte, egyszersmind a társadalom szabadságaért is emelte volna hatalmas szavát: mennyivel előbb kellett volna az emberiség ügyének azon magaslatra felvergődnie, melyen ma áll? ! De miután szavát e nagy reformátor csakis a vallás és nem egyszersmind a polgári szabadság, a nemzetiségek érdekében emelte, jele, hogy ezeknek ideje még akkor meg nem érkezett; jele, hogy minden kornak meg van saját eszméje, mely a maga idejében gyiíjt, lelkesit, régi társadalmi rendszereket bont s ezek helyébe ujakat teremt. Nem rejtélyes marad-e előttünk örökké a keresztes háborúk történelme? Nem megfoghatlan-e, hogy mikép jöhettek nemzetek egy eszme által annyira mozgásba, hogy egy világrészből a másikba vonultak, nem vagyont, dicsőséget, nem fényt, nem hírnevet keresendők. hanem azért, hogy a szent földön meghalhassanak azon eszméért, mely őket lelkesité, s melyért küzdtenek ? Ki volt szövetségese e nagyszerű, különben egyszerűszerzetesnek,midőn az akkori,erőteljes egyházi hatalom ellen síkra szállott ? S mi segítette őt ügyének győzelmére, mint a század szelleme r! Vallás- és közoktatási miniszter úr remekbeszédében megemlitni méltóztatott, hogy a hugenották legnemesebb és legjobb szándokai mellett is mily véres harczok előidézői valának; ennek tanulsága azonban, hogy az eszmék csak nehéz vajúdások, küzdelmek után vergődhetnek végre győzelemre; miért is a bertalannapi véres éj és más küzdelmek nélkül alig ülhette volna a protestantismus diadalát ,• alig érte volna el azon emlékezetes napot, melyen az örökké nevezetes nantesi edictum keletkezett. Akkor, midőn ily nagy eszmék ellenállhatlan erővel eltöltik a világot, szerencsések mindazon államok, melyek ezeket megértve, önszántukból ezek szellemében idomítják institutióikat a nélkül, 21
