Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-327

140 CCCXXVII ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 28. 1868.) zadalmaira; ámde eztn idő, uraim, még messze, igen messze van, nekünk pedig nem feladatunk, de futuris contingentibus elmélkedni, hanem kötelességünk a jelen körülményeknek, s a jelen kor igényeinek megfelelő törvényeket alkotni. Hogy beszédem fonalát kellő összefüggésben folytathassam, szükséges egy futó pillanatot vetnem Bartal György képviselő ttrnak f. h. 24-én tartott érdekes beszédére, melyben a keleti bonyodalmakra utalva, sötét sziliekkel festé azon eshetőséget, mely szabadságunkra nézve beállhat, ha a válság perczében az ország- különböző ajkú népei közt az összetartás hiányozni fog. Tökéletesen helyeslem nagyrabecsült barátom ebbeli aggodalmát : mert a történelem alapján magam is tudom, hogy buzgó hazaszeretet, rendületlen összetartás, és az ezekből kifolyó lelkesedés nélkül vészteljes időben nagy dolgokat véghez vinni aligha lehet, és mert meggyőződésem, hogy azon szomszéd állam, mely csak a nagyhatalmak kölcsönös féltékenysége által tartatván fen, majd egy század ó'a szüntelenül haldoklik, előbb utóbb, s tán épen a diplomaták által legkevésbé várt perczben, összeroskadni, ennek következtében pedig hazánk oly actióba lépni kénytelenitetni fog, melynek terjedelmét és horderejét egyelőre még megközelítőleg sem lehet kiszámitani. De nem helyeselhetem az érdemes képviselőnek azon további nézetét: hogy a központi bizottság törvényjavaslata alkalmas legyen , az ország nem-magyar ajkú népeit jogos igényeikre nézve kielégiteni, és, ha a haza iránti szeretet és hü vonzalom kebleikben erős gyökeret eddig nem vert volna, mi azonban közös szerencsénkre már igen is megtörtént, ezen szeretet és i-agaszkodást bennünk felébreszteni, tekintve megszilárdítani. A nem magyar ajkú népek, de legalább is a szerbek és románok, nem azt, a minek élvezetében ugy is vannak, és mi minden, még a legroszabb alkotmányosságnak is közvetlen atributuma, t. i. nem a személyes polgári szabadságot, hanem a nemzetiségi egyenjogositást, a nemzetiségi szabadelvüséget hangosan követelik, míg a többségi javaslat, ha czimétől eltekintetik, ez irányban épen semmi megnyugtatást sem nyújt. Ha a tisztelt ház az ülésszak ezen végnapjaiban oly helyzetben nem találtatik, hogy a nemzeti individualitásokból kifolyó jogok fölött minden tekintetben khneritőleg intézkedhessek: akkor a nemzetiségi törvény alkotását inkább alkalmasb időre halaszsza, ez alkalommal pedig csak a nyelvek közéletbeni használatának legszükségesb szabályozására szorítkozzék, hogy sem a valóban meglevő, s azért el nem decretálható geneticus nemzetek ok nélküli tagadása és egy collectiv nevezet rögtönzött beczikkelyezése által, mely majd 1000 éven át szükségtelennek ismertetett, egyébként pedig kétségbe ugy sem vonatott, a lecsillapított kedélyeket újonnan felzavarva, a bizalmatlanság és féltékenység magvát készakarva elhintse, mely a természet változhatlan szabályainál fogva, folyvást csak minőségének megfelelő gyümölcsöt eredményezhet. Ezen legbensőbb tiszta meggyőződésemet önöknek uraim azon őszinteséggel, mely a magyarnak és szerbnek közös tulajdona, kinyilatkoztatni annál is inkább mulhatlan kötelességemnek ismertem, mivel legjobban tudom és érzem, miszerint e hazán kivül számomra nincsen hely. Nem tagadom, sőt egyenesen elismerem, miszerint a kisebbségi javaslatnak is megvannak hibái; de azt el nem ismerhetem soha, hogy az ezen javaslatban inditványozott megyék kikerekitése az ország integritását, bármi tekintetben sértse, vagy hogy ezen administrativ természetű kikerekités és a bajdani hugenottáknak — kiket nem szívesen háborgatok százados nyugalmokban — üldözés okozta teljes elszigetelése és fegyveres táborai és várai közt a legtávolabb analógia is létezzék. Ha azonban vannak e házban urak, kik a megyék jelenlegi felosztását egyedül üdvözítőnek találják, és komolyan azt hiszik, miszerint a salus reipublicae az által veszélyeztetve lesz, ha például Torna megyének 10, Biharnak pedig 200 • mérföldnyi területe örökké érintetlenül nem hagyatik, akkor az ellencapacitátiónak természetesen nem lehet helye, mivel az igy gondolkozókat arról meggyőzni bizonyosan nem sikerülend. hogv a megyék felosztása és kiterjedése az ország integritása és egységére befolyással nem lehet és hogy az ország elsülyedését az absolut uralom alatt nem az eszközlött eltérő felosztás — mint ezt Bartal képviselő úr emlité — hanem egészen más factorok. különösen pedig a féktelen pazarlás és a szabadság minden mozzanatának gondos elfojtása okozták. Én ezen, már elegendőleg megvitatott kérdéssel tüzetesebben foglalkozni nem fogok, hanem egyszerűen csak abban pontositom össze nézetemet, hogy a megyéknek czélszerübb kikerekitése nem csak a nemzetiségi súrlódásoknak legbiztosabban elejét veendené. hanem a soknyelvüség megkevesbitése, és a territoriális aránytalanságok kiegyenlítése következtében az adminisztrátiót is lényegesen megkönnyítené. Bár miként méltóztassanak végre a tisztelt urak a javallott kikerekités fölött vélekedni, annyi minden esetre bizonyos, hogy bizonyos megyék territoriális reorganisátióját elkerülni nem fogják, hacsak a határőrvidéket örökös rabszolgaságra elkárhoztatni, vagy feloszlatása után geographicus