Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-327

138 CCCXXVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 28. 1868.) értelemben használt szónak adni azon értelmezést, mely valakinek tetszik, és abból aztán húzni következtetést. És pedig, hogy ez igy történt, s hogy ezen sző „nationes," ama régibb törvényekben nem az ő általuk ma akart politikai értelemben nemzetet tesz, ezt azt hiszem, minden egyebek mellőzésével, saját maga idézetével fogom bebizonyítani. (Halljuk !) Ő ugyanis állítása támogatására idézte ama törvényt, mely a pórdázadás után intézkedik az iránt, hogy a magyar natio-hoz tartozó jobbágyok veszítsék el a költözködheíési jogot; a többiekhez tartozók pedig — kik közöl a czigányokat elfelejtette , mert azok is benne vannak — e költözködhetési jogban megtartassanak. Én azt gondolom, t. ház, hogy midőn ezen nationes-ek, melyekről ott szó van, akár magyarok, akár mások lettek legyenek is azok, tisztán mint jobbágyok említetnek, mert hiszen a nem-jobbágyoknak szabad költözködéséről ott nem lehetett szó, akkor azt mondani, hogy ez politikai nemzetnek elnevezése, valóban megfoghatlan. Tudjuk, hogy azon időben minden politikai jog a nemességet illette, mely a törvényekben mint populus van megnevezve, és hogy az volna valahol a törvényben, hogy az országban hat ily populus van, nem hiszem, hogy valaki kimutathatná; különben, hiszen ez utoljára is mindegy volna, mert ha nincs is törvényben és ha ez az ország veszélyeztetése nélkül megadható volna, miért ne igtatnánk törvénybe olyat, mi eddig a törvényben nem volt. Megvallom, midőn épen erre oly nagy súlyt láttam fektetve, és midőn oly ártatlan színben láttam ezen dolgot feltüntetve, egyelőre majdnem azon gondolatra jöttem, hogy íme ezért elállanak az ellenvéleményüek minden többi követelésüktől, és megalkothatjuk e törvényt, kölcsönös egyetértéssel, teljesítsük tehát ezen kívánságukat. Azonban emlékezetembe kellett idéznem Mocsonyi Sándor t. képviselőtársam szavait, ki is azt mondta, hogy a nemzetiségek nem elégedhetnek meg művelődési szempontból azzal, hogy nekik a társulási jog adatik, nem elégedhetnek meg pedig azért, mert minden társulat az államhatalom alatt áll ; s ha azon társulat az állam czéljaival ellenkező irányban halad, az állam ezen társulatot be is tilthatja. Nekik tehát ezen társulási jog nem elégséges nekik nemzet kell. melynek jogai föíebb állanak az állam jogánál, s melynek szabad az állam java ellen törni, a nélkül, hogy az állam öt ezért feleletre vonhatná. (Zajos helyeslés.) Ezek után már azt hiszem, teljesen lehetetlen hogy bár ki is, aki e hazának épségét és fenállását akarja, a „nemzet" szónak ily módon törvénybe igtatásába beleegyezzék. Különben nem is áll az, a mit t. képviselő úr mondott, hogy ez szükséges azért, hogy a nemzetiségek, mint ilyek, magukat kifejthessék, magukat művelhessék, mert nem áll az, hogy csak oly nemzetiség, mely egyúttal nemzet és csak olyan helyen, hol nemzet, tudná saját művelődését emelni. Méltóztassék a t. képviselő úr széttekinteni az e hazában élő románok és a Rómániában élők között, hol a román mint nemzet él : vajon melyiknél nagyobb a műveltség, melyeknél nagyobb az előhaladás ? Azt hiszem azoknál, kik itt köztünk élnek. (Elénk helyeslés.) Dobrzánszky képviselő úr igen nagy előszeretettel hivatkozik arra, mi az első magyar király Sz.-István szájába volt adva: hogy egy nyelvű ország vagy birodalom töredékeny és mulandó. Nem tudom, hogy oly nagyon mulandónak tartja és hiszi-e Angliát, Francziaországot és Oroszországot, mert ezek is mind egy nyelvű országok, és még eddig legalább nem láttam, hoay ezek e miatt ingadoznának. A mi egy másik képviselő urnák azon figyelmeztetését illeti, hogy vigyázzunk, mert a reánk nézve egy idő óta oly kedvező körülmények változhatnak, és ugy járhatunk, mint a szegény Erdély, melynek alkotmányos utón összehívott országgyűlése alkotott 1863-ban törvényeket, melyeket a fejedelem rendelete hatályon kivül helyezett. Én, t. ház, a t. képviselő úrra magára bizom, ítélni a fölött, hogy helyes-e ily módon kétséget támasztani akarni a koronás fejedelem alkotmányos érzülete iránt, (Elénk helyeslés) de magam részéről megjegyzem, hogy én elismerem, nem azon alapon, hanem más alapokon, minden emberi intézmény ingadozó voltát, és én részemről soha egyébbe, mint a nemzetnek törvényeihez való ragaszkodásába, hűségébe és erejébe nem vetem bizalmamat; de meg kell jegyeznem, miszerint as általa felhozott hasonlat egyátalában nem áll. Erdélyben az alkotmány felfüggesztése korszakában a törvényekkel ellenkezőleg hivatott össze az országgyűlés, és midőn a fejedelem ezen országgyűlés alkotfa rendszabályokat eltörölte, akkor az alkotmánynak és törvénynek tett eleget. (Igaz!) Azt mondta egy képviselő úr, hogy nem áll az, a mit, ha jól emlékszem, Bartal képviselőtársam mondott, hogy, ha Magyarország elvesz, a többi nemzetiségek is el fognak veszni, de úgymond, ha állana is, a mit mondott, sokkal jobb egynagy jövőjü és nagy hivatással biró nemzetbe sülyedni, mint ilyen törvények által magyarizáltatni. Én, t. ház, magam is azt hiszem, hogy sem egyikünknek, sem másikunknak nem kell elveszni ; de ha ezen általa tett nyilatkozat nem egy átalán öntudatlanul létező titkos óhajnak naiv elárulása, akkor valójában nem tudom, hogy minő alappal bir, nem tudom, mert egyfelől őszintén megvallom, hogy én nem látom a magyar nemzetiségnek azon erejét,