Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-327
CCCXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) 135 rasoiaui, hungari stb. De ne is vitassuk ezen dolgot : hiszen itt vagyunk, és nem lehet kétségbe vonni, hogy nem létezünk; igen létezünk és veletek együtt élnünk, veletek együtt kell boldogoknak lennünk. Ha tehát itt vagyunk és mint beczikkelyezett nemzet akarunk létezni és élni, nem tartom helyesnek, hogy bennünket egy kalap alá szorítsanak. Nem tartom én helyesnek, hogy azt mondják nékünk : te nem vagy román, hanem magyarnak kell lenned. Ez, ugy hiszem, az igazsággal ós méltányossággal nem fér meg. A mi a törvényjavaslat első szakaszát illeti, a mely így hangzik: „ Magyarország összes honpolgárai politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az egységes és oszthatlan magyar nemzettel:" erre csak azon megjegyzésem van, hogy miután a diplomatikai nyelv egész Európában a franczia nyelv, tehát ezen szakasz szerint azt is kellene mondani, hogy egész Európa nem más, mint a franczia oszthatlan nemzet. Én a törvényben nem akarok definitiókat, és ezen törvényjavaslatot igy nem fogadhatom el, és én ezen törvényjavaslatnak más ezimet is szerettem volna adni. Én annak ugyanazon ezimet kívántam volna adni , mint 1836-ban, 1844-ben adatott: a magyarnyelvről, t. i, de usu linguae hungaricae; tehát de usu iinguarum in Hungária existentium : mert itt a nyelvek használatának szabálya foglaltatik. De nekem ne definiálja senki, mi vagyok, mert azt magam fogom definiálja , mert létemet , nemzeti existentiámat semmi defmitióktól függővé nem akarom tenni. Még csak néhány észrevételt. Thury Gergely barátom által felemlittetett, hogy vannak oty hivatalnokok alkalmazva a románok és más nemzetisegbeliek közül, kik. ha nem volnának azon nemzetisegbeliek, nem is volnának alkalmazva. Ez által azt akarta hihetőleg mondani, hogy nem is képesek, bocsásson meg t. barátom! de tíz ujamon meg tudnám számlálni, hány van alkalmazva. És ha ezt említi fel, nem tehetem, hogy meg ne említsem én is azon tényt, miszerint az egész minisztériumban csak öt román van alkalmazva; pedig tudjuk, t. ház, azt, hogy midőn a nehéz időkben a Bach- és Schmerling-systema alatt nyögtünk — azok t. i., kik nyögtünk, mert voltak, kik nem nyögtek, hanem a magyarok közül is sokan igen is zsírosan voltak ellátva — mennyire simultunk akkor egymáshoz: mert Solamen misoris socios habuisse malorum; tudjuk azon Ígéreteket, melyek tétettek, hogy majd ha a magyarok uralomra fognak vergődni, meglátjátok ti nemzetiségek, hogy mennyire igazságosak leszünk irányotokban. Már, ha az is igazság, hogy az egész minisztériumban csak öt román van alkalmazva, akkor nekem az igazságról ás méltányosságról fogalmam nincs. A mi a képességet illeti: higyék meg, uraim ! hogy valahányszor a mi nemzetünkbeliek közül valaki alkalmaztatik, mindenkor kimutat annyi képességet, a mennyit a más nemzetiségben, mert nem akarunk mi oly embereket alkalmazni, kik nem képesek : de azt is hozzátehetem, hogy ha közülünk csak írnoknak kivan valaki alkalmaztatni, szintoly qualificatiót kívánnak tőle, mint ha miniszteri tárczát kívánna elnyerni. (Zaj. Eláll!) Kérem, t. követtársaim, legyenek egy kis türelemmel; úgyis tudják és tapasztalhatták, hogy én nem szoktam készült beszédekkel, melyekben csak a sok üres phrazisok hemzsegnek, a tisztelt házat untatni. Végre csak egy pár igénytelen szót! Egyik képviselőtársam, szintén nemzetiségemben, Babes Vincze azt monda, hogy ő a nemzetiségeket telekkönyvezni kívánja. BabeS Vincze: Törvénykönyvbe igtatni! Papp Zsigmond: Meglehet, hogy ugy értette, de nem ugy mondotta. Habár nem illő, hogy épen azok ellen emeljek szót, kikkel közös ügyem van, de midőn engem valaki személyből dologgá, réssé degradál, én ez ellen tiltakozom, mert a telekkönyvnek nincs más rendeltetése, mint a dolgok és tárgyak bekeblezése, a personát vagyis a személyt pedig bekeblezni nem szabad, nem lehet. (Tetszés.) Végre, uraim, ezt az alkotmányt ugy tekintem, mint a napot. Ez közös alkotmány, nem kivételes része a magyar nemzetnek. Valamint a nap egyformán melegit. és süt minden füleit a libanoni czedrus épen ugy, mint a szerény ibolya felett: ugy ezen alkotmányt is ugy képzelem, hogy ne legyen kivételes része egy nemzetiségnek, hanem legyen mindnyájunké, közös. Csak akkor lehet köztünk jó egyetértés, melyre egész életemen át törekedtem ; csak akkor fogjuk felépíthetni a Coneordia nagy templomát. Concordia res parvae crescunt, discordia et maximae dilabuntur, monda Sallustius ; s i^az marad az is. a mit Pap Simon képviselotarsam tegnap mondott: „regnum in séxtivisuníjdesolabitur." Mi is,ha egymást meg nem értjük, tökéletes dissolutiónak fogunk elébe menni. Közös a haza mindnyájunkkal, egyformán ebben akarunk boldogulni, ápoljuk azt mindnyájan; de ne vegyük fel azon eszmét, hogy a meleg mellett csak mi melegedjünk, hanem engedjünk másokat is melegedni, legyünk méltányosak és igazságosak. Pártolom a kisebbség javaslatát. Tisza Kálmán : T. ház ! Mindazokra, mik a fenforgó kérdést illetőleg a múlt napokban e teremben elmondattak, felelni akarni oly vállalat volna, melytől már csak az idő rövidsége iránti tekintet is eltilt engem. Eöviden óhajtom átalánosságban elmondani nézetemet s aztán legfeljebb egy két megjegyzést tenni. (Halljuk !)
