Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-327

136 CCCXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 28. 1868.) Nem bocsátkozom a nemzetiségi kérdés bölcseleti vitatásába, mert bármi szép legyen is ily tanulmány, azt hiszem, hogy ha szem elöl tévesztjük nem csak a concret helyzetet, uem csak a történelmi fejlődményt, de még magának az államnak eszméjét is, s az állam fölállásának föltételeit is, mint ezt különben igen szép elmélkedésében Mocsonyi Sándor képviselő úr tévé: a legszebb, a leglogikaibb elmélkedésnek is gyakorlati haszna nincs és nem is lehet. Nem kutatom azt sem, ki élt először e hazában, kik voltak azok, kik itten talán, midőn a magyarok bejöttek, már állami életet, éltek: hiszen utoljára is, ha széttekintünk Európa államaiban, nem fogunk talán egyet sem találni, melyben a ma fenálló államnak azon nemzet adta volna a nevet, mely abban legelőször' megtelepedett. Az egymást követő háborúk és foglalások folytán utoljára egy néptörzs, mely ottan megtelepedett és az ottan addig létezett államokat legyőzte, megalakította a jelenlegi államot, nevet adott annak, s az azelőtt ottan élők vagy bele olvadtak, vagy ha nem is olvadtak bele, de kifelé, diplomatiailag, politikailag ezen nemzet neve alatt értetnek. így történt ez hazánkban is a különböző egymást követett alakulások és fölbomlások után: midőn bejöttek a magyarok elődei, az akkor itt létezett államokkal háborúba keveredvén azokat legyőzték, s megalakították a magyar államot, s azóta együtt élnek ezen magyar államban az itt talált népekkel és azokkal, kik azóta a hazába bejöttek, de kik ettől kezdve kifelé politikai és diplomatiailag a magyar nemzet neve alalt értetnek. Nem akarok én, tisztelt ház. ebből a hóditó s hódított közötti viszonyból következtetéseket vonni ; épen ugy helytelennek tartanám ezt, mint a mily helytelennek tartom azt, midőn az előbb itt élésből akarnak valamit következtetni. Hisz a mióta ez történt, hosszú századok vonultak el hazánk felett, s e századok látták az itten élő különböző népeket és nemzetiségeket egymás mellett, egymásért és a közös hazáért küzdeni. S azon egyes esetek, a melyekben egymás ellen küzdöttek, nem egyebek, mint egyes sötét foltok, melyeket a századok által elénk tartott ragyogó képen a mindnyájunk közös vesztét akaró kajánság ejtett, {Tetszés) s a mely foltokról nem azért kell megemlékeznünk, mint fájdalom itt is történt, hogy ily események megujulhatásának feltüntetése által egymást fenyegessük, egymásra nyomást gyakoroljunk, vagy szemrehányásokat téve, a keserűséget éleszszük fel sziveinkben; hanem igen is meg kell emlékeznünk ezekről olykor azért, hogy soha egy perczig se feledjük el, miszerint az ily események állandó hasznot soha egyikünknek sem tettek, de szenvedtünk miattok eleget mindnyájam {Igazi) De nem is félek én, bár mit gondoljanak vagy mondjanak egyesek, hogy megújulhatnának az ily események : mert ha áll az, a mit egy tisztelt képviselőtársunk mondott, hogy a nemzetiségek azon utolsó szomorú események alkalmával nem a reactiót szolgálták, hanem, hogy valamint a hatalom és reactio őket akarta saját czéljaira felhasználni, ugy ők a hatalmat ismét önczéljaikra kívánták felhasználni, ha, mondom, áll ez: okvetlenül áll az is, hogy ezen tapasztalat meggyőzhette mind a hatalmat, mind a nemzetiségeket arról, hogy ezen szövetségből némi ephemer eredmény után mindegyikre csak kárhozat következett: {Tetszés) meggyőzhette a hatalmat, mely kénytelen volt belátni, hogy maga ébresztett fel oly törekvéseket, oly óhajtásokat, melyek még jogosult létét is megsemmisüléssel fenyegették; s meggyőzhette a nemzetiségeket, melyek, mint ugyanazon képviselő úr mondotta, belátták, hogy az ily szövetségnek eredménye nem egyéb, mint a Grleichbeknechtigung. Nem időzöm tovább e tanulságos, de minden esetre szomorú képnél. Én azt hiszem, hogy két tény van, amelyből minden egyebek mellőzésével ki kell indulnunk : az egyik, igaz, hogy itt létezik egy állam, mely magyar államnak neveztetik ezred év óta, s hogy ezen állam összes lakói diplomatiailag és politikailag, a külfölddel szemben, mint egységes magyar nemzet ismeretesek ; a másik, hogy e hazában különböző nemzetiségi polgárok laknak. S e két szempontot véve figyelembe, a nemzetiségi kérdést ugy kell megoldanunk, hogy ezen hazának integritását s ezen nemzetnek a külföld irányában egységét fentartsuk, a nemzetiségeknek pedig nemzetiségi tekintetben is teljesen egyenlő szabadságot adjunk mindaddig és mindazokban, a meddig ama két előföltétel nem veszélyeztetik. Ez az, t. ház, a mit a képviselőház, sőt maga ez országgyűlés több izben ígért, ez az, minek ma beváltásáról van szó. Többen a képviselők közül azt állították azonban, hogy azon törvényjavaslatok, melyek előttünk fekszenek, kivévén szerintök a kisebbség által beadottat, a czélnak nem csak meg nem felelnek, hanem hogy ezzel határozottan ellenkeznek. Lehetetlen mindazt, mit ellene felhoztak, lehetetlen mindazon vádat, melylyel e törvényjavaslatokat illették, megczáfolni akarnom, sokkal hoszszabb időt venne ez igénybe , mint a mennyivel a ház rendelkezik ; de igenis felemlítem azon három fő ellenvetést, azon három fő vádat, a melyet fölhoztak. {Halljuk !) Az egyik vád az, hogy ezen törvényjavaslat