Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-326

124 CCCXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 27. 1868.) sebb követtársunktól, hasonlítani a nemzetiségi mozgalmakat a vallási mozgalmakhoz. Igen, uraim, a legtalálóbban hasonlítanak. Hasonlítanak különösen egyben: hogy valamint a múlt századokban, mikor a vallási mozgalmak voltak, a protestánsok folytonosan azzal gyanusittattak, hogy az ország alkotmányát fel akarják forgatni, az országot feldarabolni, és az ellenséggel is egyet értenek, uraim, épen ezen gyanúsításokkal illettetünk ma mi is. De hasonlitnak másban is : hogy valamint a vallásos mozgalmak addig tartottak, míg a törvény kimondotta a vallások közti jogegyenlőséget, szintén addig fognak tartani a nemzetiségi harczok is. míg országos törvény kimondandja, hogy e hazában lakó minden nemzetek egyenjogúak és együtt képezik a politikai magyar nemzetet; és valamint a protestánsok bebizonyították, hogy nem kevésbbé jó hazafiak, mint a katholikusok, mihelyt kimondatott a vallásos jogegyenlőség, és megszűnt minden ellenök való gyanúsítás : szintúgy mihelyt kimondatik törvény által a nemzeti jogegyenlőség, megszűnik nem csak minden nemzetiségi mozgalom, de még a gyanúsítás is, és bebizonyitandják a külön nemzetek fiai, hogy nem roszabb hazafiak, mint a magyarok, nem akartuk, s nem akarjuk a hazát feldararabolni, hanem igenis használni mindenütt nemzeti nyelvünket. Hallottam továbbá felemlittetni, hogy Magyarországon, és különösen Erdélyben a nemzetiségi mozgalom nem a nemzetek véréből indult ki, hanem a reactio müve, Uraim, ha visszapillantunk Erdély történetére, arról kell meggyőződnünk, hogy Erdélyben, különösen román vér rokonaimnál, előbb született a nemzetiségi vágy. mint Magyarországon a magyarok között. Nyomait látjuk ennek már a nemzeti fejedelmek alatt, midőn a sziavon nyelvnek a templomból kiküszöbölésére felkeltek. Nyomait látjuk, miután Erdély a magyar korona alá jött, csaknem minden országgyűlés történetében, különösen az 1791-dik évi országgyűléshez beadott nevezetes memorandumban, melyben az erdélyi román nemzet követeli, hogy mint 4-dik nemzet beczikktdyeztessék. Látjuk továbbá egészen 1848-ig. Tehát nem a reactio müve , hanem a nemzet véréből indult és született meg az eszme akkor, a mikor elnyomatott a nemzet. Hogy a reactio felhasználta gyakran, azt hiszem és megengedem; de épen mivel felhasználta, soha sem engedte megoldatni, azért, hogy továbbra is felhasználhassa. Ezért a mostani törvényhozásnak maradt nemes feladata, hogy ezen kérdést az illetők átalános megnyugtatásával ugy oldja meg, hogy ebből többé soha semmiféle reactio tőkét magának ne csinálhasson. (Felkiáltások: Nem lehet!) Én is azon meggyőződésben vagyok, hogy nem lehet a központi bizottság törvényjavaslata szerint, s azt hiszem, ennek alapján soha sem oldathatik meg a nemzetiségi kérdés Magyarországon sem ugy, hogy a honra áldást hozzon, de Erdélyben annál kevésbbé. Erdélyben létezett több, törvény által elismert egyenjogú nemzet, Erdélyben régi idő óta létezik több hivatalos nyelv és ma fenáll és divatozik, ha meg nem engedik, hogy de lege, akkor de jure és de facto három országos hivatalos nyelv, a magyar, német és román, s mióta ezek léteznek, a legnagyobb megelégedés uralkodik. S azért, uraim, az administratióban, az igazságszolgáltatásban soha semmi zavar nem volt. Ugyanazért kérem a t. házat, méltóztassék azon bizalmat, a melylyel az ország több különböző lakói viseltetnek a mai t. képviselőház iránt, figyelembe venni, s miután ezen képviselőháznak annyi jeles államférfia már 1861-ben elismerte a nemzeti jogegyenlőséget: kérem a t. házat, méltóztassék el nem állani e már bevallott elvtől, és ennek az elvnek alapján oldja meg Magyarországot illetőleg e kérdést, éi ne engedje kiszáradni a nem-magyar ajkú polgárok szivéből a bizalmat a magyar törvényhozás és genetikai magyar nemzet iránt,Erdélyre nézve pedig,miután az unió kérdése még ezután vár tárgyalásra, méltóztassanak nem anticipálni ezt a kérdést. Uraim, sokkal életbevágóbb kérdés ez, mintsem ily gyorsan át lehetne rajta futni. Ennek szerenesés megoldásától függ Erdély üdve, a lakosok egymás iránti bizalma. Méltóztassanak indirect meg nem oldani ezt a kérdést, hanem Erdély uniójával együttesen. A mire nézve pártolom Ranicher Jakab képviselőtársunk propositióját, fentartva jogomat akkor tüzetesen szólani e kérdéshez, s kinyilatkoztatva, hogy ha a központi javaslat fogadtatik el a részletes tárgyalás alapjául, ugy a részletes tárgyalásban részt nem veszek. Antalffy Károly: T. ház! (Zaj. Eláll!) Elnök: Méltóztassék nyilatkozni a t. képviselő úr, kiván-e szólani vagy nem ? Antalffy Károly: Én nagyon röviden akartam szólani; de ha a t. ház kívánja és a többi képviselő urak követik példámat, elállók a szótól. (Helyeslés.) Puskariu János: T. ház! (Eláll! Zaj.) Én a szőnyegen lévő tárgyhoz csak nagyon röviden szólok; mindazáltal nem tehetem, hogy ezen tárgyat ne hozzam összeköttetésbe az erdélyi unió kérdésével. Én azt hiszem, hogy már ezen kérdés is a törvényhozás előtt fekszik: azonban hogyan kelljen e kérdést az erdélyiek megnyugvásával megoldani, majd akkor lesz alkalmam elmondani, midőn ezen kérdés tárgyalására kerül a sor. De annyit most is mondhatok, hogy Erdélynek Magyarországgal való szorosabb egyesülési eszméje-