Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-326

CCCXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 27. 1868.) 125 bol nem következhetik az, hogy az ottani nemzeteknek eddig élvezett jogai megcsonkíttassanak, hanem igenis következik az, hogy azon jogok,a menynyire lehet, a többiekre is kiterjesztessenek. Uraim, Erdélyben régtől fogva fcnáll és most, is tettleg fenáll az ottani nemzetiségek, illetőleg a három országos nyelvnek egyenjogúsága, és ezen egyenjogúság gyakorlata nem csak kivihetőnek, hanem üdvösnek is mutatkozik. (Helyeslés.) Én, uraim, látván, hogy a központi bizottság munkálata által ezen három országos nyelv csonkittatik, hogy az által a vallási szabadság és a nemzeti létei legfőbb feltételei károsittatnak: képviselői kötelességemnek tartom Boheczel Sándor mellett nyilatkozni. Pap Simon: T. ház! (Mátt!)E nagyfontosságú nemzetiségi kérdést lelkiismeretes meggyőződésemből ugy kivánom megoldatni, hogy az ugy a jelen, mint főleg az utókornak megnyugvását, a testvéri és honpolgári szeretetnek megszilárdítását eszközölje ; és e végre szükségesnek tartom a higgadt megfontolást, ama latin mondat szerint: quidquid agis, prudenter ágas, et respice finem. Továbbá ugy a nemzetiségek túlbuzgóságának, valamint más részről a netán alaptalan gyanúsításoknak eltávolítását: mert szomuruan tapasztaljuk mi nemzetiségek, hogy midőn egy részről Slavia- és Valachia-féle ábrándokkal gyanusittatunk. más részről e hon elleni izgatások eszközeiül tüntettetünk fel. Már hogy mennyire alaposak e gyanúsítások, nem vitatom, hisz az ugy is a kérlelhetlen história feladata; de hogy e hínárból meneküljünk, itt az idő, hogy e gordiusi csomót is testvériesen megoldjuk. És most vessünk egy pillantást a közelmúltra. Midőn még a latin nyelv divatozott hazánkban diplomatiai nyelvül,akkor, ugy tudom, hogy semmi hire neve nem volt a nemzetiségi kérdésnek; elődeink azonban okulva más európai nemzetek haladásán , több országos gyűlésekben tanácskoztak e tárgy felett, mig végre 1844-ben kormányzati és diplomatiai nyelvül a latin nyelv helyébe az állam nyelvét határozták, és e határozatot e hou népei oly lelkesedéssel fogadták, hogy elkezdve a mágnási palotáktól, hova az elkorcsosulás, az idegen szokások és nyelvek már-már befészkelődtek , elkezdve , mondom, a mágnási palotáktól az utolsó szegény kunyhóig, felvillanyozva a korszellemtől, nem csak egyes családi körökben vetélkedve szivárogtatták be a honi szokást, jellemet, nyelvet , de sőt az egyháziakban is, azok hivatalos ügylevelezéseiben latin helyett az állam nyelvét hasz, nálták, sőt számos, főleg görög vallású községek kívánatára, már az egyházi könyveket is magyar nyelvre fordították. Azonban valamint a természetben a derűt ború szokta követni, ugy e közlelkesedést az 1848. és 49-diki, historiailag is fájdalmas emlékezetű védelmi harcz okozta lehangoltság, és csaknem kétségbeesés követte: mert elleneink, minthogy e 48-diki IX-dik törvényezikk meghiúsította, illetőleg elibe kertelt az ismétlendett lengyel vérfürdőknek, tehát a nemzetiségek bujtogatásához folyamodtak, és sokakat annyira felizgattak, hogy ők, ugyanezen egy korona alattvalói, s így mint testvérek, nem hogy vállvetve védték volna törvénytelenül megtámadott jogainkat , hanem üldözték, ölték, pusztították azokat, kik a haza jogait védték, és a kiket fel nem izgathattak, azokat a hadi törvényszékek véres Ítéletei boszulták meg. Osmerjük tehát ezen alig 20 éves fiatal Saturnust, ki annyi dulásokat ejtett e hazán ; tudjuk azt is, kik ápolták azt, és ápolják maiglan. Tudjuk, t. ház, mint mérgezték el Európát elleneink a nemzetiségi kérdéssel, oly monstruosus alakban tüntetvén azt fel, mintha az úgynevezett magyar faj ég" tudná mi ív barbár módon zsarnokoskodnék e hon nemzetiségei felett! Eh ha Európa, mely nem jártas törvényeinkben, nem ösmeri belügyeinket, hitelt adván elleneink fondorkodásainak, roszalja tetteinket és anarchiával bélyegzi a magyar fajt: mindezt elleneink azon cselszövényének tulajdonítsuk, hogy : divide et impera. Mert üssék fel bár elleneink akár a tripartitumot, akár a 48 diki törvényeket: nem találnak azokban egyetlen polgári jogra sem, mely bármelyik nemzetiségnek külön adatott volna, kirekesztvén abból a többit. Még a 48 előtti kiváltságok is minden nemzetiségi tekintet nélkül tisztán csak érdemdijul osztattak ki. így lett, hogy például Máramarosban is, némely volt úrbéres községeket kivéve, az egész oláhság és az oroszságnak igen nagy része nemesi jogokkal bírt; ellenben hány tiszta magyar család van széles e hazában, mely e jogokat soha sem élvezte ? Világos tehát, hogy elleneink bujtogatásaikat nem a magyar törvényből, és így nem a valóságból, hanem ellenséges indulatukból, vagyis azon rósz akaratú czéiból merítették, hogy minket egymás ellen felizgassanak, hogy mi egymás ellen agyarkodva, egymást gyöngítve, az ő g-yámigájok alól soha ki ne vergődhessünk. Keserű csalódásban ringatnók tehát magunkat mi nemzetiségek azon hiedelmünkben, mintha a bécsi reactio simogatásai őszinték volnának: ravasz volt az kezdettől, és e ravaszságával oda törekedett , hogy a magyar elemet, mert alkotmányához oly makacsul ragaszkodik, a nemzetiségek elkülönözésével meggyöngítse, hogy így kénye-kedve szerint bánhassák el mindnyájunkkal. Azonban vessünk fátyolt a szomorú múltra, noha teszszük ezt már, t. ház, negyedfél század óta. Ugyanazért nem magyarázhatom meg a múlt évi april 3-kai felsőházi ülésben egyik tagnak azon ál-