Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-325
94 CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26 1868.) Végre még szükségesnek tartom Bartal képviselőtársamnak tegnapelőtt hozzánk intézett azon felhivására felelni, hogy ne örüljünk azon csábszavaknak, a melyek a Néva parijáról felénk intéztetnek. Bocsásson meg a t. ház és bocsásson meg az igen tisztelt képviselő úr: hanem ismerném érdemes képviselő társamat, és nem tudnám, hogy ő bizonyára nern gyanusitási vágyból mondotta ezeket, azt kellene mondanom, a legsúlyosabb váddal illet, miután azon nemzetiségek, melyek itt kép viselve vannak,soha a muszkával nem koketiroztak. Minket illetőleg pedig egyszerűen csak annyit mondok, hogy nem mi voltunk azok, kik 1849-ik évben behivták a muszkát Magyarországba. (Igaz! Ügy van!) S ezentúl semmi leszünk azok, legalább én nem leszek soha. (Élénk tetszés.) Én hive vagyok felséges fejedelmemnek és királyomnak, hive vagyok hazámnak és a szabadságnak, hive vagyok saját nemzetemnek, s ugyan ezt hiszem állithatni többi képviselőtársaimról is; s mindaddig, mig valaki ennek ellenkezőjéről nem győződött meg, nincs joga ilyesmit rólunk feltenni. Ismételve kérem tehát a t. házat, méltóztassék indítványomat elfogadni. Stefanidesz Henrik: T. ház ! Én nem fogom szem előtt téveszteni azon kötelességemet, mely szerint én mindenek előtt mint országos képviselő tartozom beszélni, és mint olyan mindenekelőtt legszentebb kötelességemnek tartom magyar hazám integritását és a magyar nemzet egyediségét fen tartani és megvédeni. Nem akarom követni t. képviselőtársam Wlád urnák deductióit, melyekben a régi korból iparkodik a külön ajkú nemzetiségeknek nemzeti jogait kimutatni, mert hogy ha visszamennénk a végletekig, s tekintve, hogy a szóló nemzetiségénél a vallás is egy összetartó kapocs, végre azon anomáliába eshetnénk, hogy nagyobbrészt törököknek ke'lene lennünk, mert tagadhatatlan, hogy elődeink régente nem a keresztyén, hanem a pogány hiten voltak, s igy a töröknek szinté D joga lenne bennünket mint volt hitrészeseit magába bekebelezni. Én, a mint mondám, mindenekelőtt Magyarország függetlenségét, integritását és nemzeti egységét óhajtom fentartani ; s miután minden az országban létező nemzetiséget a magyar nemzet kiegészítő részének tekintek , s miután a többség törvényjavaslatában elérve látom: azt a tárgyalás alapjául el is fogadom ; annálfogva ezeknek az alkotmányba és a haza integritásába nem ütköző igényeit kielégíteni , szintén hazafias kötelességemnek tartom. Magyarország történelmét én máshonnan, mint Árpád korából deducálni aem tudom. Tudtommal minden e hazában elő nemzetiségnek történelme csak is a magyar nemzet történelmében foglaltatik ben: mert akár talált itten valamely népfajt a magyar, vagy akár később jött be olyan e hazába, az soha sem tekintetett külön álló nemzetnek, hanem csakis az egységes magyar nemzet kiegészitő részének, és csak mint ilyen alkotta a magyar nemzet történelmét a magyarral közösen,s közösen védte a közös haza jogait. így tehát minden e hazában élő nemzetiség, mint a magyar nemzet kiegészitő része , minden különbség nélkül Magyarország történelmére egyaránt, de csakis arra hivatkozhatik. A szőnyegen lévő tárgy sok oldalról már bőven meg lévén vitatva és ujat alig lehetvén felhozni, nem akarok a tisztelt ház türelmével viszszaélni s csak néhány megjegyzésre leszek bátor felelni. (Halljuk !) Dobrzanszky képviselő úr azt mondotta, hogy a magyar országgyűlés felirataiban tett igéretét a nemzetiségekkel szemben nem váltotta be; Mocsonyi Sándor képviselő úr pedig azt monda, hogy meg kell vizsgáim, melyek a nemzetiségek jogosult igényei. Én azt hiszem, és jóakarattal senki sem tagadhatja, hogy a magyar országgyűlése mindkét irányban megfelelt feladatának, a midőn a nemzetiségi igényeknek a jog és méltányosság alapján leendő elintézése tekintetéből a kellő törvényjavaslat kidolgozására kebeléből egy bi ottmányt küldött ki. E bizottmány Magyarország egységét és felbonthatlanságát szem előtt tartva, a Magyarországban létező külön ajkú nemzetiségek igényeinek a jogegyenlőség és hazafiság alapján leendő kielégítését czélozó többségi javaslatát a ház asztalára letette. S miután ezen törvényjavaslatból kellően kitűnik, hogy a bizottmány a nemzetiségi igényeket, a jog és méltányosság alapján, figyelembe vette, Dobrzanszky úr sem tagadhatja, hogy az országgyűlés ígéreteit be nem váltotta; ha netalán pedig Dobrzanszky úr az emiitett ígéretekből azt akarta kimagyarázni, hogy a magyar országgyűlés a nemzetiségi igényeket a kisebbségi javaslat szerint fogja kielégiteni, ugy nagyon csalatkozott, mert azt, hogy a magyar országgyűlés Magyarország államiságát, alkotmányát, történetét és nemzeti életét megsemmisítse, feltenni csakugyan nem lehet. (Helyeslés.) Állítja ugyan Mocsonyi Sándor, hogy a törvényhozásnak még akkor sincs joga a nemzetiségek jogos igényeit megtagadni, ha mindjárt a nemzetiségek itteni szószólóinak elvei és a kisebbségi törvényjavaslat a haza integritásával ellenkeznék is; de épen akkor, mikor Mocsonyi képviselő úr ezeket mondja, az emiitett kisebbségi törvényjavaslat elfogadását ajánlja , mely csakugyan nem egyéb, mint Magyarország állami létének és egységének megsemmisítése. A többség által kidolgo1 zott törvényjavaslat nem is reflectál a nemzetiségi
