Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-325

CCCXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (November 26. 1868.) 95 szószólók jogosulatlan követelésére, hanem a legbővebb mértékben megadja a nemzetiségeknek az egyenjogúságot. Azt mondta továbbá Dobrzánszky képviselő úr, hogy a többség törvényjavaslata kiirtja a haza iránti szeretet. Én ezt logice csak megfordítva tudom érteni, azaz: hogy ha a kisebbségi javaslat pártolóiban hazaszeretet léteznék, s a hazának békés utón kifejlődését óhajtanák, ugy nem lehetett volna nekik ezen kisebbségi törvényjavaslatot ide behozni, mely nem csak a hazaszeretetet, de magát a hazát is megsemmisítené, ha elfogadtatnék. Nem tudom, melyik képviselő úr, azt mondotta, hogy ők nemzet akarnak lenni, de nem kivannak politikai jogot. Miként lehessen ezt érteni ? valóban nem tudom: én nemzetet^ politikai jogok nélkül képzelni nem tudok. És még kevésbbé vagyok képes felfogni, hogyan lehessen egy és ugyanazon nemzet külön ajkú nemzetiségeiből ugyanannyi nemzetet alkotni, s a mellett Magyarország alkotmányos polgárának maradni. Midőn szerb nemzetről beszélek, akkor ez alatt csak Szerbországot érthetek, ha oláhról, ugy Oláhországot ; de tót. szerb vagy bár mely más nemzetiség alatt a magyar nemzetnek egyik nyelvfaját értem, melynek minden egyes tagja Magyarország szent koronájának egyenjogú honpolgára. Mindenekfelett szemünk előtt kell tartani, hogy Magyarország, mint állam, s annak összes népessége mint egységes erős nemzet létezik, s annak Európa által is elismertetik ; már pedig, hogy ha önök ki sebbségi törvényjavaslatát elfogadnék, nem mondhatnók többé, hogy Magyarország létezik, nem is nevezhetnék önök magokat többé magyaroknak, sőt még Magyarország polgárainak sem, hanem esak is a szerb, oláh stb. kikerekítet terület lakosainak, s Magyarország nem foglalhatna az európai államok sorában helyet, mert nem mondhatnók, hogy az országnak államisága és nemzete van. {Helyeslés.) Nem akarok egyes megjegyzésekre visszatérni, mert igen hosszasnak kellene lennem ; csak Mocsonyi Sándor képviselő urnák akarok egy állítására még válaszolni. 0 azt mondta, hogy a többség törvényjavaslata a magyarnak suprematiáját határozta el a többi nemzetiségek felett. Ezt, megvallom, megint nem értem ; hanem, ha ugy, mint azt a kisebbségi javaslat akarja, nemzetiségekből nemzeteket alkotnánk elébb, s akkor a magyar nyelvet azon nemzetekre is kiterjesztenők, ez esetben csakugyan megengedem, hogy suprematiát gyakorolna a magyar nyelv, de akkor sem a nemzet a többi nemzetek felett. Minthogy azonban én Magyarországban csak egy nemzetet ismerek, annálfogva, történeti múltjánál fogva, diplomatiai nyelvül csak is egy nyelvnek, t. i. a magyarnak használatát akarom a kormányzat, és közigazgatás lehetősége tekintetéből behozni, a nélkül, hogy a többi nyelvek szabadsága és kifejlődése csorbittassék vagy akadályoztassák. Ezt tehát jó szándékkal másnak, mint józan szabadelvüségnek nem lehet nevezni. [Helyeslés.) Egyébiránt kérdem Mocsonyi képviselő urat, mit mond Európa államairól, melyek egészen függetlenek, s mégis elfogadták a franczia nyelvet küldiplomatiai nyelvül ? Talán suprematiát gyakorol-e azért a franczia nemzet a többi nemzetek fölött ? Bizonyosan nem, hanem minden államnak valódi érdeke kivánja, hogy legyen egy közvetítő nyelv, hogy érdekeit érvényesíteni is tudja ; mennyivel szükségesebb tehát egy és ugyanazon állam külön ajkú polgárainál, hogy egy összekötő nyelv legyen csak. Borlea képviselő úr tegnap mondott beszédében nagyon fenyegetett bennünket a közel bekövetkezhető eseményekkel, és az országgyűlést akarja felelőssé tenni a történendökró'l. Én neki erre csak azt mondom, hogy igaz ugyan, miszerint minden polgára e hazának, ki a békés fejlődést akarja, fátyolt vet a multakra, és a ki a hazának valódi boldogságát csakugyan kivánja, e fátyolt fellebbentem nem is óhajtja; de bocsásson meg a t. képviselő úr, ha ő ezen fátyol alól kibúvik, ne tartsa oly rövidlátónak a Magyarország valódi jóllétét kívánó honpolgárok többségét, hogy ne legyen képes a fátyolt elrántva átlátni állításaik iránylatát, mondataik értelmét, cselekvéseik kntforrását és végczéljaikat Ha ezen fenyegetéssel hirdetett események csakugyan beállanának, mitől mentsen mea* bennünket as ég;! s azok itt e hazában vennők eredetűket.legyenek meggyőződve, hogy mindig elég erő és erély lesz bennünk ezen fenyegető veszélyeknek elébe állani, és minden igazi honfiai e hazának egyesült erővel bátran szemközt fogunk állani a fenyegető veszélylyel, és reménylem, hogy bizonyosan az fogja a rövidebbet húzni, a kit önök végső gondolataikba rejtenek. Ha pedig a fenyegető veszély nem csak e hazában, hanem a hazán kivül támadna, legyenek meggyőződve, hogy épen azon nemzet, melylyel önök nemzetisége kaezérkodik, akár miként dőlne is el a conflagratio, abból semmi esetre sem fogna győztesként kimenni, hanem csak mintegy játék labda, mint eg}

T folt fogna kártalanításul egyik vagy a másik félnek oda dobatni. Különben pedig kár bennünket oly nagyon fenyegetni, mert ha Borlea úr már levette a történetekről a fátyolt, ugy azt is beláthatná, hogy a magyarnak nincs oka pirulni a történtek felett, sem pedig nem lehet azt feltenni hogy az ő fenyegetései a magyart gyávává teendik. Még csak egy megjegyzésére Borlea t. képviselő úrnak aknrok válaszolni. 0 azt jegyezte meg, hogy nem tudni, ki jő Ausztria kormányára.