Képviselőházi napló, 1865. XI. kötet • 1868. november 24–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-324
38 CCCXX1V. OESZÁGOS ÜLÉS. (November 25. 1868.) szabadságot igénylő s a valódi szabadságot feltételező jelentőségét; félreismerik, hogy az államéletben uj momentum ez, mely parancsolólag és kihivólag követeli elismertetését. És ezért szólunk egyediség jogáról nyelvét illetőleg, midőn a genetikai nemzetiség viszonyát az államéhoz hasonlítva tárgyaljuk. A parlamentáris szokás szerint egy politikai nemzetiségnek egyszerű többségi votumával készülnek törvényt hozni, mit pedig a jogegyenlő egységeknek, a nemzetiségeknek compromissumai utján kellene alkotni. Csak ha a faji nemzetiség, mint morális egész, jogai és kötelességeiben az állam ellenébe állíttatik; csak ha az egyik és a másiknak sérthetetlen jogai avagy igényei hasonlittatnak egybe és latoltatnak meg ; ha az állam határozottan és világosan meghatározza, mit nem adhat s mit nem szabad adnia a szétdarabolás és szétforgácsolás veszélyének ki nem tevése nélkül, s mit nem szabad elvennie, hogy állampolgártársainak faji nemzetségét egy politikai nemzet fogalma szerint absorbeálja :csak ekkor lehetséges e kérdésnek szerencsés megoldása. Ügy hiszem, hogy ezt a tisztán demokratikus szellemben hozott negyvennyolezadiki törvényeink megkönnyítik. E törvények minden állampolgár teljes jogegyenlőségét mondák ki. Vigyük hát keresztül e jogegyenlőséget mindazon következményeivel együtt, miket a nemzetiség az államélet uj mozzanatára való alkalmaztatásával követel és feltételez. Fogadjuk el e jogegyenlőségnek elodázhatlan postulátumát, mely egyúttal az embernek is elmellőzheti en jogát teszi. Epostulátum : a faji nemzetiségnek követelménye a tökéletes garantiára az állam részéről, mert e garantiában fekszik a culturfejlődésnek s a szabad irányú haladásnak egyik sarkalatos feltétele. Ha tehát egy nemzetiségi törvény a jog, a méltányosság s állambölcseség feltételeinek megfelelne, és képes volna követelményeinket kielégíteni, akkor azon törvény minden irányzatában, melyben az egyén az államban munkásságának érvényt szerez, nem csak faji nemzetiségének fejlődését és erősbödését biztosítaná, hanem azt egyúttal ennek megfelelő intézmények által támogatná is. Minthogy pedig a polgárnak munkássága az egyházra, iskolára, egyletekre, községre, bíróságra, helyhatóságokra, parlamentre stb. terjed; s ezek egyenkint és összevéve erkölcsi, intelleetualis és politikai fejlődésére szükségesek ; minthogy a polgárnak hasznos munkássága mindezen körön belül csak anyanyelvének médiuma által gyümölcsözhet : ennélfogva a nemzetiségi jognak kétségkívül mindezen sphairákra ki kell terjednie, skifejezését a nemzetiségi törvényben találnia. Ezek a faji nemzetiségnek észjogilag megfelelő elméleti követelményei. De mivel az államban az egyiknek joga a másiknak szintén egyenlő joga által korlátoltatik; mivelhogy az egész államélet nem egyéb, mint örök fáradozás a különböző jogok és érdekek közötti egyensúlynak fentartására : ennélfogva a történeti állam szintén sérthetetlen jogaival lépdel a nemzetiség ellenébe. S e jogoknál találják igényein a magok határait. Ezen sérthetlen jog, melynek a többiek is alárendelni tartoznak magokat, a következő : a jog, az állami integritás s politikai individualitásnak szemmel tartására, tehát lételének megőrzésére is. A nemzetiségi törvény ne tartalmazzon olyasmit, mi ez integritást veszélyeztethetné, ne olyat, mi Magyarországból nem Magyarországot alkothatna. Követelményeinknek ez egyedüli határa. A miként hogy abstract elméletekre támaszkodva, a nemzetiség fogalmával nem vonandók ki részünkről oly következmények,melyek in ultima ratione az állam szétforgácsolását idézhetnék elő: ép oly kevéssé veendők önök részéről is mértéken túl irányadónak az opportunitás azon alapjai, melyek netán egyszerűbb avagy bonyolodottabb administratió és törvénykezésre, kisebb vagy nagyobb költekezés- és kiadásra vonatkoznának. Annál kevésbbé szükséges törzsük fentartására vonatkozó ama túlzott gondoskodás és aggodalom, mely oda irányul, hogy egy nem elégséges és kevésbbé kielégitő nemzetiségi törvény által ezek sértessenek. Ezek, uraim ! nézetem szerint, az elvileges alapok e kérdésnek tárgyalására és megoldására nézve. Ha tehát az előttünk fekvő törvényjavaslatot fontolóra veszem, sajnálkozással coustatálom, hogy az legszerényebb jogigényeinket sem elégíti ki. Ugy találom, hogy messze túllépi ez azon határokat, melyek az államépség fentartására s a politikai egyediség megőrzésére nézve szükségesek. Ugy találom, hogy e törvényjavaslat a faji nemzetiségnek jelentőségét és jogosultságát ignorálja, s a nyelvre csak ott reflectál, hol ép a törvény által való korlátozása válik lehetlenné, s a törvényhozó elé természeti legyozhetlen korlátokat emel. A törvényjavaslatnak némely szakaszában oly határozatokat látok, melyek a faji nemzetiségnek fogalmát tökéletesen eltörülni és megsemmisíteni akarnák. Magában az egyház- és iskolában, a faji nemzetiség ezen sérthetetlen palládiumaiban is jogának megrövidítését látom. Az igazságszolgáltatás és administratióban is
