Képviselőházi napló, 1865. X. kötet • 1868. szeptember 16–november 23.

Ülésnapok - 1865-292

86 " CCXCII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Október 1. 1868.) kat itt előadtam, sőt az iratokat Nicolics képviselő űr is bármikor megtekintheti. A mi magát a Temesvárral való viszonyt illeti, megvallom, nem sziveién említem fel; de az anynyiszor hozatott fel, hogy szükségesnek tartom mégis megjegyezni, minő álláspontból tekintette Temesvár városa ezen szerződést. {Halljuk!) Az első levél, melyet ez ügyben hozzám iníézett, márczius 10-én kelt; ebben aziránt panaszkodik, hogy a kincstár az ott levő fakészletből bizonyos mennyiséget az ott levő szeszgyárosoknak eladott, és itt azt mondja a város: „tekintettel azon körülményekre, hogy a fausztató csatorna országos költségeken építtetett," pedig kincstári költségen épült, „és hogy ezen városi közönség a múlt század óta fa szükségleteit folyvást a királyi kincstári faraktárból fedezte..." Itt tehát azon jogot kivánja maga számára, hogy a mit századok óta élvezett, tudniillik a kivételes olcsó árt, azt ezentúl is élvezhesse. Azután: „ ..nehogy pedig ismét oly hallatlan eset , mely városunkban közingerültséget idézett elő, bekövetkezzék, és nehogy a királyi kincstár az országos költségen épült fausztató csatornát önérdekében, a fogyasz'ó közönség nagy kárára tovább is maga fölhasználja: {Nevetés) kérjük elrendelni, hogy a kérdésben forgó fausztató csatorna nemcsak kizárólag a kincstár, hanem a magánosok használatául engedtessék át, és hogy jövőben hasonló visszaélések a kincstári fa eladásánál mellőztessenek." (Felkiáltások: Üzéphazafiság!) Tehát viszaélés az, ha a kincstár, mint magán birtokos, terményét annak adja el,ki azt jobbáron fizeti. Továbbá, miután ezen kérdés már eldöntetett, bepanaszolt engem Temesvár városa a miniszteri tanácsnál, és oda intézett egy iratot, melyre az illető referens felelt is. Intézkedni fogok, hogy az illető iratok, t. i. a szerződés és a panasziratra készített felvilágosítás nyilvánosság elé jöjjenek. A panasz egyik pontjában ez áll. „A kényuralom kormányközegei hasonló, sőt előnyösebb ajánlatokat, a helyi és nemzetgazdasági okok méltányló tekintetbevételével, elutasítottak , nehogy az illető városok é-s vidékeik egyesek telhetetlen nyerészkedési vágyainak föláldoztassanak." Továbbá kiemeli a panasz, hogy: „a Béga-csatorna Mária Terézia alatt és parancsára ásatván, rendeltetése volt a kamarai uradalmak erdőiből nyert tűzifának Temesvárra leendő elszállítását olcsón és biztosan eszközölni, hogy innét azután az egész temesi Bánság vidékei e nélkülözhetlen czikkel, a magán vállalkozók zsarolásainak kizárása mellett, méltányos árakon legyenek elláthatók." Tehát az zsarolás, ha a kincstár a saját költségén épült csatornán szállitván fáját, a valódi ár szerint kívánja eladni! Méltóztassanak felvenni, hogy ámbár határozottan állithatom, hogy a temesváriakat mindezek daczára a szerződéssel megkínáltam, mégis nekem mindenekelőtt, ugy hiszem, kötelességem az volt, hogy a kincstárnak érdekeit és az államnak jövedelmeit lehetőleg biztosítsam, és átalában oly intézkedéseket tegyek, melyeknélfogva az államnak ily nevezetes tőkéje, t.í. ami az erdőségekben van, hasznot hajtóbbá tétessék. E részben pedig a kérdés következőleg áll. Itt a vállalkozó ajánlata szerint az évenkint általa átveendő ölfa után 157 ezer forinttal több jövedelem biztosíttatik. Itt van a vállalkozó, ki kötelezi magát az összes erdőségekben levő haszonfát értékesíteni, mi eddigelé ez államerdőségekben átalában nem, vagy igen csekély mérvben hasznosittatott, mig az a szomszéd birtokosokéiban értékesíttetett, a miből már ez idén körülbelül 80,000 forintot veszünk be, és igy itt 220 — 230 ezer forintnyi több jövedelem biztosításáról van szó, még pedig oly egyének részéről, kikre nézve, mielőtt a szerződést aláirtam volna, meggyőződtem, hogy kedvező föltételek mellett kötött szállítási szerződésüknél fogva képesek is lesznek a nagy fa-mennyiséget elárusítani. Tehát bizonyára nem fogok azon kényelmetlen helyzetbe jönni — a mibe tán akkor jutottam volna, ha a temesváriakkal kötöm meg a szerződést —•, hogy t. i. ezek nem levén képesek az említett famennyiséget értékesíteni, a pénzügyminisztériumot relaxatáért ostromolták volna. (Elénk helyeslés a középen.) Azzal vádolják a pénzügyminisztériumot, hogy 10 évre kötötte a szerződést. A ki csak kissé üzlet embere, tudni fogja, hogy oly vállalatnál, melynél körülbelül évenkint közel fél millió értékről van szó, nagyobb tőke beruházás kívántatik, és hogy ezt egy-két évi időre bizonyára senki sem lesz hajlandó megtenni. (Igaz! a középen.) De a tapasztalás az idén is mutatta, hogy a minta faárak kissé emelkedtek, és igy nem volt oka a kincstárnak a temesváriaknak olcsóbban adni a fát, verseny is támadt: mert az alapítványi jószágokból is még ez idényben 15,000 öl fát készülnek oda szállítani. De az ország legdúsabb és legjobb kőszéntelepei Temesvárhoz közel levén, a város olcsó kőszénnel magát elláthatja. a mi természetesen ellensúlyozhatja a túlságos nagy faárakat. Szükségesnek tartom itt előadni, mennyiben áll azon, a temesváriak által annyira panaszolt állítás, hogy a szerződés megkötése óta a fa megdrágult. Mellőzve azt, hogy az államkormányzat ép ugy élhet azon joggal, hogy kincstári birtokban levő tárgyat minél előnyösebben értékesíthessen, mint a magános : méltóztassanak felvenni a két utolsó évet. A Temesvárhoz közel levő Verseczen a múlt évben egy öl fa ára 10 forint volt, most 15 forint: Zsombolyán 10 frt 50 kr,most 16